t. [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

Az emberi jogok iránti fogékonyságáról kiváltképp híres Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság majd másfél évig ült a miskolci Új Hírnök c. hetilapot vádoló, a nép, nemzetiség stb. elleni uszítás tárgykörébe vágó feljelentésen, míg az Alkotmánybíróság fenti határozatára hivatkozva az ügyet 1992. június 19-én ejtette.

A hetilapban 1991. február 11-én és 18-án M. Kiss Csaba tollából kétrészes riport látott napvilágot egy bizonyos Justitia Vagyonvédő Gmk.-ról. Az írásban M. Kiss Csaba nagyra értékeli a rendőrséggel egyébként bensőséges kapcsolatokat ápoló gmk. vagyonvédő hatékonyságát, amelynek az a titka, hogy nem bajlódik annyit eszközei törvényességével, mint a rendőrség, s nem riad vissza egy kis elrettentő erőszaktól. A riporter és a megszólaltatott gmk.-vezető egyaránt azonosítja a tolvajt a cigánnyal, s meg is nyugtatja a nem cigány olvasókat: nekik nincs félnivalójuk a gmk. módszereitől.

Cigányszervezetek tiltakoztak, s ennek nyomán tett feljelentést a lap és a riporter ellen a Nemzeti és Etnikai Hivatal 1991. március 22-én, majd néhány nappal később dr. Noszkai Gábor és Zolnai János, a Wallenberg Társaság emberjogi aktivistái.

A Miskolci Városi Ügyészség a Btk. 269. paragrafusának 1. bekezdése alapján rendelte el a nyomozást, vagyis az uszítás tilalmának megszegése miatt. Sok nyomoznivaló nem volt: el kellett olvasni a cikkeket, s meg kellett állapítani, hogy azokat a szerző írta, nem más. Június 11-re a rendőrség végzett a feladattal, s a nyomozást meg is szüntette a Be. 139. paragrafus 1. bekezdésének b) pontjára hivatkozva, vagyis azért, mert nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése. Noszkai és Zolnai panasszal éltek, ennek a Városi Ügyészség helyt adott, s a rendőrség 1991. augusztus 30-án újra megindította a nyomozást, de rövidesen felfüggesztette azt a Be. 137. paragrafusának 1. bekezdése alapján: „A cselekmény elbírálása olyan előzetes kérdéstől függ, amelynek eldöntése bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik.” A borsodi rendőrök is eljutottak tehát a nagy alkotmányértelmezési dilemmához, ami miatt a Szent Korona c. lap ellen Budapesten folyó per bírója 1991 őszén az Alkotmánybírósághoz fordult.

Mint ismeretes, az Alkotmánybíróság a nevezetes 269. paragrafus 2. bekezdését alkotmányellenesnek nyilvánította. Nem üldözendő tehát a törvény által semmilyen nép, faj, egyéb kisebbság gyalázása. Ámde a sajtó és véleménynyilvánítás szabadságának változatlanul korlátot állít az uszítás, az erőszakra való bujtogatás, vagyis érvényben marad a 269. paragrafus 1. bekezdése. Uszítani továbbra sem szabad nyilvánosan, mert az Alkotmány 54. paragrafusa szerint „minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz”.

Az Alkotmánybírósági verdikt után a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osztálya felvette az Új Hírnökkel kapcsolatos nyomozás felfüggesztett fonalát, s a nyomozást 1992. június 19-én újfent megszüntette, immár a 30/1992 AB határozatra hivatkozva. Csakhogy az ügyészségi utasítás nem a megszüntetett 2., hanem az érintetlenül hagyott 1. bekezdés megsértését vélelmezi! Noszkai és Zolnai urak ismét panasszal éltek… Uszító legyen a talpán, akit a törvény előbbiekben illusztrált szigora szándékától visszarettent.

• Belföld