Skip to main content

Czibik Tamás, a XV. kerület polgármestere

Vissza a főcikkhez →


„Az önkormányzatok meg fogják támadni a törvényt az Alkotmánybíróságon”

Beszélő: Mi a véleménye a lakástörvényről?

– Az egyik fájó pont az, hogy ha egyszer tulajdonunkba adták a bérlakásokat, úgy érezzük, hogy most ezeket a tulajdonosi jogokat vissza akarják vonni, illetve korlátozni akarják ezzel a törvénnyel. A mi kerületünkben 1992-ben a bérlakásokból 172 millió Ft jött be lakbérként, míg a nem lakáscélú helyiségekből 70 millió Ft. Mi ahhoz, hogy ezeket a bérlakásokat megfelelő színvonalon tudjuk tartani, ezt a bizonyos 70 milliót visszaforgattuk a lakások fenntartására. Most ettől elesünk, hiszen kötelesek leszünk eladni a helyiségeket. Úgy gondolom, hogy ha valakinek van valami a tulajdonában, akkor saját maga rendelkezik vele belátása szerint. Ez a törvény sérti a tulajdonosi jogokat. Biztos vagyok abban, hogy az önkormányzatok meg fogják támadni a törvényt az Alkotmánybíróságon.

Beszélő: Hogyan alakult a kerületben a lakásprivatizáció az elmúlt három évben?

– A XV. kerületben 97 ezer ember él, ebből 45 ezer ember Újpalotán panellakásokban lakik. Újpalotán jelentős mennyiségű bérlakás van. 1990 novemberében, hivatalba lépésünk után leállítottuk a privatizációt, mert nem tudtuk, hogy ez jó-e vagy sem. Azt gondoltuk, hogy majd a nagy lakáskoncepcióhoz, illetve -törvényhez kell igazítani a kerületi gyakorlatot. Mivel azonban a lakástörvény késlekedett, 1991 áprilisától folytattuk a leállított elidegenítéseket. Máig a 12 600 lakásból mintegy 2000-2500 lakást adtunk el. Három kft. foglalkozik a bérlakások elidegenítésével. Az eladások során a 32/1969-es kormányrendeletet tekintettük irányadónak. A tizenöt éven belül felújításban nem részesült épületeket a forgalmi érték 15%-áért adtuk el. Ettől néhány esetben tértünk csak el, és legfeljebb egy-két százalékkal.

Beszélő: Ez azt jelenti, hogy a lakástörvény által a bérlőknek biztosított vételi jog ellen csak elvi kifogásaik vannak, de a privatizáció gyakorlatával egyetértenek?

– A törvény arra biztatja a bérlőket, hogy vegyék meg a lakásokat. Ezzel bizonyos fokig egyet lehet érteni, az önkormányzat érdeke is az, hogy azokat a lakásokat, amelyeket saját erőből nem tudunk felújítani, adjuk el kedvezményesen a lakóknak, ha átvállalják a felújítási terheket. Ha a lakók tulajdonosok lesznek, akkor a szemléletük is megváltozik. Ami sértő az önkormányzatokra nézve, az a lakbérstop, a helyiségek kötelező eladása, de önmagában a privatizáció ösztönzése nem baj.

Beszélő: Képesek lesznek-e arra az új tulajdonosok, hogy állják a felújítások, illetve a karbantartások költségeit?

– Vannak azonnali felújítási kötelezettségek, de vannak olyanok is, mint például a lapostetők beázása. Újpalotán húszévesek a házak, és majdnem mindegyik megérett arra, hogy kicseréljék a lapostetők szigetelését. Ez pedig milliókba kerül. Ennek fedezetét az új tulajdonosok nem vagy csak részben lesznek képesek előteremteni. Ezért nagyon fontos, hogy korrekt módon tájékoztassuk a leendő tulajdonosokat az adott épület állapotáról. A megszavazott közös költség és a felújításra elkülönített alap valószínűleg nem fogja fedezni ezeket a nagyberuházásokat, és a ház kénytelen lesz kölcsönt felvenni.

Beszélő: Változtat-e a törvény az önkormányzat eddigi privatizációs gyakorlatán?

– A helyiségeladásokkal nem értünk egyet, ezt diktátumnak tartjuk. A bérlakásokat valószínűleg az eddigi ütemben és az eddigi áron fogjuk eladni.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon