Skip to main content

Szabad ajtó

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Támadók az Új Demokratánál


Napihír

„Délután fél kettőkor négy fiatal férfi jelent meg szerkesztőségünkben” – tájékoztatta az újságírókat tegnap rögtönzött sajtótájékoztatójukon Seszták Ágnes, az Új Demokrata főszerkesztő-helyettese. „A betolakodók az újság egyik támogatóját keresték. Megjelenésük nem okozott különösebb feltűnést mindaddig, míg törni-zúzni nem kezdtek. A szerkesztőségi szoba asztalairól lesöpörték a számítógépet, a lézeres nyomtatót és más irodai felszereléseket. A támadók akciójuk közben azt kiabálták, mondják meg a vállalkozónak, hogy nagyon haragszanak rá. (…) A kár egymillió forint.” Bencsik András a mindössze 6. számánál tartó, magát konzervatívnak nevező hetilap főszerkesztője a szerda esti Híradóban egyenesen Horn Gyulához fordult: mit csinál ilyenkor, ha a sajtószabadságot ilyen durván fenyegetik. Netán a pufajkáját hímezgeti? (Csöpp híján két percet kapott az Új Demokrata a szerdai Híradóban.) A rendőrség nyomoz ismeretlen tettesek ellen, de lapzártánkig még semmit nem tud.

A sajtószabadságra mi itt a Beszélőben is roppant kényesek vagyunk. Nagyon is izgat minket, hogy valóban olyan világ köszöntött-e ránk, melyben az ellenzéki sajtó munkatársaira fizikai erőszak veszélye leselkedik. Négy harcosan ellenzéki, de amúgy tökéletesen békés év után igen-igen lesújtónak értékelnénk egy ilyen fordulatot. Vagy nézzük a másik változatot: a támadás nem a lapnak, hanem a lapot támogató, néhány órára homályba burkolt, de aztán csak azonosított üzletembernek, Ács Lászlónak szólt. Csúnya dolog, ha az üzleti szempontokat, netán követeléseket ököllel érvényesítik. De az aztán végképp szomorú, ha az ököl egy határozott politikai irányú lap támogatása miatt sújt le, hál’ istennek nem az üzletemberre, csak a vagyontárgyaira.

Megpróbáltunk tehát szerény erőinkhez mérten utánajárni, mi is volt ez az egész. Sietek előrebocsátani, hogy a bűntényt nem oldottuk meg. De a felcsipegetett információk – a téma az utcán hever – mégis érdekesek.

Helyszín és tulajdonviszonyok

Az Új Demokrata szerkesztősége a Sas utca 25.-ben, egy utcára nyíló üzlethelyiségben található. A helyiség a ház földszinti frontjának további részével együtt önkormányzati tulajdon, ám a bérleti jog az Ár- és Belvízvédelmi Központé. E költségvetési szerv 1989-ben bentlakó bérlőkkel együtt kapta a helyiségeket, s azóta ő szedte a bérleti díjakat a legutóbbi időkig, mikor is eladta a bérleti jogot az INKA-nak. (Mint az igazgató elmondta, az Ár- és Belvízvédelem gazdálkodni kényszerül, többek között ingatlanaival.) Az akkori bérlő egy INDRA nevű portugál–magyar vegyes tulajdonú, ingatlannal és autóval foglalkozó vállalkozás volt, ez később üzletrész fejében a bérleményt átadta az INKA Kft.-nek. Tulajdonos és ügyvezető Ács László. Az INKA egész kis vállalkozáscsoport. Nem is akármilyen, hiszen csak az V. kerületben, a méregdrága Belvárosban öt helyiségük van. Foglalkozik autókölcsönzéssel, van egy teleshop ágazata (az INKA adja az egyik legnépszerűbb televíziós kvízműsor nyereményautóit is), és Ács László időről időre belép a sajtópiacra is. Ez irányú vonzalma talán saját újságírói múltjára vezethető vissza (vaj’ha a Beszélő újságíróiba eme üzleti hajlamoknak csak egy töredéke szorult volna!).

Ennek köszönhető, hogy a Sas utca 25.-ben az INKA központi irodáján kívül helyet kapott többek között a Ring szerkesztősége, egy ismert médiaszemélyiség sajtóügynöksége, s most legújabban a kimúlt Pesti Hírlap törzsgárdájából szerveződött Új Demokrata. De volt érdekeltsége Ács úrnak a helyi kábeltévében is. E médiumvonzódás egy része feltehetőleg üzleti befektetés, más része azonban, például a Ring és az Új Demokrata, politikai, ízlésbeli rokonszenv megnyilvánulása. Elvégre Ács úr Csengey Dénes diáktársa s barátja volt, nem csoda tehát, hogy felkarolta a Ring főszerkesztőjét, Földesi Józsefet, aki hosszú hírlapkiadó-párttitkári múlt után egyik alapítója volt a „hazai sajtót terrorizáló klikkekkel” szemben 1991 őszén szerveződő Sajtószabadság Klubnak. Az Új Demokrata irányultsága és vezetői közismertek. Egyébiránt Ács László szinte tökélyre fejlesztette a rejtőzködést, mint a mesebeli Óz, s többnyire titkárnője útján üzen a külvilágnak. Egyik telephelyén sem tartózkodik rendszeresen.

Ács úr üzleti helyzetéről ellentmondásosak az információk. Az Új Demokrata lapigazgatója, Varga Domokos György hangsúlyozza, hogy az szilárd, nincsenek olyan tartozásai, amelyek efféle behajtási stílust, vagyis törést-zúzást vonnának maguk után. Más értesüléseink szerint azonban a dolog egyáltalán nem így van. Az INKA sokfelé tartozik, és nem hitelképes. Sőt, azt is beszélik, hogy a biztosító nem fogadja el ügyfeleként. (Az autótelepet mindenesetre komolyan őrzik. Ott nehezebb lenne szándékosan kárt okozni, mint az Új Demokratánál.)

Talányok

Egyáltalán nem világos, hogy ha valakik Ács úrnak akartak kárt csinálni, miért e viszonylag szerény értékeket semmisítették meg. Az irodagépek ugyanis nem az Új Demokrata, hanem Ács úr tulajdonát képezték. Első felindulásukban az érintettek egymillió forintos kárról beszéltek, a rendőrség szerint szerencsére ez inkább csak kétszázezer forint. A bűnüldözők egyébként a támadók felderítésében egy helyben topognak, mivel a jelen lévő ifjú hölgyek nem tudtak használható személyleírást adni, mozaikkép összerakására nem vállalkoztak.

Mindenesetre a sajnálatos esemény váratlan ingyenreklámhoz juttatta az Új Demokratát. Elvégre pl. a Híradó előtti reklámidő percenként egymillió forintba kerül. A Híradóban való szereplés azonban semmibe. Ács úr pedig, az eddigi titkos sajtótámogató innentől kezdve politikai fenyegetett. Izgatottan várjuk – a sajtószabadságért aggódva –, mit nyomoz ki a rendőrség.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon