Skip to main content

Ki szoktat, kit és mire?

Vissza a főcikkhez →


Ezzel a mondattal fejezte be -szeg két héttel ezelőtti Néző-pont cikkét. Ebben azt taglalta, hogy a miniszterelnök játszi ötleteivel szemben súlya és követelménye annak van, amit az SZDSZ-politikusok és az MSZP liberálisai mondanak. Hacsak… nem pont fordítva. „Miközben a miniszterelnök önfeledten lövöldözi az ég felé petárdáit, a háta mögött csendben erősíti hadállásait pártjában.”

Nos: Horn Gyula egy-két hétvégén (például a Világórában) hitet tett 8 százalékos visszamenőleges nyugdíjemelés, illetve amellett, hogy a kormány csak a tb-önkormányzat által támogatott nyugdíj-karbantartási javaslatot szentesíti. A Pénzügyminisztérium (az MSZP liberálisai!!!) pedig többször bebizonyította, hogy nincs pénz 8 százalékot ebben az évben kifizetni. A legutóbbi verzió szerint a költségvetésnek erre hatmilliárdja van, a teljes számla 22 milliárd lenne.

Múlt kedden a tb-önkormányzat ülésezett. Ragaszkodik a 8 százalékhoz! Csütörtökön a kormány úgy döntött, hogy javasolja az egész 1994-es évre a 8 százalékos emelést, és mindent ki is fizetnek még ebben az esztendőben. (A tb-önkormányzat hirtelen talált saját kasszájában 12 szabad milliárdot, a költségvetés ígért már 6-ot, csak 4 hiányzik.) Ennyit a legszegényebb költségvetés is kibír… Szóval minek van súlya?






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon