Skip to main content

Szól a kakas már

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A múlt csütörtöki (jún. 9.) Magyar Hírlap hetedik oldalán megszólalt Berecz János nyugdíjas történész 1985–89 közötti MSZMP KB-titkár, a Népszabadság főszerkesztője, az „Ellenforradalom tollal és fegyverrel” című feledhetetlen mű szerzője. Mit tesz isten, éppen két régi kedves témája, két Párizsban élő ’56-os emigráns, Kende Péter és Méray Tibor cikkei sarkallták írásra.

Berecz vérbeli tudósként – úgy látszik – nem lanyhuló szenvedélyes érzelmeket táplál kutatásának tárgya iránt, s a régi ellenszenvvel vicsorog a két „ellenforradalmárra”. Pedig hát mint saját bevallása szerint az MH hűséges olvasója igazán találhatott volna már a lap hetedik oldalán szerzőket és szövegeket, melyek ellentmondásra – mit ellentmondásra!, kioktatásra – késztessék.

De nem is ez az érdekes.

Még csak nem is maga ez a fölényes kioktatás (az ember rögtön érzi, hogy szegény dr. Antall vagy dr. Boross mégis szerény és méltányos urak). Megtudjuk belőle mellesleg, hogy a Kádár-rendszernek többen voltak támogatói mint ellenzői; hogy a Kádár-rendszert nem döntötték meg, ellenfelei nem győztek, s az MSZP a ’90-es választáson pusztán a kormányzásra alkalmatlan erők fenyegető propagandája nyomán bukott meg. Most már elég volt a múltban vájkálásból, holmi nevetséges pufajkás törvényekből! Jöjjön a nemzeti megbékélés, a pártok vegyenek erőt magukon, és mozgósítsák erőiket a ’90–94-es koalíció szerencsétlen gazdálkodása nyomán előállt válság megoldására! A nagyokosan fölényeskedő SZDSZ lépjen koalícióra a győztes baloldallal, mert különben az ő lelkén szárad, ha nem lesz kiegyezés, nem lesz társadalmi megbékélés. „Bízzunk fejlődő demokráciánkban, a törvényesség betartásában – zárja cikkét a régi demokrata és a törvényesség rendíthetetlen bajnoka (tollal és fegyverrel) – és fogjuk össze erőinket a magyar jövőért.”

Ismétlem, még csak nem is ez a kissé arcátlan tartalom az érdekes.

Az az érdekes, hogy Berecz János négyévnyi önmegtartóztatás után időszerűnek vélte a megszólalást. Annak idején, 1989-ben nem sikerült Pozsgayt kiszorítva az új – akkoriban alternatívnak nevezett – pártokkal folyó tárgyalások középpontjába kerülnie, az SZDSZ-szel próbálván meg olyan háttérviszonyt kialakítani, mint Pozsgay az MDF-fel. Az MSZP-t megalakító reformkongresszuson nem ajánlottak neki vezető pozíciót. Visszavonult bölcsen, a hírek szerint, az üzleti életbe. Nem állt az ókonzervatív MSZMP-sek közé, mint Grósz Károly, nem folytatott dacos és sértett utóvédharcot. Úgy tűnt, elegáns mértéktartással csöndben marad.

Ennek vége. A Népszabadságban Miklós Gábor már másnap, június 10-én felháborodottan visszautasítja Berecz jelentkezését. Vajon kiknek kezdett Berecz János beszélni?














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon