Skip to main content

Rés a vajban

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kisebbség, kormányzat, önkormányzat

[Zolnay János]: Hol van az a régi iskola…


Bozsity Jován görögkeleti pap két éve került Hercegszántóról Budakalászra. Elmondása szerint a faluban 98 ember fizet egyházi adót, így a szerbek száma kétszázra tehető. Százas nagyságrendben élnek szerbek a szomszédos Pomázon, Szentendrén és Csobánkán.

[Zolnay János]: Hol van az a bál…


„Ma már nem tudok egy sváb bált összehozni” – dohog a budakalászi német kisebbségi önkormányzat kezdeményezője, Koller István. Németül csak pár mondatot tud, így van ezzel a nyolcezer fős Budakalász mintegy ezer sváb polgárának többsége. A nyelvfelejtés időszaka az ötvenes évekre tehető, Koller szülei a négy fal között még németül csevegtek, de utcán ez már nem volt tanácsos. Apjának cukrászdája volt, amíg be nem zárták, nagyapjának cséplőgépe, amíg a hatóság ripityára nem törte. Koller azért nem panaszkodik.

Z. J. [Zolnay János]: A szerény sziget


Az iskolaháborújáról elhíresült Dabas-Sári mintegy négyezer lakosának többsége ma is szlovák. „Sári nyelvi sziget” – mondják a helybeliek. Az egyesítés Dabassal nemcsak azt jelentette, hogy a központ kisvárossá fejlesztésének a periféria – a korábban önálló – Sári út- és közműfejlesztésének elmaradása volt az ára. A falubeliek úgy érezték, addigi szigetlétük veszélybe került. Sáriban soha nem volt szlovák iskola, a hívők a katolikus templomban soha nem hallhattak szlovák nyelvű misét. Intézmények hiányában maradt az óvatos elzárkózás.

zzs [Zádori Zsolt]: Pilisvörösvár: svábok, romák, grafológusok


A tizenhárom ezer lakosú Pest megyei nagyközségben két kisebbségi önkormányzat felállítását is kezdeményezték. Az egyik a XVIII. században letelepült és azóta is a falu lakosságának nagy részét adó sváboké-németeké (frankoké); a másik, a különösen 1945 után egyre nagyobb lélekszámú cigányságé lehet.

A tehetős nagyközséget mind a mai napig sváb településként tartják számon, dacára annak, hogy a nagyszámú betelepülő lényegesen módosította az etnikai arányokat, és az őslakosok is meglehetősen eltávolodtak eredeti kultúrájuktól, nyelvüktől.



Ha a kedves olvasó véletlenül egyik nemzeti vagy etnikai kisebbséghez sem tartozik, viszont ama 605 település, illetve fővárosi kerület valamelyikében lakik, ahol kisebbségi polgártársai önkormányzatot szeretnének maguknak választani, akkor december 11-én kap ajándékba egy csinos szavazólapot, amelyet hazavihet, és kiteheti a vitrinbe. A törvényhozó elvetette azt a buta ötletet, hogy a választásokat kisebbségi „népszámlálással” kössék össze, s a választópolgárnak az alkotmány szellemével ellentétesen nyilatkoznia kelljen a választási bizottság előtt, hogy kisebbséginek érzi-e magát, tehát kéri-e a kisebbségi szavazólapot. Nem kell kérni, kap mindenki. Barátkozhat is egy kicsit a kedves olvasó a véle együtt lakó kisebbség(ek) nyelvével, mert a jelöltek és a jelölő szervezetek nevét külön kérésre a kisebbség nyelvén írják, de olyan nagyon azért nem barátkozhat, mert a szavazólapokon semmi egyéb nem szerepelhet kisebbségi nyelven. Lehet, hogy a kormány azért ragaszkodott ehhez olyan nagyon, hogy a kisebbségi választópolgárok is meg tudják őrizni a szavazófülkében a komolyságukat, mert néhány nemzetiségi szervezetben nem nagyon tudták, amikor az OVB által lefordíttatott – leiterjakaboktól hemzsegő – tájékoztatókat olvasták. Van olyan nemzetiségi szövetség, amely kénytelen volt az Országos Választási Bizottság által produkált nyelvi karikatúra helyett a saját fordításában szétküldeni a tájékoztatót helyi csoportjainak.

Számháború

Az OVB-vel azonban az a legkisebb baj, hogy egy dubiózus fordítócéggel dolgoztat. A nagyobbik baj az, hogy a kisebbségek képviselői nem lesznek benne. Azt most már sikerült elérni, hogy a helyi választási bizottságokban benne legyenek a kisebbségi jelöltek képviselői, de az OVB-nek, amely eldönti, hogy mikor, hova és hogyan hívja össze az országos kisebbségi önkormányzatok megválasztására jogosult elektorokat, még konzultálnia sem kell a kisebbségek képviselőivel. Márpedig nem lehet megválasztani az országos önkormányzatot, ha nem jön össze az ország minden zugából az elektorok legalább háromnegyed része.

Az eredeti szabályozás egyik legsúlyosabb fogyatékossága az volt, hogy nem tette lehetővé a középszintű, megyei és fővárosi önkormányzatok létrehozását, noha a kisebbségekkel kapcsolatos feladatok jelentős része és igen fontos kisebbségi intézmények, mint például a középiskolák oda kapcsolódnak. Ezt a hiányosságot részben felszámolták, részben fenntartották. Fővárosi kisebbségi önkormányzatok létrejöhetnek, de megyeiek nem, holott a mostani önkormányzati választásoknak éppen az lesz az egyik újdonsága, hogy a megyei képviselő-testületeket is közvetlenül választják.

A kisebbségi önkormányzatok közvetlen megválasztásához eredetileg a választópolgárok 5%-ának a szavazata vagy legalább száz szavazat kellett volna a községekben, ötszáz a városokban és a fővárosi kerületekben. A kormány és a kisebbségi kerekasztal képviselői megállapodtak abban, hogy az érvényességi küszöböt mindenhol leszállítják 25 szavazatra. Sepsey Tamás MDF-es képviselőnek az a gondolata támadt, hogy megvicceli a kormánytöbbséget, amely kiirtotta az érvényességi küszöböt a területi önkormányzatok megválasztásánál, és beadott egy módosító indítványt, amely a kisebbségi önkormányzatok megválasztásánál is eltörölte volna az érvényességi küszöböt. Az önkormányzati bizottság továbbvitte a tréfát, és Sepsey javaslatához kormánytámogatással benyújtott egy csatlakozó módosító javaslatot, amellyel a kerekasztallal kötött megállapodást fölrúgva fölvitték az érvényességi küszöböt a tízezernél több lakosú településeken százra, a kisebbekben ötvenre. A szószegés bizony csúnya dolog, de kétségtelen, hogy így is sokszor annyi kisebbségi önkormányzatot lehet létrehozni, mint amennyit az eredeti keretszámokkal lehetett volna. Most már létrejöhet a kisebbségi önkormányzatok valóságos hálózata, és el lehet kerülni azt a botrányt, hogy a kezdeményezések nagy többsége kudarcba fulladjon, és igen jelentős kisebbségi közösségek is önkormányzat nélkül maradjanak.

Ennek a fejleménynek nem mindenki örül. Információink szerint a Belügyminisztérium befolyásos szakmai vezetőinek körében meglehetősen elterjedt az a vélemény, hogy a kisebbségi önkormányzat egy torzszülött intézmény, amelyet nem lehet beleilleszteni az önkormányzati rendszerbe.

Nem lehet egészen véletlen, hogy a kisebbségi önkormányzati választások kezdeményezéséhez rendelkezésre álló tíz nap letelte előtt három nappal, amikor még csak a legeslegfrissebb kezdeményezők iratai érkezhettek meg a helyi szervektől az Országos Választási Bizottsághoz, az Országos Választási Iroda vezetőjének, Tóth Zoltánnak a nyilatkozata alapján megteltek a napilapok azzal a hírrel, hogy még csak egy helyen kezdeményezték a kisebbségi választásokat. Tóth Zoltán nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy nem muszáj most kezdeményezni, jövő novemberben is meg lehet választani azokat a kisebbségi önkormányzatokat.

A nem muszáj azonban nem nagy úr, végül is a vártnál sokkal több, 791 érvényes kezdeményezés született, és még félszáz, amelyet formai okokból nem fogadtak el. A kezdeményezések kétharmad része romáktól származik, egyhatod része németektől. Így is vannak olyan települések szép számmal, ahol jelentős roma népesség él, de nem akadt öt választópolgár, aki kisebbségi választásokat kezdeményezett volna (pl. Ercsi). Nem kezdeményeztek külön kisebbségi választásokat egy sor olyan településen (pl. Csenyétén, Gilvánfán, Besencén, Alsószentmártonban stb.), ahol amúgy is a kisebbségiek (a felsorolt esetekben a romák) vannak többségben, és a kisebbségi jelöltek a települési önkormányzatban is megszerezhetik a többséget. Nem lesznek kisebbségi választások a görög menekültek által alapított Beloiannisban sem, noha ott a görögök már nincsenek többségben, de az önkormányzati képviselők többségét ők adják, és őslakosként most is jobb esélyeik vannak, mintha kisebbségi képviselőként indulnának.

Ki lehet kisebbségi?

Bárki. Ha a kisebbséghez való tartozást nem kell valamilyen formában deklarálni. Ha kell, akkor viszont a kisebbségiek sem lesznek kisebbségiek, mert az elmúlt évtizedek népszámlálási tapasztalatai szerint a kisebbségiek nagy többsége nem vállalja ezt a deklarációt. Sokat meditálhatnánk azon, hogy ez a mi kacskaringós történelmünkben miért alakult így, de ez témánk szempontjából lényegtelen. A lényeg az, hogy így alakult, és ha csak a kisebbségek regisztrált kisebbsége szavazhatna a kisebbségi önkormányzatokra, akkor semmilyen érvényességi küszöbbel nem jönnének létre legitim és reprezentatív kisebbségi önkormányzatok. Most létrejöhetnek, de semmilyen módon nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy a kisebbséghez nem tartozók is szavazzanak a kisebbségi önkormányzatokra. Vannak kisebbségi közösségek, amelyek nem is akarják kizárni ezt a lehetőséget, hanem egyenesen arra számítanak, hogy a kisebbségen kívüli szimpatizánsok, barátok, jóakarók, vegyes házasságokból adódó többségi rokonság segítségével érik majd el az érvényességi küszöböt. Mások viszont éppen attól tartanak, hogy a többség besegít a számukra kényelmesebb, konciliáns jelölteknek, és eltorzítják a kisebbségi akaratot. Végül is bármelyik öt állampolgár följuttathat bárkit a kisebbségi választások listájára, az illetőnek még azt sem kell kijelentenie, hogy a kisebbséghez tartozik, csak azt, hogy vállalja a kisebbség érdekének képviseletét. Az egyik fővárosi kerületben például egy nacionalista csoport arra készül, hogy majd ők választanak jó magyar érdekvédőket a kisebbségieknek. A tájékozatlanabb választópolgárok, akik igen sokan vannak, azt gondolhatják majd, hogy minden papírral kell valamit csinálniuk, amit megkaptak, és a kisebbségi önkormányzatok listáin is kötelességtudóan ikszelgetnek.

Ezt a dilemmát nem lehet föloldani, csak az állampolgárok tájékoztatását lehet megjavítani, és reménykedni, hogy nem esnek sokan a politikai perverzió bűnébe.

Önkormányzat az önkormányzatban

A kormánnyal lehetett tárgyalni a kisebbségi önkormányzatok megválasztásáról, de nem lehetett tárgyalni magukról a kisebbségi önkormányzatokról. A választás szabályozását kivették a kisebbségi törvényből, de egyébként a kisebbségi törvényhez legalábbis egyelőre nem voltak hajlandók hozzányúlni, ezért a kisebbségi önkormányzatok szabályozása majdnem ugyanolyan rossz, mint volt. A hatáskörük ugyanolyan szűkös, önálló apparátusuk nem lesz, ki vannak szolgáltatva a települési önkormányzat apparátusának. A települési önkormányzat továbbra is utasítást adhat a kisebbségi önkormányzatoknak a nekik átadott hatáskörök gyakorlásával kapcsolatban. Igaz, hogy most már nem korlátozhatja a települési önkormányzat kedve szerint rendeleti úton a kisebbségek önkormányzatát mindenben, de néhány döntő jelentőségű kérdésben igen, például a kisebbségi önkormányzat költségvetését is a települési önkormányzat határozhatja meg.

A kisebbségi és a települési önkormányzatok továbbra is egybe vannak gyúrva: ha a települési önkormányzat több mint fele kisebbségi listán megválasztott képviselőkből áll, akkor az egész települési önkormányzatból kisebbségi települési önkormányzat lesz; ha a képviselők legalább 30%-át választották meg kisebbségi jelöltként, akkor ezek a képviselők alkotják a kisebbségi önkormányzatot, és ezekben az esetekben a közvetlenül megválasztott kisebbségi önkormányzatok nem jöhetnek létre, akik rájuk szavaztak, hiába szavaztak. Nem lehet tudni, hogy a kisebbségi önkormányzatok miből fognak megélni. A Kisebbségi Kerekasztal számításai szerint az országos önkormányzatok működéséhez a jövő évben legalább 320 millió forint kellene. Ehhez képest abból a boszorkánykonyhából, amelyben a jövő évi költségvetést kotyvasztják, olyan hírek szivárognak ki, hogy a kisebbségi szervezetek és a kisebbségi önkormányzatok együttesen (!) kapnak jövőre nominálértékben (!) annyi pénzt, 220 millió forintot, amennyit az idén kaptak a kisebbségi szervezetek egyedül! A Kisebbségi Hivatal igyekszik ezt az összeget 320 millióra felnyomni, de az Országgyűlés még akkor sem teljesíti a kisebbségi önkormányzatok működési feltételeinek megteremtésére vonatkozó törvényi kötelezettségét, ha a netán a magasabb összeget fogadják el.

Minden jel arra mutat, hogy a kormány elképzelései szerint a települési önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk a kisebbségi önkormányzatok működési költségeit. Ha semmi más, ez bizonyára jelentős javulást fog eredményezni a kisebbség és a többség viszonyában. Vannak települések, ahol a cigány vezetők már most attól félnek, hogy a szociális segélykeretből fogják kigazdálkodni a kisebbségi önkormányzat költségeit. Emberek: segély nincs, egyétek meg az önkormányzatotokat. Ezt fogják tenni.

Táblázat: Kisebbségi önkormányzatok választásának kezdeményezése



Megye<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Kis. Önk.

Bolgár

Cigány

Görög

Horvát

Lengyel

Német

Örmény

Román

Ruszin

Szerb

Szlovák

Szlovén

Ukrán

Főváros

50

 

19

1

10

 

12

7

 

 

 

1

 

 

Baranya

66

 

18

 

13

 

34

 

 

 

1

 

 

 

Bács-Kiskun

37

 

18

 

9

 

8

 

 

 

2

 

 

 

Békés

39

 

20

 

 

 

4

 

7

 

1

7

 

 

Borsod-Abaúj-Zemplén

105

 

96

1

 

1

2

 

 

1

 

4

 

 

Csongrád

16

 

8

 

 

 

1

1

1

 

4

1

 

 

Fejér

10

 

4

 

 

 

5

 

 

 

 

1

 

 

Győr-Sopron-Moson

18

 

10

 

4

 

4

 

 

 

 

 

 

 

Hajdú-Bihar

39

 

36

 

 

 

 

 

3

 

 

 

 

 

Heves

45

 

44

 

 

 

 

 

 

 

 

1

 

 

Jász-Nagykun-Szolnok

32

 

32

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Komárom-Esztergom

18

 

5

1

 

 

7

 

 

 

 

5

 

 

Nógrád

38

 

29

 

 

 

 

 

 

 

 

9

 

 

Pest

83

1

44

1

1

 

20

1

 

 

9

6

 

 

Somogy

25

 

21

 

4

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szabolcs-Szatmár-Bereg

66

 

64

 

 

 

1

 

 

 

 

1

 

 

Tolna

31

 

17

 

 

 

13

 

 

 

1

 

 

 

Vas

25

 

4

 

7

 

8

 

 

 

 

 

6

 

Veszprém

32

 

21

 

 

 

10

1

 

 

 

 

 

 

Zala

16

 

9

 

6

 

1

 

 

 

 

 

 

 

Összesen

791

1

519

4

54

1

130

10

11

1

18

36

6


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon