Skip to main content

Villáminterjúk

Vissza a főcikkhez →


Ugrin Emese

Beszélő: Most jobb?

Ugrin Emese: Igen. A kisgazdapártban könnyebb pragmatikusnak lenni, mint a Kereszténydemokrata Néppártban. A KDNP ideológiai irányba ment el, én pedig nem tudok úgy politizálni, hogy nem a valóságból indulok ki. Azért érzem itt jól magam, mert a kisgazdapárt tömege, a tagság az Élet maga. És még valami. Ebben a pártban lehet vitatkozni!

Barcza Imre

Beszélő: Boldogabb vagy-e itt a függetlenek között, mint az SZDSZ-frakcióban voltál?

Barcza Imre: Hogy boldogabb vagyok-e? Föltétlenül. Nem köt semmiféle pártfegyelem, soha nem kell úgy szavaznom, hogy nem értek egyet vele.

Beszélő: Tudnál példát mondani? Miben szavaztál másképp, mint az SZDSZ?

Barcza Imre: A szakszervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló törvényre én nemmel szavaztam. Aztán az egyházi ingatlanokról szóló törvény. Én ateista vagyok ugyan, de a választókörzetem csupa vallásos emberből áll. Nekem az ő érdekeiket kell képviselni, így – függetlenül saját világnézetemtől – igennel szavaztam.

Beszélő: A választóid az SZDSZ programjára szavaztak, amely világosan beszél az egyházaknak szánt szerepről!

Barcza Imre: Ugyan már! Abban a körzetben engem választottak, nem a pártot! Egyébként én most is 90 százalékban egyetértek az SZDSZ-szel.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon