Csongovai Per Olaf, Eörsi László

Nyomtatóbarát változat

Király Béla tábornokot, a parlamenti SZDSZ-frakció tagját életútja tendenciózus elferdítésével igyekezett lejáratni Kubinyi Ferenc cikksorozatában a Magyar Fórum hasábjain. Kubinyi egyik állítása az, hogy Király Béla az 1956-os forradalom napjaiban „azt tűzte ki célul, hogy az összes karhatalmi fegyveres alakulat fölött átvegye a parancsnokságot” (Magyar Fórum, április 29.).

„Bizonyításul” Kubinyi előhozakodik Csongovai Per Olaf nevével; Csongovai a Tűzoltó utcai felkelőcsoport társparancsnoka volt, a forradalom leverése óta Franciaországban él. Király Bélát Csongovai javaslatára választották be a Forradalmi Honvédelmi Bizottmányba 1956. október 31-én. A cikkíró ezt a mozzanatot boncolgatja. Érvelésének az a lényege, hogy se Király nem említi Csongovai nevét a „Honvédségből néphadsereg” című emlékiratának megírásakor, se Csongovai nem tesz említést Királyról egy hosszú interjúban, amely az Igazság 1990. szeptemberi számában jelent meg. „Úgy látszik – teszi föl a pontot az i-re a cikkíró –, ismervén Király későbbi szereplését a forradalom végnapjaiban, illetve az emigrációban, egyszerűen nem akart emlékezni (mármint Csongovai) a forradalom tábornokára.”

’56. október 29-én, a Budapesti Rendőr-főkapitányságon megalakult a Forradalmi Karhatalmi Bizottság, Király Béla vezetésével; ezt a lépést rögtön jóváhagyta Nagy Imre miniszterelnök is. Ami azonban a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány alakuló gyűlését illeti, erről Király Béla előzőleg nem tudott. Ez a gyűlés a Honvédelmi Minisztériumban, 31-én hajnali 2-kor kezdődött meg. Egy küldöttség ment Királyért a HM-ből a Deák téri főkapitányságra, a tanácskozás akkor már két-három órája folyt. Kubinyi tehát tévesen írja azt, hogy a tábornok a Forradalmi Karhatalmi Bizottság jóváhagyása után a miniszterelnöktől azonmód a HM-be hajtatott (erre emlékiratában Király is rosszul emlékezett – v. ö. Hadtörténeti Múzeum Levéltára 126/58, valamint az alakuló gyűlésről készült jegyzőkönyv).

Az alakuló gyűlésen Csongovai javaslatára nemcsak a bizottmányba választották Királyt, hanem elnökké is. A javaslat első része még távollétében hangzott el, a második részéről pedig így ír a „Honvédségből néphadsereg” című emlékirat: „egy szabadságharcos felugrott az asztalra, magasra emelte a géppisztolyát, és a zajt túlkiabálva azt mondta: Vessünk véget a zűrzavarnak! Azt javasolom, hogy Király Bélát válasszuk meg a bizottmány elnökének!” Tehát a szerző nem ismerte név szerint Csongovait, de azért csak emlékezett rá. Ami pedig az Igazságban közölt interjút illeti: ez főleg a forradalom első napjaival foglalkozik, nem tér ki az új karhatalom szervezésére, tehát Király Béla szerepére sem. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy Csongovai nem akar emlékezni a forradalom tábornokára.

A HM-ben lezajlott események tehát nem bizonyítják, hogy Király, ahogy bekapcsolódott az eseményekbe, az összes karhatalmi fegyveres alakulat fölötti vezetést tűzte volna ki célul. Még inkább ellentmond ennek egy másik epizód, amely a Forradalmi Karhatalmi Bizottság november 3-i ülésén játszódott le. Marián István alezredes azt a határozati javaslatot terjesztette be, hogy az egybegyűltek rögvest vonuljanak a Parlament elé, és követeljék, hogy Királyt honvédelmi miniszterré nevezzék ki. Király ekkor felháborodott, és kijelentette: ha nem utasítják vissza ezt a javaslatot, lemond nemzetőr-parancsnoki tisztségéről, és elhagyja a termet. Erre nemcsak Király, hanem több fegyveres felkelő is így emlékezik.

Egyébként Király Béla forradalmi szereplésével kapcsolatban egyetlen dehonesztáló dokumentumot sem ismerünk. Jobb híján Kubinyi történész Király emlékiratából merít, azt igyekszik kiforgatni. Csakhogy nincs történészi ténykedés tények nélkül.

• Belföld