Skip to main content

Megint nem stimmel!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A Magyar Fórum készségesen helyreigazított volna?


Éppen e számunknak egy másik oldalán jelentjük ki, hogy Csurka Istvánról pedig szó se essék. Nem, nem vitatkozunk Csurka képviselő úr és író nézeteivel, ám azt kénytelenek vagyunk szóvá tenni, hogy amit a szeptember 18-i Magyar Hírlapban nyilatkozott, az sajnos megint …khm… nem felel meg a valóságnak.

Csurka azt állítja, hogy a Magyar Fórum minden hozzá érkező helyreigazítás! kérelemnek eleget tesz, és fog tenni, ha majd újra megindul.

Nos, a tavaszi választások idején nem csak az „Apák és fiúk” kapott helyet Csurka lapjában, hanem a Ráday-villa titka című alkotás is, mely Ráday Mihály lejáratását szolgálta. Katona Tamás, aki azóta MDF-es képviselőjelöltből megválasztott képviselő és külügyi államtitkár lett, rögtön közlésre szánt levelet írt a Magyar Fórumnak Ráday védelmében. Az a levél például soha nem jelent meg a Magyar Fórumban. Viszont Ráday MDF-es vetélytársa, Horváth Béla nyert. (Az afférról írtunk a Beszélő 13. számában.)






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon