Skip to main content

A Viscogate

Vissza a főcikkhez →


Július 13-án különös színhelyen adott találkozót Bajtay József, az MDF Munkás-érdekvédelmi Tanácsának ügyvivője a nyergesújfalui Magyar Viscosagyár vezérigazgatójának: az MDF Bem rakparti székházába hívta meg. Ott volt még Ridly István Komárom-Esztergom megyei MDF-elnök (ő sem, de a lábatlani illetőségű Bajtay sem elhanyagolható tényezője a Duna menti községek közéletének), valamint három minisztérium és a Köjál egy-egy tisztviselője. A „kerekasztal-megbeszélésen” – e néven idézi fel Bajtay a találkozót – két ügyről (illetve még további, itt nem említendő vádpontokról) kellett Bakucz Miklós vezérigazgatónak számot adnia. Az egyik: a szintén jelen lévő Szilaj Tamás és Kiss László gépkezelők elbocsátása. A másik: a Viscosa környezetszennyezése, amiről Szilajék fényképfelvételeket tettek le a kerek asztalra.

A helyi sajtó által Viscogate-nek elkeresztelt ügy előzménye, hogy júniusban Szilajék, a megye 3. választókerületének munkás-érdekvédelmi felhatalmazottjaként (ám helyben működő munkástanács hiányában) petíciót nyújtottak be Bakucznak, a légszennyezés kritikus érték alá szorítását, a munkaruhacsere megkönnyítését, valamint a létszámhiány miatti többletmunka megfizetését követelve. A vezérigazgató válaszul intézkedési tervet dolgozott ki e kifogások orvoslására. A választ Szilajék elfogadták, de – július 9-én – újabb követeléssel álltak elő: adjanak gyáregységük (a PAN III.) munkásainak 15 forint órabéremelést (helyettesítve az itteni nagyberuházás premizálását). Ha nem lesz órabéremelés, akkor – ahogy Kiss mondta a vezérigazgató utasítására azon nyomban összeállított jegyzőkönyv szerint – „a 72 órás egyeztetőtárgyalás után a sztrájktörvény értelmében az üzem leáll, és nincs garancia a hosszabb távú leállás kivédésére”; Szilaj azonban hozzátette ehhez, hogy ő nem szervez sztrájkot. A vezérigazgató erre fegyelmi eljárást indított ellenük, és felmondott nekik.

A bérkövetelés teljesíthetetlen – magyarázta lapunknak Bakucz Miklós –, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne sztrájkot szervezni. De a folyamatos üzemű műszálgyártó gépsorok leállítása óriási kárt okoz, ha előkészítetlenül és szakavatatlanul megy végbe; márpedig Szilajék erre nem kaptak képesítést. Persze a fenyegetés nem ugyanaz, mint a tett. Bakucz azonban elejét kívánta venni a további követelőzéseknek. Egyébként sem általános elégedetlenségről, hanem csupán elszigetelt követelőzésről, tehát a fegyelem megsértéséről van szó. Ennek bizonyítására két irányban fejtett ki kutatómunkát a vezérigazgató: egyfelől megállapította, hogy az említett napot megelőzően nem uralkodott sztrájkhangulat a gyáregységben (ezt utóbb a Viscosa munkaügyi döntőbizottsága egy 60 fős mintán végzett vizsgálattal megerősítette, és helybenhagyta a fegyelmi határozatot), másfelől előkerestette személyzeti adataikat, amelyek tanúsítják: mindketten gyakran változtattak munkahelyet, sőt Kiss egészen közeli múltját egy büntetőbírósági ítélet is terheli. De hát maga a fegyelmi elbocsátás munkaügyi kérdés, amit elintéznek maguk között; ő, Bakucz, csak politikailag kéri a sajtó segítségét. Már az elbocsátás napján (július 12-én) délután kapta is Bajtay telefonhívását, a munkástanács-szervező „koncepciósnak” nevezte az eljárást, de aztán kölcsönös egyetértésben megállapodtak a másnapi találkozó fent említett színhelyében. Itt Bakucz kitartott a fegyelmi határozat mellett. Bajtayék sem voltak restek: a munkástanács-mozgalmak egyesüléseként 14-én létrejött MOSZ rögvest nyilatkozatot adott ki, amelyben jogszerűtlennek nevezte az elbocsátást. Azóta viszont történt egy kínos fejlemény: augusztus 8-án, a döntőbizottsági ülést követő éjszaka eltűnt a PAN III. üzemi naplója, a lopással alaposan gyanúsítható Kiss, az egyik védenc, a vállalat fel is jelentette a megyei ügyészségen. „Mi a törvényes eszközök hívei vagyunk” – határolja el magát Bajtay. Thoma László, a MOSZ tanácsadója továbbmegy Bajtaynál, és az MDF-székházban való meghallgatás módszerét is elítéli.

Ami az MDF-székházban terítékre került másik ügyet, a környezetszennyezést illeti, Bakucz az MDF-székházban ígéretet tett arra, hogy vizsgálatot kér a gyárban a megfelelő hatóságoktól. A vizsgálat megtörtént, de a helybéli lakosság változatlanul aggódik a nagy vegyüzem jelenléte miatt; az MDF és az SZDSZ községi szervezete egyaránt feladatának tekinti (e tekintetben egy platformon állnak), hogy környezetügyben szemmel tartsa a Viscosát.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon