Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

Május 16-án délelőtt elkezdődött a Bokros-csomag részletes vitája az Ország Házában. A képviselők két órácskát vitatkoztak, azután ebédeltek, azután egyéb parlamenti ügyekkel foglalatoskodtak, sötétedés után pedig újra a csomagban kotorásztak.

Nyúzott autósok

„A gazdasági stabilizációs csomag nagyon sok réteget durván bánt, egyszerűen nem kímél” – fakadt ki Demeter Ervin (MDF) este tíz után. „…a kormány módszereiben találunk olyan csoportokat, akiket különös eszközökkel és sok-sok eszközzel próbál nyírni.” A kormány módszereiben autósokat talál a szónok: „…a változatosság kedvéért a nyolcadik vagy sokadik bőr lehúzásának szándéka ismét az autósok felé irányul…”, akiknek ezentúl akkor is kellene átírási illetéket fizetniük, ha új kocsit vesznek, s még többet is, mint eddig.

Miként a fentiekből kitűnik, a képviselő úr ekkor már kissé kimerült volt: „Úgy gondolom, hogy a tizennegyedik óra után indokolt, hogy a képviselők hazamenjenek aludni. Én a magam részéről egyórányira lakom innen… lassan arra nem lesz lehetőségünk, hogy nyolc órát aludjunk. Kérem méltányolja ezt!” Az elnök (Gál Zoltán) megszavaztatja a még jelen lévő jobbára ellenzéki képviselőket, hogy óhajtanak-e méltányolni. „A többség szerint (Dr. Kis Gyula, MDF: Szemüveget!) Képviselő úr, kérem, maradjanak nyugton! Én megértem, hogy késő van, és fárasztó volt mindaz, amit műveltek eddig, de kérem, hogy ezért ne sértegessenek mást!…” Takács Péter (MDF): „Képviselő vagyok már öt éve, de ilyennek még nem voltam tanúja.” Elnök: „Milyennek képviselő úr… valami rendkívüli dolog volt? (Demeter Ervin: Az elnök úr minősítése…) Milyen minősítés képviselő úr? (Demeter Ervin: Az, hogy mit műveltünk!) … Azt, hogy ki, mit csinált az elmúlt két órában, azt ne minősítsük közösen, jó, képviselőtársaim, maradjunk abban!” Maradnak. Hazamennek.

Államtitkár nem pisil

A következő nap első fele eltelik egyéb tárgyalnivalókkal. Ebéd után, három óra előtt néhány perccel veszik elő újra a csomagot, és túrják, túrják, szünet nélkül, másnap reggel hét óráig.

Balsai exminiszter úr hevesen fájlalja, hogy Bokros miniszter úr Bécsben tárgyal, amikor itthon az ő csomagját cincálják, viszont minden tisztelete a minisztert helyettesítő Akar László államtitkáré, akinek az előterjesztő képviseletében végig kell ülnie az egész vitát. (A Házszabály szerint ugyanis nem lehet az előterjesztésről tárgyalni, ha az előterjesztő képviselője nem tartózkodik a parlamenti bársonyszékében.)

Az egyetlen kisgazda hozzászóló, Gyimóthy Géza ugyancsak nyomatékosan együtt érez az államtitkárral: „Kedves Akar László államtitkár úr! Ön most nagyon rossz helyzetben van. Csöndes korrekt ember, végighallgat bennünket… főleg az ellenzéket akár. Tudom, hozott magával vacsorát. Gondolom, akár este 11-ig, de szerintem akár hajnal 5 óráig is szépen végigülne, ez a feladata. De kérem, higgye el, hiába hűséges és tűr. A boldog mondás szerint itt most a hosszú tűrés nem fog eredményre vezetni.”

De a csöndes, korrekt ember csak ül abban a rossz helyzetében, boldog és boldogtalan mondások záporában, s az ellenzéki képviselők hasztalan apellálnak az ő biológiai szükségleteire. Este kilenckor imigyen szól Kutrucz Katalin (MDF) az elnökhöz: „…az előterjesztő képviselője végig jelen volt, egy másodpercre nem lépett ki a teremből, azért, hogy tárgyalhassunk. De azért a fizikai teljesítőképességnek is van határa… Kérem, rendeljen el tíz perc szünetet, hogy legalább ki tudjon… ki tudja fújni magát.” Az államtitkár azonban int, hogy nem kell neki… fújni.

Használt víz

Tíz perc múlva Kis Gyula (MDF) ismét a fújást proponálja: „Azt kérem, hogy most lélegezzünk egy mélyet, fújjuk ki magunkat, mert témát váltunk. Az államtitkár úr ugyan vállalta, hogy bent megy ki… (Derültség)”.

Éjfél után két perccel Kósa Lajos (Fidesz) észrevételezi, hogy eltelt a nap. „02 perc van… attól félek, hogy a parlament illegálisan fog ülésezni. Hiszen a parlament döntésében 17-ét jelölte meg tárgyalási napnak, 18-a nem tárgyalási nap.” Az elnök igyekszik eloszlatni a képviselő félelmét: „…a Házszabály nem rendelkezik úgy, hogy az ülésnap a naptári nappal egybeesik.” Az ellenzék félelme azonban nehezen oszlik, húszperces ügyrendi vita tárgya lesz, hogy folytatódhat-e éjfél után az ülésnap. Az ülésnap folytatódik. Másfél óra múltán kiújul az államtitkár szükségletei iránti érdeklődés. Sepsey Tamás (MDF): „egy maximum tízperces szünetet ha elnök úr elrendelne, hogy államtitkár úr számára… (Akar László széttárja a kezét, hogy nem igényli.) …lehetővé váljon… (Derültség) …a kávé elfogyasztása, hogy továbbra is… (Közbeszólás: Hozunk neki.) …az ülésteremben nem szokás kávézni. Sajnálattal látom, hogy van, aki eszik az ülésteremben, ez is sérti a Ház tekintélyét. Hogy lehetővé váljon az államtitkár úr számára, hogy némi ennivalót és innivalót vegyen magához.”

Négy és fél órával később magának Sepsey képviselő úrnak is nehézségei támadtak az innivaló magához vételével: „(Sepsey Tamás köhög) Elnézést kérek, ha egy pohár vizet kaphatnék, elnök asszony, mert… Elnök: Vittek. Sepsey Tamás: Nem, ez már használt víz. (Derültség.) Elnök: Azonnal intézkedem. Sepsey Tamás: Salamon László alelnök úr használta, elnézést kérek, nem én használtam. (Derültség. Közbeszólás: Mire?) Neki hozták. Nekem nem hoznak. Az előbb sem hoztak. Elnök: Tisztelettel arra kérem a teremszolgákat, hogy szíveskedjenek behozni egy pohár vizet Sepsey képviselő úrnak. (Derültség. Toller László [MSZP]: Fürödni akar, nem beszélni.)”

Ebben a szerénikus hangulatban ért véget az ülésnap negyven perccel később.

A négyszájú párt

Szekeres Imre szerint az ellenzék a Házszabály keretei között obstruált, hogy ne lehessen elfogadtatni a Bokros-csomagot a miniszterelnök amerikai útja előtt. Az ellenzék viszont azt mondja, hogy a kormánypártok gyalázatosan kevés időt hagytak a huszonegy törvényt érintő csomag megtárgyalására. Hasonlóképpen vélekedett annak idején az 1992. évi költségvetés emlékezetes vitája után az akkori ellenzék és az akkori kormánypárt(ok).

A két eset között vannak hasonlóságok, és vannak eltérések.

1991. december 28-án a részletes vitát úgy nyitották meg, hogy annak a Házszabályban rögzített alapfeltételei hiányoztak, még a módosító javaslatokról szóló bizottsági jelentések sem álltak rendelkezésre. Most ilyesmiről nem volt szó. Akkor a Házszabállyal ellentétesen a plenáris ülésekkel egy időben tartották a bizottsági üléseket. Ez most is megtörtént, csakhogy a hatpárti egyetértéssel módosított Házszabály ezt most már lehetővé teszi.

Akkor a költségvetés tárgyalása és az igen hosszadalmas határozathozatal együttesen vett igénybe kb. 60 órát. Most a határozathozatal és az előterjesztő válaszbeszéde nélkül töltött el a Tisztelt Ház ugyanennyi időt a csomag megtárgyalásával (37 órát az általános, 20 órát a részletes vitával). Egy ilyen csomag megtárgyalása valóban sok időt igényel, de azért nem többet, mint a költségvetésé, s más években a költségvetés megtárgyalására is feleannyi idő jutott. (Lásd Révész Sándor: A költség el van vetve, Beszélő, 1994. november 17.)

1991 végén a részletes vita első napján a kormánypárti képviselők még nem fogták fel a helyzet súlyosságát, és kétszer annyi hozzászólást produkáltak, mint az ellenzék, csak a második ülésnapon hagyták az ellenzéket magában szónokolni. Most a vita végig egyoldalú volt, a kormány képviseletében nem szólt senki, a csomag bírálatára a kormánypártok részéről senki sem válaszolt, a hozzászóló kormánypárti képviselők vagy maguk is az előterjesztést bírálták, vagy az ellenzéket nyugtatták azzal, hogy a fölvetett módosítási indítványokhoz hasonlót kormánypárti oldalról is beterjesztettek.

A mostani obstrukció, ha az, egypárti obstrukció. A hozzászólások közel kétharmad része (63%) MDF-es képviselők szájából hangzott el. Pontosabban néhány MDF-es képviselő szájából. A második maratoni vitanap 76 MDF-es hozzászólásának több mint a felét négy képviselő tartotta. Tizenhat óra alatt Kutrucz Katalin 13, Sepsey Tamás 12, Pusztai Erzsébet 9, Demeter Ervin 6 alkalommal szólalt fel. Az obstrukcióhoz, ha az, csak két fideszes képviselő, Balsay István és Pokorni Zoltán csatlakozott. (Egyébként mindketten színvonalas és tartalmas hozzászólásokkal. Pokorni hajnali öt körül igen magvas háromnegyed órás előadást tartott az Európában honos tandíjrendszerekről.) A kereszténydemokraták és a kisgazdák alig szólaltak meg.

A kormánypártok most sokkal jobban viselték, hogy az ellenzék kibeszélte magát, és az ellenzék sokkal jobban viselte, hogy mégsem tudta a bűvös határidőt túlbeszélni, mint 1991-ben. Mégiscsak van annak haszna, ha a kormánypártokból ellenzékiek lesznek és viszont.

Fejlődünk…

• Belföld