Eörsi János

Nyomtatóbarát változat

Könnyen meglehet, hogy az új idők késlekedéssel kezdődnek. A parlamentben hétfőn, a napirend előtti vita során Szekeres Imre MSZP-frakcióvezető megemlítette, hogy a költségvetést esetleg csak januárban sikerül nyélbe ütni. De ez attól is függ, mondta, hogy nem fog-e az ellenzék „obstrukciót” tanúsítani. Az időzavar egyik oka, tette hozzá, hogy nem márciusban voltak a választások. Egyszóval kellemetlen a csúszás, de még visszatetszőbb volna ennél, ha a koalíció presztízskérdést csinálna a dologból, mint az MDF vezette kormány az 1991. szilveszteri büdzsé-átpasszírozás idején.

3,25 honvédség

Az esetleges presztízsveszteségnél persze ezerszer nagyobb gondot okoz az államadósság. 1993-ban az államháztartás összes bruttó adóssága több mint 860 milliárd forinttal (36,9%-kal) nőtt, s ennek csak az egyik – igaz, a nagyobbik – részét okozta a büdzsé duzzadó deficitje, 286 milliárdot ugyanis bankkonszolidációra kért kölcsön az akkori kormány. (A bruttó adósságállomány 1993 végén már közel 3 billió forintra rúgott; ennek közel 3/4-ével a külföldnek tartozik az állam, jóllehet a költségvetési törvényjavaslat a jórészt külföldnek tartozó jegybankot a belföldi tételek között szerepelteti.) Mindennek következtében jövőre riasztóan megnő az adósságszolgálat: a kamatok több mint 450 milliárdra szöknek, a tőketörlesztés pedig meghaladja a 164 milliárdot. Illusztráló példa: a Magyar Honvédséget – igazgatással, hadtáppal együtt – 52 milliárddal támogatja jövőre a költségvetés. Az adósságszolgálat egy részét ma már kénytelen a költségvetés adó- és más bevételeiből előteremteni, ezzel is csökkentve intézményi, szociális és más kiadásait: azaz a költségvetés adósságszolgálat nélkül ma már szufficites lenne (lásd az 1. táblázatot), jövőre pedig ez a többlet éppen 3,25 honvédséget tenne ki. Egész hadsereg!

1. táblázat: A központi költségvetés hiánya, 1993–1995 (milliárd forint)

Mindezt a tervezet szerint akként lehet elérni, hogy a bevételek (kamat nélkül) 24,9 százalékkal, a kiadások (kamat nélkül) pedig csak 13,6 százalékkal nőnek az ideiekhez képest. A bevételi oldalon az idén várhatónál 10,2 milliárddal több vámbefizetés, 97 milliárddal több áfa, 28,7 milliárddal több fogyasztási adó, 35,5 milliárddal több szja és 6 milliárddal több illeték bekasszírozásában reménykednek. A személyi jövedelemadó-bevételt olyképp próbálják gyarapítani, hogy nem emelik az adósávot (ezáltal a progresszív adózás alá eső jövedelmek 11,7 százalékkal nőnek), továbbá az eddig alkalmazott adóalap-csökkentő kedvezmények helyett célzottabb (általában az alacsonyabb jövedelműekre méretezett) adókedvezményt vezetnek be. A privatizációs bevételekből nem kevesebb, mint 150 milliárdot szeretnének szánni az adósságszolgálat finanszírozására (az idei 31 milliárddal szemben), ehhez persze valóban nagyon föl kell gyorsítani a magánkézbe adást. De ha sikerül a gyorsítás, akkor meg az a kérdés, miért remélik, hogy az államinak megmaradt társaságok ugyanannyi osztalékot fizetnek a költségvetésnek, mint az idén. A bankoktól viszont okkal várnak 5 milliárddal több befizetést: ezeket tudniillik jövőre is állami kézben hagyják. Viszont a vállalkozásösztönzésre áldozzák – az adókulcsnál alkalmazott enyhítés útján – a társaságiadó-bevételek egy részét (3,4 milliárd előirányzat-csökkenés erejéig).

Preferenciák

Nézzük, milyen mozgástér marad a – kamatkiadások egy részével amúgy is csökkenő – költekezés számára. Madártávlatból nézve a költségvetési támogatások főbb csoportjait (2. táblázat), látható, hogy itt-ott mód nyílik azért egy-egy terület preferálására, míg mások hoppon maradnak. Örvendetes módon az előbbibe tartozik a magánlakás-építési támogatás, ezen belül is az a szociálpolitikai kedvezmény, amelyet a jövő évtől az új lakást építő vagy vásárló családok kaphatnak (egygyerekesek 200 ezer, kétgyerekesek 1 millió 200 ezer, háromgyerekesek 2 millió 200 ezer, minden további gyerek után újabb 200 ezer forintot). A másik oldalon viszont megszüntetik a lakásépítés áfa-visszatérítési rendszerét, ez 14 milliárd forint átcsoportosítást jelent a családosok célzott támogatása irányába. A jövedelemadózásban nem tervezik a gyermekkedvezmény fenntartását, viszont – az SZDSZ választási programjához híven – a gyest állampolgári jogon adják, egyidejűleg korlátozzák a jövedelemtől függő támogatási forma, a gyed legnagyobb összegét, s így a rendszer a korlátozott lehetőségek határain belül a rászorulókat jobban kedvezményezi a középrétegek rovására. Hasonló szellemű változásnak örvendhetünk a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának rendszerében: a jövő évtől e célra szolgáló összeg felével nem az önkormányzatok, hanem a szolidaritási alapot kezelő munkaügyi központok gazdálkodnak. Ezek munkatársai pedig nyilván érdekeltek lesznek abban, hogy meggyőzzék az önkormányzatokat: érdemes odaadni az összeg másik felét is az idült munkanélkülieknek.

2. táblázat: Költségvetési támogatások (milliárd forint)

Aránylag vastagon fog az előterjesztői ceruza a fogyasztóiár-kiegészítésnél is, mivel a közlekedési tarifák 20 százalékos emelkedésére számítanak. A gazdálkodó szervezeteknél duzzadnak a bányavállalatoknak és a MÁV-nak nyújtott egyedi támogatások. Utóbbi közel 20 milliárdos támogatása 50 százalékos növekedést jelent; emellett a vasút a garanciabeváltások tételét is hizlalja, a beregszászi kórházzal, a Magyar Suzuki Rt.-vel, az Ikarusszal, a Gördülőcsapágy Művekkel és más cégekkel egyetemben.

Hopp és kopp

A hoppon maradottak táborát, mint már annyiszor, most is az önkormányzatok, illetve az általuk fenntartott oktatási, szociális intézmények alkotják. Igaz, a táblázatban bemutatott összegen felül részesülnek abban a beváltott választási ígéretben, hogy a személyi jövedelemadóból 30% helyett jövőre 35%-ot kapnak vissza. (Ez további 87 milliárd forint támogatást jelent számukra, 12,4 milliárddal többet annál, mint amit az eddigi szabályozás szerint kaptak volna. Mindezen felül további 6,6 millió forint szja-kiegészítést kapnak az arra rászoruló önkormányzatok.) Fönn kívánják tartani a községeknek alanyi jogon járó 2 millió forintos támogatást is. Mindazonáltal az úgynevezett önkormányzati normatívák (az iskolák, szociális intézmények és juttatások fenntartására egységesen fizetett támogatások) egy fillérrel nem növekednek, így ezeknek az intézményeknek jószerével nem lesz pénzük a közalkalmazottak bérének emelésére. A közalkalmazott szakszervezetek máris „sztrájkbizottságot” alakítottak (illetve a Pedagógusok Szakszervezete, mint Szőllősi Istvánné PSZ-elnöktől a rádióban hallottuk, „felújította” a múlt év nyarán megkezdett sztrájkbizottsági ténykedését). A kormány azt ajánlja: emeljék föl szeptembertől 8000-ről 9000 Ft-ra a közalkalmazott alapdíjat, a szakszervezetek ezzel szemben a januári 10 500 Ft-ra emelést proponálják. Utóbbiakat támogatja újabban Pokorni Zoltán Fidesz-képviselő, egyben oktatási szakértő is, aki korábban merőben más álláspontot képviselt.

A központi költségvetési szervek támogatásának megítélésekor tudni kell, hogy többüknek módjukban áll a kapott apanázst saját bevétellel kiegészíteni. E saját bevételeknél rendre csökkenést terveztek (jószerével indoklás nélkül), így könnyen lehet, hogy lesz intézmény, amely talál jövőre magának némi „rejtett tartalékot”. A támogatások változásaiból mindenesetre kitetszik, hogy melyik fejezet kedves a büdzsé szívének (3. táblázat). A Miniszterelnökségen belül az üdülők (124%), a honvédségen belül a minisztériumi igazgatás (116%) és a Békefenntartók Kiképző Központja (206%), a Népjóléten belül az Állami Népegészségügyi Szolgálat (116,4%), a mentőszolgálat (343,1%), továbbá – nagyon helyesen – az egészségügyi fejlesztési programok (190,3%), a földművelésügyön belül a szakigazgatási intézmények (135,3%) emelkednek ki (miközben a földhivatalok sajnos tovább döglődnek – 90%, azaz csökkenő támogatás); a pénzügy központi igazgatásának (148,8%), az APEH-nek (118,3%) szán nagyobb többlettámogatást. Más intézményeknél (honvédség, bíróságok, Miniszterelnöki Hivatal) számottevő létszámnövekedés jelzi a megerősítés szándékát, de ezt a „dologi” kiadások lefaragása semlegesíti. Hátul kullognak például: a művelődésügy meg a derék számvevőszék. És főleg az Alkotmánybíróság, melynek költségvetésével Sólyom László elnök nem is értett egyet: ragaszkodik ahhoz, hogy a megválasztandó 5 alkotmánybíró fizetésére, személyi és dologi kiadásaira a pénzügy által javasolt fejenként 18 millió forint helyett 23 milliót fordítsanak, továbbá vásárolhassa meg a testület az új székház melletti telket, 23 millióért.

3. táblázat: A központi költségvetési szervek támogatásának változása (kormányzati beruházások nélkül; százalék)

• Belföld