Skip to main content

Egy kis skinheadológia

Vissza a főcikkhez →


A skinheadmozgalom meg nem erősített hírek szerint Jamaicából indult a hatvanas évek elején. Akkor ez feketemozgalom volt, és a fehérek ellen irányult. Ezután terjedt át Amerikára, ahol „színt váltott”, majd onnan a nyugat- és kelet-európai országokba.

A magyarországi skinheadek között is különféle „irányzatok” vannak. Annyit sikerült megtudni, hogy a cipőbe fűzött fekete madzag azt jelenti, hogy tulajdonosa fekete embert akar rúgni vele; a barna színű a cigányokra, a sárga a zsidókra/kínaiakra, a vörös a kommunistákra utal. Ilyen nagymérvű specializációra azonban csak ritkán ad alkalmat a magyar közélet.

Ha a megidézett kanadai tanútól többet is megtudunk, olvasóinkat rögtön tájékoztatni fogjuk.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon