Skip to main content

Kis hír – kis kommentár

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kis hír

A tömegkommunikációból értesülhettünk a legújabb etnikai botrányról. Miután a péceli önkormányzat kiutalt egy nem egészen 50 négyzetméteres, félkomfortos lakást a háromgyerekes, rokkantnyugdíjas Sárközi Mártonnak, az utcában aláírásgyűjtés indult: elfogadhatatlan, hogy a lakásba cigányok költözzenek. A képviselő-testület többsége azonban állta a sarat. A kiutalást – a sajnálatosan SZDSZ-es színekben pompázó kisebbség obstrukciója ellenére – megerősítette, s az alpolgármester asszony ország-világ, vagyis a tévé kamerája előtt visszautasított mindenféle előítéletes magatartást. Nem nagyon harciasan, inkább kicsit döbbenten, s mellesleg jól tudhatja, hogy ez népszerűségének nem használ. (A Beszélő régi olvasói találkozhattak már Németi Máriával, bár akkor még nem volt alpolgármester, csak a tevékeny és találékony Egymást Segítő Egyesület elnöke. (1990, 31. szám.)

Kis kommentár

1994. október 31-én az alpolgármester levelet kapott a belügyminisztertől: „…Értesültem, hogy a péceli képviselő-testület lakáskiutaló döntésével szemben helybeli lakosok alkotmányellenes, emberi jogokat sértő aláírásgyűjtő akcióba kezdtek. Értesülvén az Ön álláspontjáról, legyen szabad azt bátor helytállásnak neveznem. Ismeretlenül is köszönöm Önnek. (…) Támogatásomról ezúton is biztosítom.” Ez a liberális Beszélőnek, az emberi jogok öreg harcosának is jólesett.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon