Skip to main content

Nem személyfüggő dolgok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Interjú Horn Gábor leköszönt elnökkel
Liga-küldöttgyűlés


Beszélő: Mivel magyarázza, hogy a küldöttgyűlés Őry Csabát, nem pedig önt választotta elnökké?

Horn Gábor: Előtérbe került egyfajta stílusváltás igénye. Számomra szokatlan és nehezen vállalható irányvonalak döntöttek. Az én középutas lelkemnek kicsit radikálisabb, kompromisszumképtelenebb irányvonalak. Ha ilyen erők vannak, jó, ha felszínre jutnak, de hát én ehhez a csapathoz nem tartozom. Egy picit nyilván benne volt eredményben az elmúlt fél év, egy év munkájának az értékelése is, az emberek, a szakszervezetek egy része nem volt megelégedve. Ahogy általában az országban, a Ligában is van egyfajta központellenesség.

Beszélő: Ön is, Őry is a központhoz tartozott…

– Hát, kialakult egy belső munkamegosztás. Én abban hittem, hogy csak egyértelmű feladatmegosztással lehet csinálni a dolgokat. Ez egy most erősödő szervezetben nem könnyű, konfliktusokkal jár.

Beszélő: Őry Csaba lenne a feltörekvők figurája?

– Azt hiszem, igen. Vagy inkább az új erőké, az új hangoké.

Beszélő: Miután nem választották meg elnökké, miért lépett vissza az alelnökjelöltségtől is?

– Az én értékeimmel, stílusommal nagyon nehezen egyeztethető össze ez a fajta új hang, új irány. Nagyon sokat köszönhetek a független szakszervezeti mozgalomnak, nagyon sokat tanultam, de soha nem akartam szakszervezeti funkcionárius lenni. Csinálok egy szerintem jó iskolát, oda engem mindig is visszavártak, nemrég, amikor bementem, egy hatalmas feliratot láttam: „Le a Ligával az iskolában!”, a kollegáim és a gyerekek azt várják, hogy ott legyek.

Beszélő: Nyilván fontolóra vette az ellenvetést, hogy közelednek a szakszervezeti választások, és lemondása gyengítheti a Ligát.

– Talán inkább az gyengítette volna, ha kialakul egy állandó belső konfliktus és irritált állapot. A választáson kialakult egy vélemény. Bizonyítson az új csapat!

Beszélő: Ha az új vezetés nem bizonyítaná alkalmasságát, vállalna újra tisztséget a Ligában?

– Remélem, ez egy olyan kérdés, aminek nincsen semmi alapja. A Liga erős szervezet, nem egyes emberekhez kötődik.

Beszélő: Igaz, hogy a Ligával szimpatizáló kívülállók – már akik figyelték az eseményeket – inkább önt szerette volna látni elnöknek?

– Nehéz megítélni. Azt tudom, hogy sokan drukkoltak azért, hogy a mérleg inkább felém, az általam képviselt csapat felé billenjen. De lehet, hogy ez csak azért van, mert a folytonosság egy jó dolog.

Beszélő: Nem hasonlítanak-e a mostani fejlemények ahhoz, ami az SZDSZ-ben ’91-ben, Tölgyessy Péter elnökké választásakor zajlott le?

– Sokan mondják ezt. Azt hiszem, ami most történt, alapvetően más, mert más a szakszervezet célja, mint egy parlamenti párté. Itt sokkal-sokkal kevesebb múlik a vezetésen. Azok az emberek, akik itt voltak, továbbra is itt lesznek, itt dolgoznak. Abból a szempontból viszont szerintem is van hasonlóság, hogy a kiegyensúlyozó, kompromisszumokat kereső irányok helyett más hangok, más erők kerültek előtérbe. De lehet, hogy ez a harcosabb szemlélet a jó. Nekem ebben nincs nagy szerepem, és, még egyszer mondom, sohasem akartam végleg idekötni az életem.

Beszélő: Hogy látja: nem fognak romlani a Liga nemzetközi kapcsolatai, ezen belül is viszonya az amerikai AFL–CIO szakszervezethez?

– Ezek nem személyfüggő dolgok, bár kétségtelen tény, hogy személyes jó kapcsolatok alakultak ki az amerikai barátainkkal. De azt hiszem, az AFL–CIO nem Horn Gábort támogatta, hanem a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját. Erre most is minden lehetőség megvan.




































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon