Skip to main content

A politikai perverzió kísértése

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő megint egyszer a holnap híreit írta meg. Majdnem. A múlt héten Révész Sándor kisebbségi önkormányzatokról szóló cikkében így fogalmazott: „Mások viszont éppen attól tartanak, hogy a többség besegít a számukra kényelmesebb konciliáns jelölteknek, és eltorzítják a kisebbségi akaratot. Végül is bármelyik öt állampolgár feljuttathat bárkit a kisebbségi választások listájára, az illetőnek még azt sem kell kijelentenie, hogy a kisebbséghez tartozik, csak azt, hogy vállalja a kisebbség érdekének képviseletét. Az egyik fővárosi kerületben például egy nacionalista csoport arra készült, hogy majd ők választanak jó magyar érdekvédőket a kisebbségieknek.

Nos, a VIII. kerületi szabad demokrata csoport – ha nacionalistának nem is nevezhető éppen – pontosan ezt teszi. A helyi roma kisebbségi önkormányzat jelöltlistájára (szigorúan romák ajánlása alapján) feliratkozott a szabad demokraták két kerületi ügyvivője – egyikük egyszersmind az önkormányzat szociális bizottságának elnöke, a másik a Fővárosi Közgyűlés szabad demokrata képviselője –, valamint a kerületi oktatási bizottság szabad demokrata elnöke. A kerületi SZDSZ-szervezet és a szabad demokrata polgármester helyesli ezt a lépést. Révész Sándor említett cikkében kb. ezt nevezi politikai perverziónak.

Szó se róla, a három roma kisebbségi önkormányzati jelölt szabad demokrata távolról sem nevezhető cigányellenesnek. Sőt, eddigi működésük során is legjobb lelkiismeretük szerint igyekeztek szem előtt tartani a kerület népes cigány lakosságának érdekeit. A ’90-es önkormányzati választáson a kerület pártjai közül egyedüliként éppen a szabad demokraták tűzték zászlajukra a cigányok képviseletét, s juttattak be a listájukon az önkormányzatba romát.

Csak hát azóta történt egy és más a józsefvárosi önkormányzati testületben. A többségbe került szabad demokraták egyik csoportja először megbuktatta a jegyzőt, azután másik csoportja a Fidesszel és az MDF-fel karöltve 1992-ben megbuktatta a szabad demokrata polgármestert. Oláh Tibor, a szabad demokraták cigány képviselője a polgármester-buktató koalícióba állt, s azóta többedmagával ki is lépett az SZDSZ-frakcióból. Még korábban az erős kerületi Phralipe aktivitásának és a szabad demokrata többség toleranciájának köszönhetően a józsefvárosi romák Oláh Tibor vezetésével Kisebbségi Önkormányzati Egyesületet hoztak létre, amely több kerületi cigányszervezetet magába foglalva azóta is működik. A tavaszi parlamenti választások idején a Józsefvárosi Kisebbségi Önkormányzati Egyesület a kerületi MSZP-vel kötött megállapodást, s Kósáné Kovács Magdát támogatta. (Igaz, hogy az SZDSZ viszont nem fogadta el képviselő-jelöltnek Horváth Aladárt, a Roma Parlament elnökét.) Oláh Tibor most is szocialista színekben indul harmadmagával az önkormányzati választáson. A kerületi pártoknak nem sikerült megegyezniük abban, amit a szabad demokraták javasoltak: a pártok hanyagolják az „etnikum” szerepeltetését a színeikben induló képviselők között, a kisebbség képviseletét bízzák a kisebbségi önkormányzatra. A szocialistákon kívül az MDF is indít romát, s így az SZDSZ se tartóztatja meg magát. Hagyományaihoz híven egyik ügyvivője amúgy is roma.

Ha a józsefvárosi romák a pártpolitika tárgyai és eszközei, akkor miért ne érvényesítsük cigánypolitikánkat a kisebbségi önkormányzatban is? – mondják a szabad demokraták, s hozzáfűzik, hogy a kisebbségi önkormányzat roma jelöltjei között teljességgel elfogadhatatlan személyek is vannak. Miért fosztanánk meg a kerület romáit attól, hogy tisztességes embereket is választhassanak? (Az pedig sose derül ki, hogy kik válasszák meg ezeket a „tisztességes” embereket a romáknak.) Ilyen megfontolások alapján vették fel magukat az SZDSZ-es prominensek a listára a világviszonylatban élenjáró hazai kisebbségpolitika nagyobb dicsőségére. Hogy a rivális pártok, persze elsősorban a hazai roma politikusok (akik között persze akad korrupt gazember csakúgy, mint a nem romák között) mit szólnak majd mindehhez, arról talán ne is beszéljünk.










Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon