Skip to main content

Beszélő hetilap, 21. szám, Évfolyam 7, Szám 21

Neményi László: Fordítsuk a képükbe…

–seölt– [Solt Ottilia–Eörsi János]: Törvényes munkaidő

Révész Sándor: Stille Nacht

Éjszakai műszak a parlamentben

zzs [Zádori Zsolt]: Baseballütő kontra sodrófa

A cigányok ellenálltak támadóiknak

lt [Solt Ottilia]: Híradó-háttér

zolnay: A hajsza vége?

(nl) [Neményi László] - K. I. [Kiss Ilona] - [Neményi László]: Amerikai–japán autóvita / Kinkel feladta / A belorusz négyigenes

Békés Erzsébet: Pulykapecsenye

Tatár György: Háború és béke Izraelben

Y. L. [Yehuda Lahav]: Zimmermann professzor esete a Hitlerjugenddal

Bethlen Anna: Civil állástalanok

Vit László: Türelmi küszöb

Farkas Zsolt: Hátha tényleg alkonyul, ha nem is úgy

Németh Gábor: Akkor mi ez tényleg

Bori Erzsébet: Balkán, szerelem

Fron Nazi: Macedón film – albán szemmel

Péterfy Gergely: Vérfürdő a Vidoqban

Tandori Dezső: Főmedve, hajtotta W. Loderer jun.

[Kisbali László]: Praesidens

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon