Skip to main content

Hol van az a régi iskola…

Vissza a főcikkhez →


Bozsity Jován görögkeleti pap két éve került Hercegszántóról Budakalászra. Elmondása szerint a faluban 98 ember fizet egyházi adót, így a szerbek száma kétszázra tehető. Százas nagyságrendben élnek szerbek a szomszédos Pomázon, Szentendrén és Csobánkán. A maroknyi közösség számára a kisebbségi önkormányzatok létrehozása életfontosságú lehet, a szerb családok ugyanis – köszönhetően jórészt a görögkeleti egyház anyanyelvű istentiszteleteinek –megőrizték nyelvüket és közösségtudatukat.

A dunai szerb terménykereskedők egzisztenciáját először a múlt századi vasútépítkezés rendítette meg. Trianon után sokan délszláv állampolgárságért optáltak, és áttelepültek. Az ötvenes évek Tito-ellenes kampányát kísérő üldöztetés és az egyházak – így a görögkeleti egyház – iskoláinak államosítása mindenüktől megfosztotta a magyarországi szerbséget. Utolsó mentsvár az egyház maradt. „Az egyház páncélja mögé húzódtunk, miként a megtámadott teknős behúzódik a házába” – meséli a fiatal pap. Ma a budapesti szerb iskolán kívül Lóréven, Hercegszántón, Szegeden, Deszken és Battonyán található szerb tannyelvű általános iskola, a nyelv megtartásában azonban a több mint 40 templomnak van kulcsszerepe.

A fővároshoz közeli közösségeknek nincs helyi iskolájuk, mindössze Pomázon működtet – az önkormányzat támogatásával – fakultatív nyelv- és irodalom-tanfolyamot a szerb szövetség helyi részlege. Igaz, Budapest közelsége elérhetővé teszi számukra a Rózsák terén lévő iskolát, az egykori szerbhorvát általános és középiskolát, amelynek szétválását Bozsity Jován szerint Zágráb sürgette.

Budakalászon a régi egyházi iskola visszaadásáról már határozott az önkormányzat, csak a benne lakónak kell megfelelő cserelakást építeni. Ha megválasztják a kisebbségi önkormányzatot, ami igen valószínű, akkor a visszakapott épületben szerb tánccsoport, zenekar működhet, kulturális programokat, kiállításokat rendezhetnek. Megkezdődhet a helyi egyházi levéltár anyagának rendezése, feldolgozása. Az óvodában nemzetiségi csoportot, az iskolában nemzetiségi osztályt vagy legalábbis fakultációt szeretnének indítani. Ez utóbbi nem igényelne komolyabb forrásokat, a tankönyveket Kis-Jugoszláviából kapják.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon