Skip to main content

Drákói engedékenység

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Költségvetés ’95


Könnyen meglehet, hogy az új idők késlekedéssel kezdődnek. A parlamentben hétfőn, a napirend előtti vita során Szekeres Imre MSZP-frakcióvezető megemlítette, hogy a költségvetést esetleg csak januárban sikerül nyélbe ütni. De ez attól is függ, mondta, hogy nem fog-e az ellenzék „obstrukciót” tanúsítani. Az időzavar egyik oka, tette hozzá, hogy nem márciusban voltak a választások. Egyszóval kellemetlen a csúszás, de még visszatetszőbb volna ennél, ha a koalíció presztízskérdést csinálna a dologból, mint az MDF vezette kormány az 1991. szilveszteri büdzsé-átpasszírozás idején.

3,25 honvédség

Az esetleges presztízsveszteségnél persze ezerszer nagyobb gondot okoz az államadósság. 1993-ban az államháztartás összes bruttó adóssága több mint 860 milliárd forinttal (36,9%-kal) nőtt, s ennek csak az egyik – igaz, a nagyobbik – részét okozta a büdzsé duzzadó deficitje, 286 milliárdot ugyanis bankkonszolidációra kért kölcsön az akkori kormány. (A bruttó adósságállomány 1993 végén már közel 3 billió forintra rúgott; ennek közel 3/4-ével a külföldnek tartozik az állam, jóllehet a költségvetési törvényjavaslat a jórészt külföldnek tartozó jegybankot a belföldi tételek között szerepelteti.) Mindennek következtében jövőre riasztóan megnő az adósságszolgálat: a kamatok több mint 450 milliárdra szöknek, a tőketörlesztés pedig meghaladja a 164 milliárdot. Illusztráló példa: a Magyar Honvédséget – igazgatással, hadtáppal együtt – 52 milliárddal támogatja jövőre a költségvetés. Az adósságszolgálat egy részét ma már kénytelen a költségvetés adó- és más bevételeiből előteremteni, ezzel is csökkentve intézményi, szociális és más kiadásait: azaz a költségvetés adósságszolgálat nélkül ma már szufficites lenne (lásd az 1. táblázatot), jövőre pedig ez a többlet éppen 3,25 honvédséget tenne ki. Egész hadsereg!

1. táblázat: A központi költségvetés hiánya, 1993–1995 (milliárd forint)


<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> 

1993

tény

1994

várható

1995

előirányzat

Bevételek kamatok nélkül

1029,9

1128,3

1409,5

Kiadások kamatok nélkül

1046,5

1091,6

1240,3

Elsődleges egyenleg

–16,6

+36,7

+169,2

Kamatok egyenlege

–157,2

–288,6

–451,9

Költségvetési hiány

–173,8

–251,9

–282,7

Adósságtörlesztés

–23,5

–85,5

–164,3

Hiány adósságtörlesztéssel együtt

–197,3

–337,4

–447,0


Mindezt a tervezet szerint akként lehet elérni, hogy a bevételek (kamat nélkül) 24,9 százalékkal, a kiadások (kamat nélkül) pedig csak 13,6 százalékkal nőnek az ideiekhez képest. A bevételi oldalon az idén várhatónál 10,2 milliárddal több vámbefizetés, 97 milliárddal több áfa, 28,7 milliárddal több fogyasztási adó, 35,5 milliárddal több szja és 6 milliárddal több illeték bekasszírozásában reménykednek. A személyi jövedelemadó-bevételt olyképp próbálják gyarapítani, hogy nem emelik az adósávot (ezáltal a progresszív adózás alá eső jövedelmek 11,7 százalékkal nőnek), továbbá az eddig alkalmazott adóalap-csökkentő kedvezmények helyett célzottabb (általában az alacsonyabb jövedelműekre méretezett) adókedvezményt vezetnek be. A privatizációs bevételekből nem kevesebb, mint 150 milliárdot szeretnének szánni az adósságszolgálat finanszírozására (az idei 31 milliárddal szemben), ehhez persze valóban nagyon föl kell gyorsítani a magánkézbe adást. De ha sikerül a gyorsítás, akkor meg az a kérdés, miért remélik, hogy az államinak megmaradt társaságok ugyanannyi osztalékot fizetnek a költségvetésnek, mint az idén. A bankoktól viszont okkal várnak 5 milliárddal több befizetést: ezeket tudniillik jövőre is állami kézben hagyják. Viszont a vállalkozásösztönzésre áldozzák – az adókulcsnál alkalmazott enyhítés útján – a társaságiadó-bevételek egy részét (3,4 milliárd előirányzat-csökkenés erejéig).

Preferenciák

Nézzük, milyen mozgástér marad a – kamatkiadások egy részével amúgy is csökkenő – költekezés számára. Madártávlatból nézve a költségvetési támogatások főbb csoportjait (2. táblázat), látható, hogy itt-ott mód nyílik azért egy-egy terület preferálására, míg mások hoppon maradnak. Örvendetes módon az előbbibe tartozik a magánlakás-építési támogatás, ezen belül is az a szociálpolitikai kedvezmény, amelyet a jövő évtől az új lakást építő vagy vásárló családok kaphatnak (egygyerekesek 200 ezer, kétgyerekesek 1 millió 200 ezer, háromgyerekesek 2 millió 200 ezer, minden további gyerek után újabb 200 ezer forintot). A másik oldalon viszont megszüntetik a lakásépítés áfa-visszatérítési rendszerét, ez 14 milliárd forint átcsoportosítást jelent a családosok célzott támogatása irányába. A jövedelemadózásban nem tervezik a gyermekkedvezmény fenntartását, viszont – az SZDSZ választási programjához híven – a gyest állampolgári jogon adják, egyidejűleg korlátozzák a jövedelemtől függő támogatási forma, a gyed legnagyobb összegét, s így a rendszer a korlátozott lehetőségek határain belül a rászorulókat jobban kedvezményezi a középrétegek rovására. Hasonló szellemű változásnak örvendhetünk a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának rendszerében: a jövő évtől e célra szolgáló összeg felével nem az önkormányzatok, hanem a szolidaritási alapot kezelő munkaügyi központok gazdálkodnak. Ezek munkatársai pedig nyilván érdekeltek lesznek abban, hogy meggyőzzék az önkormányzatokat: érdemes odaadni az összeg másik felét is az idült munkanélkülieknek.

2. táblázat: Költségvetési támogatások (milliárd forint)


 

1994 várható

1995 tervezet

Változás

(%)

Gazdálkodó szervezetek támogatása

26,4

32,4

122,9

Agrártámogatások

52,6

56,5

107,4

Fogyasztóiár-kiegészítés

27,0

32,0

118,5

Központi beruházások támogatása

44,3

51,0

115,1

Magánerős lakásépítés támogatása

27,5

40,0

145,5

Garancia és hozzájárulás a társadalombiztosításhoz

7,0

10,0

142,9

Társadalombiztosítás közreműködésével folyósított ellátások

199,2

198,2

99,5

Minisztériumok, országos intézmények támogatása

183,0

202,4

110,6

Védelem és fegyveres testületek támogatása

149,1

160,6

107,7

Pártok, társadalmi szervezetek támogatása

2,6

2,7

103,4

Helyi önkormányzatok támogatása

298,6

303,6

101,7

Elkülönített állami pénzalapok támogatása

37,4

50,0

132,2

Állam által vállalt kezesség érvényesítése

12,0

20,0

166,7


Aránylag vastagon fog az előterjesztői ceruza a fogyasztóiár-kiegészítésnél is, mivel a közlekedési tarifák 20 százalékos emelkedésére számítanak. A gazdálkodó szervezeteknél duzzadnak a bányavállalatoknak és a MÁV-nak nyújtott egyedi támogatások. Utóbbi közel 20 milliárdos támogatása 50 százalékos növekedést jelent; emellett a vasút a garanciabeváltások tételét is hizlalja, a beregszászi kórházzal, a Magyar Suzuki Rt.-vel, az Ikarusszal, a Gördülőcsapágy Művekkel és más cégekkel egyetemben.

Hopp és kopp

A hoppon maradottak táborát, mint már annyiszor, most is az önkormányzatok, illetve az általuk fenntartott oktatási, szociális intézmények alkotják. Igaz, a táblázatban bemutatott összegen felül részesülnek abban a beváltott választási ígéretben, hogy a személyi jövedelemadóból 30% helyett jövőre 35%-ot kapnak vissza. (Ez további 87 milliárd forint támogatást jelent számukra, 12,4 milliárddal többet annál, mint amit az eddigi szabályozás szerint kaptak volna. Mindezen felül további 6,6 millió forint szja-kiegészítést kapnak az arra rászoruló önkormányzatok.) Fönn kívánják tartani a községeknek alanyi jogon járó 2 millió forintos támogatást is. Mindazonáltal az úgynevezett önkormányzati normatívák (az iskolák, szociális intézmények és juttatások fenntartására egységesen fizetett támogatások) egy fillérrel nem növekednek, így ezeknek az intézményeknek jószerével nem lesz pénzük a közalkalmazottak bérének emelésére. A közalkalmazott szakszervezetek máris „sztrájkbizottságot” alakítottak (illetve a Pedagógusok Szakszervezete, mint Szőllősi Istvánné PSZ-elnöktől a rádióban hallottuk, „felújította” a múlt év nyarán megkezdett sztrájkbizottsági ténykedését). A kormány azt ajánlja: emeljék föl szeptembertől 8000-ről 9000 Ft-ra a közalkalmazott alapdíjat, a szakszervezetek ezzel szemben a januári 10 500 Ft-ra emelést proponálják. Utóbbiakat támogatja újabban Pokorni Zoltán Fidesz-képviselő, egyben oktatási szakértő is, aki korábban merőben más álláspontot képviselt.

A központi költségvetési szervek támogatásának megítélésekor tudni kell, hogy többüknek módjukban áll a kapott apanázst saját bevétellel kiegészíteni. E saját bevételeknél rendre csökkenést terveztek (jószerével indoklás nélkül), így könnyen lehet, hogy lesz intézmény, amely talál jövőre magának némi „rejtett tartalékot”. A támogatások változásaiból mindenesetre kitetszik, hogy melyik fejezet kedves a büdzsé szívének (3. táblázat). A Miniszterelnökségen belül az üdülők (124%), a honvédségen belül a minisztériumi igazgatás (116%) és a Békefenntartók Kiképző Központja (206%), a Népjóléten belül az Állami Népegészségügyi Szolgálat (116,4%), a mentőszolgálat (343,1%), továbbá – nagyon helyesen – az egészségügyi fejlesztési programok (190,3%), a földművelésügyön belül a szakigazgatási intézmények (135,3%) emelkednek ki (miközben a földhivatalok sajnos tovább döglődnek – 90%, azaz csökkenő támogatás); a pénzügy központi igazgatásának (148,8%), az APEH-nek (118,3%) szán nagyobb többlettámogatást. Más intézményeknél (honvédség, bíróságok, Miniszterelnöki Hivatal) számottevő létszámnövekedés jelzi a megerősítés szándékát, de ezt a „dologi” kiadások lefaragása semlegesíti. Hátul kullognak például: a művelődésügy meg a derék számvevőszék. És főleg az Alkotmánybíróság, melynek költségvetésével Sólyom László elnök nem is értett egyet: ragaszkodik ahhoz, hogy a megválasztandó 5 alkotmánybíró fizetésére, személyi és dologi kiadásaira a pénzügy által javasolt fejenként 18 millió forint helyett 23 milliót fordítsanak, továbbá vásárolhassa meg a testület az új székház melletti telket, 23 millióért.

3. táblázat: A központi költségvetési szervek támogatásának változása (kormányzati beruházások nélkül; százalék)



Fejezet

Szerv

1995-re tervezett költségvetési támogatás, % (1994. év=100)

I.

Köztársasági Elnökség

100,4

II.

Országgyűlésa

113,7

III.

Társadalmi szervezetek, pártok, kisebbségek

95,8

Alkotmánybíróság

40,7

IV.

Legfelsőbb Bíróság

101,0

V.

Üqvészség

103,8

VI.

Állami Számvevőszék

100,0

VII.

Miniszterelnökség

95,0

VIII.

Biztonsági Szolgálatok

112,4

Belügyminisztérium

100,7

IX.

Országos Testnevelési és Sporthivatal

89,9

Honvédelmi Minisztérium

107,3

XI.

Népjóléti Minisztérium

101,4

XII.

Igazságügyi Minisztérium

103,9

XIII.

Közlekedési, Hírközlési és Vízügvi Minisztérium

216,2

XIV.

Külügyminisztérium

83,0

XV.

Földművelésügyi Minisztérium

119,7

XVI.

Munkaügyi Minisztérium

166,2

XVII.

Pénzügyminisztérium

116,1

XVIII.

Művelődési és Közoktatási Minisztérium

103,1

XIX.

Ipari és Kereskedelmi Minisztérium

117,7

XX.

Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium

114,8

XXI.

Magyar Tudományos Akadémia

103,7

XXII.

Magyar Távirati Iroda

109,6

XXIII.

Magyar Rádió

55,2

XXIV.

Magyar Televízió

313,9

XXV.

Gazdasági Versenyhivatal

109,7

XXVI.

Központi Statisztikai Hivatal

117,9

 

Összesen

109,3

a) A ’94-es választások külön-előirányzata nélkül






























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon