–eö– [Eörsi János]

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Gratulálunk az elnökséghez! Mivel magyarázza, hogy a küldöttgyűlés önt és nem Horn Gábort választotta meg?

Őry Csaba: Politikai különbségek igazából nem voltak közöttünk. A Liga-politikát közösen alakítottuk ki az elmúlt fél év során, mindketten benne voltunk a régi vezetésben. A Liga politikája ezután sem lesz minőségileg más, mint eddig. Viszont én érzékeltem egy távolságot aközött, amit a munkahelyükön kiszorított, magukra maradt, radikalizálódó emberek éreztek, és aközött a politikai nagyjátszma között, amit az egymással rivalizáló szakszervezetek egymással és az állammal folytattak. Szakszervezetet csinálni: aprómunka, mindennapos szervezés, ami kis kudarcokból és kis sikerekből áll. Én azt hiszem, ennek a munkának kell nagyobb hangsúlyt adnunk. Hogy így gondolkodom, nem titok, elég sokat járok a szervezetekhez.

Beszélő: Mintha mégis lenne egy politikai különbség, ami most, a küldöttgyűlésen is vitát robbantott ki. A hatok szeptember 10-i megállapodása és az ÉT-megállapodás után Horn Gáborék inkább az MSZOSZ-szel és a többi régi szakszervezettel való megegyezés hívei, a másik tábor, vagyis önök pedig kevésbé.

– Hogy az MSZOSZ túlélte a rendszerváltást, azt valóban tényként kell elkönyvelni. Az is igaz, hogy számos szociális, foglalkoztatáspolitikai, privatizációval kapcsolatos kérdésben célszerű és kívánatos együttműködniük a szakszervezeteknek. De hát, mi az MSZOSZ és mi a Liga? Ha ez a felsőbürokráciákat jelenti, az nem biztos, hogy ugyanaz, mint amit az emberek a szakszervezettől elvárnak. Tulajdonképpen, azt hiszem, erről szólt a vita: az MSZOSZ-szel együtt lehet működni, de ez számomra nem jelenti azt, hogy el is kell nézni azokat az igazságtalanságokat, méltánytalanságokat, amelyeket a szakszervezetek esetenként egymás ellen követnek el egy-egy munkahelyen vagy szakmai, ágazati szinten.

Beszélő: Forgács Pál azt mondta, azért nem vállalja a tiszteletbeli elnökséget, mert az elnökválasztási eredménye kritika a korábbi vezetéssel szemben (amellyel ő azonosítja magát), a tagság mást akar, mint az eddigi vezetés. Egyetért ezzel az értékeléssel?

– A választás ezt mutatta. Forgács Pál mindig nagyon bölcsen és pontosan fogalmaz: igen, ez történt, az a munka, amelynek én is részese voltam, kevés az embereknek. Nekik nem elég, hogy látványos megállapodásokat kötünk, nem elég, hogy sikereket érünk el az Érdekegyeztető Tanácsban, ők kézzelfogható eredményeket szeretnének a saját munkahelyeiken. Ha ebben nem tudunk segíteni, azt számon kérik rajtunk. Ez most bizonyos értelemben szakadással fenyegette a Ligát. A területi szövetségeinknek, amelyek be vannak szorítva a helyi foglalkoztatáspolitika zsákutcáiba, mások az érdekei, mint a szakmai szövetségeinknek, amelyek nagyobb, erősebb szakszervezetekből állnak, és ma már jól kitapintható módon lobbyznak, nem a puszta túlélésükért, hanem a jövőjükért. E kétféle – területi és szakmai – szervezeteink tehát különbözőek, de mindketten konkrét eredményeket akarnak nyújtani a saját tagságuknak. És hát ez a két csapat itt most összeugrott egymással. Jó, hogy ez megtörtént, és jó, hogy a Liga különböző érdekcsoportjai kompromisszumot kötöttek egymással.

Beszélő: Az, hogy érdekellentétek vannak, még nem jelent feltétlenül kenyértörést. Miért fenyegetett a szakadás veszélye?

– Amikor az emberek elégedetlenek, könnyen radikalizálódnak. A Liga kezdettől fogva a konszenzusos, tárgyalásos politika híve volt. Most az volt a tét, hogy türelmetlenségünkben, elégedetlenségünkben legyünk-e egyetlen szakma vagy régió, és mindenki mást zavarjunk el, vagy pedig megpróbáljuk megőrizni együtt ezt a szervezetet, és megmaradunk a tárgyalásos politika útján. Az utóbbi mellett döntöttünk, de ennek az volt az ára, hogy arcokat cserélt a Liga.

Beszélő: Sokak szerint ön a radikálisok embere volt.

– Nem a radikálisok embere voltam, nincs is ilyen a Ligában. Én csak annyit tudok, hogy kb. 60 százalék engem választott, és hogy most nagy a felelősségem.

Beszélő: Nem hasonlítanak-e a mostani fejlemények ahhoz, ami az SZDSZ-ben ’91-ben, Tölgyessy Péter elnökké választásakor zajlott le?

– A történetek mindig egy kicsit emlékeztetnek egymásra. Én bízom benne, hogy bár különváltunk, azért megmarad köztünk a barátság. Kőrössy Andrással, a Liga volt gazdasági alelnökével, aki most nem vállalt tisztséget, jó barátságban vagyok. Kalmár Béla, aki szintén nem vállalta az alelnökséget, végül elnöki tanácsadó lett, s ezt a küldöttgyűlés, egyhangú szavazással meg is erősítette. Tehát tettünk lépéseket annak érdekében, hogy ne ismétlődhessen meg, ami az SZDSZ-ben történt, ne szigetelődhessen el egy vezetés azáltal, hogy a régi csapat elszivárog. Akárki a Liga elnöke, annak nagyon fontos kötelessége megakadályozni, hogy drótsövények, betonfalak, táborok keletkezzenek. Ez sok türelmet, sok egyezkedést fog jelenteni, de hát aprómunka kell ahhoz, hogy a békét megtartsuk magunknak.

Beszélő: Úgy hallom, a Liga régi patrónusa, az amerikai AFL–CIO inkább Horn Gábor elnökké választását vette volna szívesen. Hogyan látja a Liga nemzetközi kapcsolatainak jövőjét?

– Az amerikai szakszervezet sem, de egyik külföldi szervezet sem X-et vagy Y-t támogatja, hanem a magyar szabad szakszervezeteket, és ezek, ha jó kézben vannak, számíthatnak a barátaikra.

• Válassz szakszervezetet!