–seölt– [Solt Ottilia–Eörsi János]

Nyomtatóbarát változat

A XXVIII-as törvény módosításának vitája hétfőn megkezdődött, ám a részletekben ekkor még nem egyeztek meg a parlament pártjai. Az MSZP–MSZOSZ-szövetséget újfent a kormány látszik támogatni időhúzásával, velük szemben áll öt parlamenti párt. Legalábbis ezt a benyomást keltheti alábbi szemelvényünk, amelyet a hétfői vitából mazsoláztunk ki (az egyes hozzászólásokat is rövidítve). Arról pedig biztosan meggyőződhetünk e részletből, hogy Schamschula György, a munkaügy politikai államtitkára jól kivágta magát…

Matyi László (SZDSZ): Tavaly nyáron egy többpárti egyeztetés során került elfogadásra a szakszervezeti tulajdon védelméről és a szabad szervezkedési lehetőségekről szóló törvény, amely akkor a parlament 90%-ának egyhangú támogatását élvezte. Ez a törvény ez év tavaszára helyezte kilátásba az üzemi tanácsi választásokat, illetve a szakszervezetek közötti választást is.

Ennek szellemében hol öt-, hol hatpárti részvétellel – a Magyar Szocialista Párt volt az, amely hol részt vett ezen a tárgyaláson, hol nem – megindult egy egyeztetés, amely sajnálatos módon a kormány, jelesül Schamschula államtitkár úr ténykedése alapján futott zátonyra: közölte, hogy ezen hatpárti egyeztetés alapján létrejött, az üzemi tanácsokról szóló, illetve az akkor már az első olvasatban kidolgozásra kerülő, szakszervezetek közötti választásról szóló törvénytervezet a kormányzatot nem érdekli, és ő benyújtja a saját koncepciójában a Munka Törvénykönyvét, és a szakszervezeti választásokról szóló törvényt is ő szándékozik benyújtani. Ez 1991 októberében történt a Munkaügyi Minisztériumban, ahol mind a hat parlamenti párt képviselője megjelent egyeztetésre az államtitkár úrnál.

Ezek után felettébb sajnálatos, figyelembe véve egy alkotmánybírósági döntést is, hogy a kormány 1992. május végén, június elején itt tart a szakszervezeti választásokról szóló törvény előkészítésével, hogy csak a meglévő törvényt módosítja, de ezt sem olyan mértékben és olyan szellemben, amely az Alkotmánybíróság ítéletének megfelel, amely mindazt a kérdést orvosolja, amely az Alkotmánybíróság szerint orvosolandó.

Kósáné Kovács Magdolna (MSZP): A Szocialista Párt nagyon könnyű helyzetben van akkor, amikor tavalyi álláspontját kell összevetni a most kialakult helyzettel. A szocialista frakció ugyanis ellenezte a XXVIII-as és XXIX-es törvények meghozatalát. Megítélésünk szerint változatlanul megoldatlanok, sőt részben megoldhatatlanok azok a kérdések, amelyekre annak idején, egy évvel ezelőtt a szakmai vitában felhívtuk a figyelmet. Elmondtuk, hogy teljesen tisztázatlan, hogy milyen szervezet a Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet. Ennek a szervezetnek a működésképtelensége a mi véleményünket igazolta. A szakszervezetek közötti választás az Alkotmánybíróság értelmezése szerint, ha a törvényt komolyan vesszük – és itt következik a magyar közmondás, hogy: aki másnak vermet ás, maga esik bele –, nem történhet másképp, mint úgy, hogy minden érdek-képviseleti szervezet tagságát, mindenkit, aki a szakszervezeti vagyon létrehozásához tagdíjával hozzájárult, és magukat az érdekképviseleteket egyenlő jogokkal kell felruházni. Az eddig benyújtott, általunk ismert előzetes alternatívák közül nincs egyetlenegy se, amelyik akár közelítőleg is meg tudna felelni az Alkotmánybíróság által előírt alkotmányos elvárásoknak.

Horváth László (Fidesz): Az elmúlt héten akadt a kezembe az a most megjelent, külsőre egyébként esztétikus kis könyvecske, amely a kormány kétéves tevékenységét mutatja be. A könyv címe: Félúton. Nos, javasolnám, hogy készülhetne egy ugyanilyen kis brosúra a munkaügyi tárcáról vagy inkább a munka világáért felelős Schamschula államtitkár úr áldásos tevékenységéről is, és a könyv címe lehetne az, hogy Tévúton. Ugyanis Schamschula úrnak bizony elvitathatatlan érdemei vannak az ügyben, hogy igazat kell adnunk Forgács Pálnak, a Liga leköszönő elnökének, aki ezt mondja: „Felvirágzás és demokratizálódás helyett történetének egyik legsúlyosabb válságához érkezett a magyar szakszervezeti mozgalom. Élezi a megosztottságot a kormány, amely a szociális piacgazdaság jelszavát feledve nem partnert, hanem akadékoskodó ellenfelet lát az érdekvédelmi szervezetekben.”

Végeredményben megállapíthatjuk, hogy az alkotmánybírósági döntés ellenére is az MSZOSZ számára volt sikeres az elmúlt egy esztendő, hiszen mindenféle jogi, gazdasági következmény nélkül bojkottálhatta a törvényt, vagyonával csak pár hete számolt el, eközben ellenfeleit kiéheztette, kifárasztotta, és a közelgő szakszervezeteket érintő választások előtt bizakodóan tekinthet a jövőbe.

Nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez a mostani törvénytervezet színvonalát tekintve szakmailag és politikailag is – elnézést kérek – csapnivaló. A törvényjavaslat tudomást sem vesz az Alkotmánybíróság április 30-i döntéséről. Miről szól a törvénytervezet? Hát arról, hogy mivel a XXVIII-as törvény értelmében a szakszervezetek közötti választásokat 1992. július 17-ig le kellene bonyolítani, jogos a kormánynak az a szándéka, hogy mivel a határidő nem teljesíthető, egy későbbi, október 1-jétől november 30-ig terjedő időszakra halasztja el a választásokat. Következő problémánk, hogy véleményünk szerint aggályos úgy módosítani a választás időpontját, hogy a választási törvény még előterjesztésre sem került. Ezért sokkal szerencsésebbnek tartottuk volna, ha a kormányzat előbb a választási törvényt hozza a Ház elé.

Május elejétől megindult a párbeszéd egyfelől a szakszervezetek között, másfelől a kormány és a szakszervezetek viszonylatában is. Május 4-én – legjobb tudomásom szerint – a tisztelt államtitkár úr hivatalában biztosította a szakszervezetek megjelent képviselőit, hogy a kormány felé támogatólag továbbítja, képviseli a szakszervezetek álláspontját. E gesztusa május 8-án, az ígéretével homlokegyenest ellenkező törvénytervezet benyújtásakor, már csak ravasz cselvetésként volt értékelhető. Nem csoda, hogy 1992. május 13-án a hat megcsalatott szakszervezet tiltakozó levelet intézett a miniszterelnök úrhoz.

A múlt héten, másodikán aztán – mint derült égből a villámcsapás – beütött a ménkű. A ménkű a Magyar Hírlap hasábjain volt elhelyezve. Azt mondja az államtitkár úr: most már nagyon kell vigyázni a törvény alkotmányosságára, a miniszterelnöknek ezért javaslom, a szövegről kérjen előzetes alkotmánybírósági kontrollt. Ugye, ez nem jelent mást, mint hogy megint felrúgja a megállapodást, hogy a nyári szünet előtt megtárgyalja a parlament a szakszervezetek közötti választásról szóló törvényt. De az államtitkár úr egyébként nem aggódik, azt mondja, hogy szeptemberre úgyis megszületik a törvény, „A szakszervezeteknek szerintem nem is kell hosszabb kampányidőszak, hiszen már így is csekély az érdeklődés irántuk.” – Ezt máshol úgy hívják, hogy hitelrontás. És a lényeg most jön, tisztelt Ház: „Szerintem napjainkban a hazai munkavállalóknak nem több mint 30 százaléka szakszervezeti tag.” „Úgy igazságos, hogy a lakosság döntsön arról, hogy a vagyon mekkora részével kívánja támogatni a szakszervezeteket, a maradék részből jóléti célú alapítványokat lehetne tenni.” Azt hiszem, hogy ezzel a meghatóan figyelmes és nemesen egyszerű fogalmazással – az államtitkár úr a vagyonelkobzást írta körül.

Paszternák László (MSZP): Elnök Úr, tisztelt Ház!

Mindenekelőtt szeretném kifejezni a legnagyobb meglepetésemet az iránt, hogy a Fidesz frakciója – egy évvel korábbi álláspontjával szemben – ekkora mértékű változáson ment keresztül a szakszervezeti kérdések összefüggését illetően, hisz egy évvel ezelőtt a legádázabb ellenfelei voltak mindannak, amit mi itt kinyilatkoztunk ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Persze lehet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ehhez szükség volt arra, hogy Horváth László átüljön ide az Önök soraiba, és új színt hozzon ebben a kérdéskörben. (Taps a jobb oldalon.) Tisztelt Horváth László! Én nagyon szívesen állok a rendelkezésedre, be tudom bizonyítani, hogy elsőnek az MSZOSZ és tagszervezetei adták le azt a javaslatot, és tettek konkrét javaslatokat a pénzügyi átmeneti kezelésre és később a vagyonkezelésre, ami elkerülhette volna, hogy ma ide kerüljön, és egy év után is ezzel a kérdéssel kelljen a parlamentnek foglalkozni. Akkor nem volt annyira felvilágosult az a kör, amelynek most a bőrére megy a játék, mert akkor még nem világlott ki annyira egyértelműen, hogy valóban mi is a hatalomnak a szándéka a szakszervezetekkel Magyarországon.

Rockenbauer Zoltán (Fidesz): A Paszternák képviselőtársunk által elmondottakra kénytelen vagyok reagálni. Tavaly ilyenkor nemet mondott a Fidesz, mint ahogy a parlament öt pártja összességében nemet mondott arra, hogy a szakszervezeti vagyont az MSZOSZ fölélje, hogy a szakszervezeti vagyont átforgassák, és megfosszák ezzel a többi szakszervezetet. Ezt a véleményünket most is tartjuk és fönntartjuk, és ma is az a véleményünk, hogy nagyon helyes volt meghozni a XXVIII-as törvényt. Most, amikor nemet mondtunk a vagyon egy másik fajta fölélésére, a vagyon elkonfiskálására. Különösen nehezményezem, hogy Paszternák képviselőtársam ebben a kérdésben vette magának a bátorságot, hogy ilyen formában szólaljon meg a parlamentben, pont ő, aki tavaly ilyenkor törvénysértésre buzdított a XXVIII-as törvénnyel szemben, amelynek – még egyszer hangsúlyozom – ezt a részét egyáltalában nem találta alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság, sőt megerősítette.

Dr. Schamschula György munkaügyi minisztériumi államtitkár: Mielőtt az ellenzéki padsorokban lévő tisztelt képviselőtársaim vitába bonyolódnának, vitájuk még jobban elmérgesedne, szeretném felhívni a tisztelt Ház szíves figyelmét arra, hogy jelenleg a Ház előtt a szakszervezeti választások határidejét módosító törvényjavaslat fekszik. Tehát nem a szakszervezeti választásokról szóló törvényjavaslat, amelyet már előre, annak teljes ismeretlenségében, de bátran kritizálnak egyes képviselőtársaim.

Paszternák László: A Frohburggal kapcsolatosan volt egy kongresszusi döntés, amelyik úgy fogalmazott, hogy a szakszervezeti vagyont egyben kell tartani, szakszervezeti biztosítótársaságot és bankot kell alapítani. Ez lett volna az egyik megjegyzésem. A másik pedig: én buzdítottam-e valakit arra, hogy törvénysértő legyen? Képviselőtársak, én senkit nem buzdítottam… (Közbekiáltások: Ááá…! – Felzúdulás.) Én akkor is kijelentettem a vitában, és ezt ma is vállalom – vegyék elő a jegyzőkönyvet –, hogy amennyiben a parlament ezt a törvényt így fogadja el, mint ahogy elfogadta végül, a Vasas Szakszervezet számára – mint történelmi, 115 éves szakszervezet számára – elfogadhatatlan, és a kérdésre a választ azoktól fogom megkérni, akikre ez tartozik.

Kiderült, hogy alkotmányellenes. Ha egy törvénynek egy része alkotmányellenes, akkor tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy aki ezt megtagadta, nem az alkotmánnyal ellentétesen viselkedett. (Dr. Hack Péter: Ez nem igaz! Dilettáns!) Képviselőtársaim, ezt majd el lehet később is dönteni.

---

Tehát egyelőre nem lehetett tudni, min folyik a vita, bár aznap délután megkezdődtek és kedden is folytak a pártközi egyeztető tárgyalások a XXVIII-as törvény alkotmányossá tételének mikéntjéről. Híreink szerint könnyen elfogadták azt a közös szakszervezeti módosító javaslatot, hogy „A VIKSZ tevékenységét Igazgató Tanács irányítja, amelynek tagjai az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalát alkotó országos szakszervezeti szövetségek egy-egy képviselője, továbbá az ezen szövetségekhez nem tartozó szakszervezetek egy közös képviselője”.

Így volna elhárítható az eddigi VIKSZ-képviselet alkotmánybíróilag megállapított „önkényessége”. A passzussal az MSZOSZ is egyetértett május 22-én, amidőn Nagy Sándor átadta Rollek Ferenc államtitkárnak a szakszervezeti tervezetet. Később viszont a szakszervezeti összhang már nem volt oly teljes. A június 8-i verziót már nem írták alá Nagy Sándorék, illetve támogatásuk feltétele az volt, hogy a szakszervezetközi választások eredménye egymástól eltérő módon határozza meg a volt SZOT-vagyon és az ágazati vagyonok elosztását. Az ágazati jószágok értéke, úgy tudni, legalább kétszerese a SZOT-os résznek; az új szakszervezetek ezeknek megosztását is kívánják. Információnk szerint éppen emiatt tartott még kedd délután is a pártközi egyeztető vita.

Amint ismert, Schamschula államtitkár úr megnyilatkozása miatt a szakszervezetek is fölháborodtak, tiltakoztak a miniszterelnöknél, s végül Herczog László dr. helyettes államtitkárt bízták meg Schamschula dr. helyett a szakszervezetekkel való egyezkedéssel. Egyébiránt a konfiskálásig az alkotmányosságra oly kényes kormányerők talán tényleg nem akarnak elmenni. Viszont az arrogancia és az időhúzás jó eszköz arra, hogy láthassuk, ki az úr a háznál, s ki mondja meg, melyik az igazi szakszervezet. Schamschula úr szerint például az MSZOSZ az igazi.

• Válassz szakszervezetet!