Skip to main content

„Minket hagyott el a kormány!”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Beszélő-beszélgetés Bajtay Józseffel

A Viscogate


Július 13-án különös színhelyen adott találkozót Bajtay József, az MDF Munkás-érdekvédelmi Tanácsának ügyvivője a nyergesújfalui Magyar Viscosagyár vezérigazgatójának: az MDF Bem rakparti székházába hívta meg. Ott volt még Ridly István Komárom-Esztergom megyei MDF-elnök (ő sem, de a lábatlani illetőségű Bajtay sem elhanyagolható tényezője a Duna menti községek közéletének), valamint három minisztérium és a Köjál egy-egy tisztviselője.


A MOSZ-nyilatkozat rögtön el is határolja magát a „torz képtől”, hogy a munkástanács-szövetség „az MDF függvénye” volna. Az elhatárolódás mégsem egyszerű. Igaz, ígéretük szerint meg fogja szüntetni tevékenységét, és teljesen beolvad a MOSZ-ba a szövetség egyik alapító szervezete: az MDF Munkás-érdekvédelmi Tanácsa. Ám nem kaptunk választ arra, mi lesz a helyi, megyei MDF-es munkástanács-szervezetekkel, munkás-érdekvédelmi szekciókkal. E regionális egységek égisze alatt alakult meg mostanság sok (ha nem a legtöbb) munkástanács, és a pártbefolyás „torz képét” két botrány tette nehezen eloszlathatóvá: a miskolci Digép-ügy (Beszélő, 30., 32.), amely már az országos munkástanács-szervezetek július 14-i fúziója után pattant ki, valamint a nyergesújfalui Viscosa-ügy (lásd keretes írásunkat), amely épp a fúzió előestéjén kulminált.

Az alábbi beszélgetés viszont azt mutatja: más az MDF, és megint más a kormány. Valóban figyelnünk kell a bázis és az elit közötti finom megkülönböztetésre, még ha nagy is az átfedés a kettő között, és ha kölcsönösen rá is vannak utalva arra az igazolásra, amit a másik nyújt. Beszélgetőpartnerünk Bajtay József, eredeti foglalkozása szerint lábatlani papírgyári kazánfűtő, jelenleg a MOSZ társelnöke és a megszűnőfélben lévő MDF Munkás-érdekvédelmi Tanácsának hivatásos ügyvivője.

Beszélő: Nyilatkozatotok számunkra meglepetés volt.

Bajtay József: Mi volt ebben a meglepetés? Csak, úgy látszik, nem figyeltetek ide. Mindig is azt mondtuk: az egész vállalati tanácsi rendszert át kell formálni. Hogy a saját mozgalmunkkal, az MDF-ével kezdjük: három nagy munkásfórumot tartottunk (’89. február és ’90. február között – a szerk.), és mindegyiken világosan leszögeztük, hogy a gazdasági rendszerváltást meg kell csinálni. Ehhez hozzátartozik a vezetőváltás, de nem azonos vele.

Beszélő: Nem arról van-e szó, hogy a kormány azáltal, hogy a vállalati tanácsra figyel, kihúzza a sámlit a munkástanácsok alól?

B. J.: Arról is.

Beszélő: Neved is, tevékenységed is az MDF-hez kötődik, most meg bírálod a kormányrendeletet.

B. J.: A Magyar Demokrata Fórum tagja vagyok. A lábatlani szervezet, amelynek elnöke voltam, ugyanúgy munkásemberekből áll, mint egy évvel ezelőtt. Én azt tartom Demokrata Fórumnak, amit mi tettünk és teszünk, nem pedig azt, amit a kormányzat. Ha valaki az akkor elfogadott és megharcolt elvek ellen cselekszik, az önmagát zárja ki a Demokrata Fórumból, és én nem fogok miattuk kilépni. Egy kormányzatnak persze megvan a maga felelőssége, és meg vannak határozva némiképp cselekvésének irányai és határai. De ha valaki azt mondja, hogy a kormány döntését csak azért fogadjam el, mert ugyanannak a pártnak vagyok tagja, az vagy hülye, vagy kommunista!

Beszélő: Mégis: a munkástanács-szövetség – talán nem most először – a kormány ellenében foglalt állást; tegyük ehhez hozzá, hogy az MDF Munkás-érdekvédelmi Tanácsa ígéretetek szerint meg fog szűnni, és munkatársai az MDF-székházból ideköltöznek a Tárogató útra (Szakszervezeti Kutatóintézet épülete). Ez az MDF-től való eltávolodást is jelentheti.

B. J.: Jelentheti. De hadd szögezzem le: én elsősorban munkás vagyok, és csak másodsorban valamilyen pártnak a tagja.

Beszélő: Nem gyengíti-e ez a munkástanács-mozgalmat? Hiszen ennek MDF-es szárnya az utóbbi időben fejlődött dinamikusan.

B. J.: Akkor követnénk el a legnagyobb hibát, ha azt mondanánk: minél erősebben kössük az MDF-hez a munkástanácsokat. De magam is úgy érzem, mintha eltávolodás történt volna. Nem a mi részünkről, hanem mintha minket hagyott volna el a kormány.

Beszélő: Meglepett ez téged?

B. J.: Őszintén szólva, meg. Megalkuvási készséget érzek az új politikai elit és a régi gazdasági elit között. Eleinte be lehetett ezt tudni a kormány gazdasági káosztól való félelmének, de most már úgy gondolom: ez fog gazdasági káoszhoz vezetni. Mi azt mondtuk a választásokon, hogy az országban megkezdődik egy nagytakarítás, ami alatt azt kell érteni, hogy minden alkalmatlan embert, aki politikai hűségének köszönheti magas beosztását, el kell távolítani.

Beszélő: Ezt csinálja az MDF.

B. J.: Nem csinálja! Hány igazgatót mozdítottak el eddig? Keveset. Az MDF nem hajtja végre a gazdasági rendszerváltást: a korábbi politikai hatalmasságok válnak most gazdasági hatalmassággá.

Beszélő: De a szerintetek szükséges vezetőleváltáshoz mintha gyengék volnának a munkástanácsok. Ahol működnek, tapasztalataink szerint ott is messze vannak attól, hogy átfogják a vállalat vagy üzem egészét.

B. J.: Ti nem járjátok az országot. Gyertek csak el velem egy pár munkásgyűlésre, ahol tömegével gyűlnek össze a munkások! Majdnem 380 szervezetünk van pillanatnyilag, és 300-400 ezer a munkástanácstagok száma.

Beszélő: 300-400 ezer? Engedtessék meg, hogy kételkedjünk: más dolog az, hogy hány munkástanácstag van, és megint más, hogy hányan dolgoznak azokon a munkahelyeken, ahol munkástanács működik.

B. J.: Az egyesülési törvény alapján kénytelenek a munkástanácsok tagnyilvántartást vezetni. De a munkástanács tevékenysége az egész üzem dolgozóinak helyeslésével találkozik, ha sokan nem is mernek tagként belépni. 300-400 ezren vannak, akik egyetértenek a munkástanácsok tevékenységével.

Beszélő: Köszönjük a beszélgetést.










































Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon