Skip to main content

Beszélő hetilap, 28. szám, Évfolyam 4, Szám 27

: Létminimum most

(Dr. László István Péter): Egy zárkában Király Bélával, az utolsó „magyar lovaggal”

(kőszeg): 1946

nwa [Nagy W. András]: Magyar luciferizmus / Drámaírók

Láng László: Lisszabon után

Hack Péter: A jogrendszer „átalakításának” újabb fél éve

: [Az Országgyűlés teljesítménye számokban]

Nanzen Danilo: Megint végvár vagyunk

Jugoszláv menekültek Magyarországon

Angster László: Magyar anyák láncos gyermekei

A nagy skinheadper

: Egy kis skinheadológia

t. [Solt Ottilia]: A 269. paragrafus két bekezdése…

solt: Így kormányozunk mi?

V. M. [Vargha Márton]: Pecsét a polgármester ajtaján

: Nyilatkozat

Szabó Lívia: A láthatatlan megélhetés

a Békehadtest és az élet sűrűje

Rostoványi Zsolt: Útvesztő Algériában

Langmár Ferenc: Magyar váltó

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Tapsoljunk Gazsinak,

h. a. [Horváth Aladár]: Még egy költségvetési osztás

: Még sok a teendő

Interjú Lane Kirklanddel, az amerikai szakszervezeti szövetség, az AFL–CIO elnökével

Köllő János: 2/XII. Mi jön a segély után?

Bokor Judit: Ide nemcsak SZDSZ-eseket várunk…

Pőcze Gábor: Az eklektika öröme

A vita lassan véget ér VII.

Vitalij Moszkalenko: Az ember zokog – igen, igen, zokog!

Kinotaur ’92 – Filmfesztivál Szocsiban

Könczöl Csaba: Csoóri önpusztító „nemzetféltése”

Szabó Júlia: Képtár nyílt Pakson

A XX. századi művészet gyűjteményei és tárlatai – IV.

[Kisbali László]: Hozsanna

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon