Skip to main content

–seölt– [Solt Ottilia–Eörsi János]

–seölt– [Solt Ottilia–Eörsi János]: Törvényes munkaidő


Hja, ha a részvénynyomda is sztahanovista műszakot teljesített volna, mint az Agrobank; minden másképp lenne. Dr. Csányi Sándor, a délceg jász bankár (nemcsak a bajusza, hanem a születési helye is megvan hozzá) nem lenne elnök-vezérigazgató az OTP-nél, s ezúttal is teljesült volna a másik bankár, Bokros Lajos akarata.

–seölt– [Solt Ottilia–Eörsi János]: Válassz szakszervezetet! – de hogyan?


A XXVIII-as törvény módosításának vitája hétfőn megkezdődött, ám a részletekben ekkor még nem egyeztek meg a parlament pártjai. Az MSZP–MSZOSZ-szövetséget újfent a kormány látszik támogatni időhúzásával, velük szemben áll öt parlamenti párt. Legalábbis ezt a benyomást keltheti alábbi szemelvényünk, amelyet a hétfői vitából mazsoláztunk ki (az egyes hozzászólásokat is rövidítve).

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon