Skip to main content

2/XII. Mi jön a segély után?

Köllő János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Munkanélküliség


A segélyrendszerből kilépők közül állásba lépők aránya 1991-ben (százalék)


I. negyedév<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

82,3

II. negyedév

67,5

III. negyedév

75,5

IV. negyedév

40,9


Az OMK Munkaerő-piaci helyzetkép című kiadványai, 1991. január–december alapján

Egészen 1991 őszéig igaz volt, hogy a munkanélküliek zöme hosszabb-rövidebb kényszerű „pihenő” után új állásba lépett. A segély lejártakor (vagy még előbb) munkába lépők aránya az év elején még 80 százalék fölött volt, az év végére azonban erősen lecsökkent, decemberben mindössze 26 százalékra rúgott.

Noha 1992 első negyedévében az arány kismértékben növekedett, ma is csak a kilépők mintegy 1/3 része jut álláshoz a segélyezési periódus időtartama alatt. (Az enyhe növekedést, illetve a decemberi mélypontot szezonális hatások is indokolják.) Ez az arány nemzetközi összehasonlításban is igen alacsony: a megfelelő ráta a legtöbb fejlett piacgazdaságban kicsivel 50 százalék fölött alakul.

Elmúlt heti táblázatunk azt mutatta, hogy a tavaly, év elején segélyezetteknek kevesebb mint a fele lépett ki a segélyrendszerből az év során – a tavaly bekerülteknek pedig mindössze 20 százaléka. Most hozzátehetjük: még e nagyon alacsony kilépési esélyeket is el kell osztanunk nagyjából kettővel, hogy a munkába lépés valószínűségéről közelítő képet alkothassunk.

A tipikus magyar munkanélküli állás nélkül marad a (maximálisan másfél évig járó) járadék lejárta után is. Segélyért fordulhat az önkormányzathoz: havi 4000 Ft-ot kaphat, ha rászorultnak ítélik.

(Folytatás: Milyen hosszú a munkanélküliség nemzetközi összehasonlításban?)















Hivatkozott cikkek

Éljenek a magzatvédők, vesszenek a feministák!

Megjelent: Beszélő hetilap, 28. szám, Évfolyam 4, Szám 27


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon