Skip to main content

Törvényes munkaidő

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Hja, ha a részvénynyomda is sztahanovista műszakot teljesített volna, mint az Agrobank; minden másképp lenne. Dr. Csányi Sándor, a délceg jász bankár (nemcsak a bajusza, hanem a születési helye is megvan hozzá) nem lenne elnök-vezérigazgató az OTP-nél, s ezúttal is teljesült volna a másik bankár, Bokros Lajos akarata. De míg az Agrobank személyzete a bank zárolását megelőző éjszakán fáradságot nem kímélve nyitva tartott, hogy némely számlatulajdonosok vihessék a pénzüket, addig a részvénynyomda tartotta magát a szokásos munkaidőhöz, s szűk két napon belül nem vállalta a Pénzügyminisztérium utolsó pillanatban megrendelt 23 ezer db OTP-részvényének előállítását. Csak hetednapra, sürgősségi felárral. Az pedig már akkor is késő lett volna, ha a PM nem huzakodik a felár miatt. Sajnálatos. Így hát részvény nélkül a Pénzügyminisztérium nem ülhetett volna ott a közgyűlésen, nem választhatta volna szét szavazatával az elnöki és a vezérigazgatói posztot, így hát oda se ment. Bokros Lajos az előző napon, május 18-án estefelé személyes presszióval próbálta kiköszörülni a csorbát, lemondásával fenyegetőzött, ha koncepciója nem érvényesül.

A demokrácia, a jogállam, mint tudjuk, az eljárási szabályok betartása. Az OTP Bank alapszabálya szerint csak az szavazhat, aki a közgyűlés előtt hét nappal letétbe helyezi a részvényeit. A közgyűlés időpontját pedig annak rendje és módja szerint harminc nappal korábban nyilvánosan kihirdették a Napi című újságban, sőt a Népszabadságban és a Magyar Hírlapban is. Nem is beszélve arról, hogy már múlt novemberben levélben kérték a PM-et, nyilatkozzon a részvényigényeiről. Úgy látszik, a PM-nek bokros teendői közben erre nem volt érkezése.

Hogy mégse legyen olyan diffamáló a vereség, a másik állami tulajdonos, az Állami Vagyonkezelő Rt. egy olyan alapszabály-módosító javaslatot dolgozott ki, amely szerint úgy is jó, ha szétválasztják a vezérigazgatóságot, de az se baj, ha nem választják szét. A két vadonatúj tulajdonos, az egészségbiztosítási és a nyugdíjönkormányzat ezt is megfúrta, nem volt hajlandó Bokros szája íze szerint szavazni. Nem hiába ellenezte annak idején a tb tulajdonlását szívósan a pénzügyminiszter. Az MSZOSZ – mint tb-önkormányzat – megmutatta, hogy vele számolni kell a gazdasági hatalomban. Sándor László, az egészségügyi önkormányzat elnöke, egyben MSZOSZ-alelnök a közgyűlésen hangoztatta, az érdekközösség a tb és az OTP között hosszú távú, és a tb-önkormányzatok „üzleti alapon” kívánják igénybe venni a bank által végzett szolgáltatásokat. Vélhetőleg – bár erről a sajtó elől bujdokló Sándor Lászlót nem kérdezhettük meg – üzleti alapon igyekeznek majd betömni a tb lyukas zsebeit. S ez az, ami Bokrosnak nem tetszik.

Csányi Sándor tehát győzedelmeskedett a pénzügyminiszter fölött ebben a csatában, mi pedig – a PM-mel együtt – leckét kaptunk a sokszereplős kapitalizmus politikai gazdaságtanából. Érdekes. Még az állami tulajdon is érdekesebb, mint a szocializmusban.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon