Nyomtatóbarát változat

– Egyesek azzal vádolják Önt, hogy beleavatkozik a magyar szakszervezetek belügyeibe. Mi a véleménye erről?

– A mi gyakorlatunk következetes. Az egész világon támogatjuk azokat, akik fejlett, szabad és demokratikus szakszervezeti mozgalom létrehozásáért küzdenek. Évek óta ezt csináljuk. Sohasem próbáljuk nézeteinket azokra a szervezetekre rákényszeríteni, amelyeket segítünk. Ha segítséget kérnek tőlünk, amit tudunk, megteszünk. De ők mondják meg, hogy milyen segítséget akarnak, hogy mik az elsődleges szükségleteik. A magyar szakszervezetek esetében is erről van szó: magyar barátaink megmondják, milyen segítségre lenne szükségük, mi pedig megnézzük, mit tudunk tenni.

A szabad és demokratikus szakszervezeti mozgalomnak megítélésünk szerint ez a két szervezet a letéteményese Magyarországon. Egészséges szakszervezeti elveket vallanak, tagjaik akaratát képviselik, szilárdan hisznek abban, hogy csak tagjaiknak felelősek, hogy sohasem szabad az államhatalom, valamely párt vagy a vállalati főnökök eszközeivé válniuk. Továbbra is meg kell őrizniük integritásukat, hogy a dolgozó emberek autentikus erejévé válhassanak. Ez a felelősségük, és ez az a kihívás, amellyel szembenéznek. Úgy gondolom, hogy nagyon rövid idő alatt és nehéz körülmények között figyelemre méltó eredményeket értek el. Sok múlik természetesen a szakszervezeti választásokon, melyek során a munkások maguk fogják eldönteni, hogy melyik szervezethez akarnak tartozni.

– A magyar gazdaság nehéz helyzetben van. Fájdalmas döntéseket is hozni kell. Nem válhatnak a szakszervezetek ilyen körülmények között az átalakulás kerékkötőivé?

– A szabad szakszervezet nem kerékkötője egy ország gazdasági fejlődésének, a szabad szakszervezet feltétele egy ország gazdasági fejlődésének. Demokráciában nincs gazdasági fejlődés erős polgári társadalom nélkül, és a szabad szakszervezet a polgári társadalom legalapvetőbb eleme. Különösen akkor, amikor ezeket a fájdalmas döntéseket kell meghozni, életfontosságú, hogy a munkásoknak is legyen hangja. A döntéshozatal során a dolgozó emberek érdekeit is teljes mértékben figyelembe kell venni. Igazi szakszervezetek nélkül a munkások fogják a legnagyobb árat fizetni, mert mindig a leggyengébb szenved legtöbbet. A munkások ügye iránt elkötelezett igazi szakszervezet a munkások egyetlen erőforrása. Hasonló problémákkal nekünk is állandóan meg kell küzdenünk, ez nem kelet-közép-európai különlegesség. Régi iparágak eltűnnek, új iparágak feltűnnek. A tőke költözik, manapság mobil a tőke. Biztosítanunk kell, hogy a dolgozó emberek gondjai és jogai ne maradjanak teljesen figyelmen kívül ebben a folyamatban. Ez a küldetésünk.

– Mi a viszonya az AFL–CIO-nak az amerikai politikai pártokhoz?

– Egyetlen pártnak sem vagyunk kreatúrái, de aktívak vagyunk politikailag. Kezdeteinktől fogva részt veszünk a politikai döntéshozatalokban. Vezérelvünk majdnem száz évvel ezelőtt fogalmazódott meg. Nagyon egyszerű elvről van szó, amely jól beleillik az amerikai alkotmányos rendbe. Azt mondja ki, hogy barátainkat megjutalmazzuk, vagyis megválasztjuk, ellenségeinket pedig megbüntetjük, vagyis leszavazzuk. Gondosan nyilvántartjuk a különböző szinteken működő politikusok teljesítményét. Azt, hogy miként szavaztak a számunkra fontos témákban. Ez alapján osztályzatot kapnak tőlünk. Ha egy politikus szeretné elnyerni támogatásunkat, színt kell vallania, meg kell mondania, hogy milyen álláspontot fog képviselni a minket érdeklő ügyekben. Közéleti előtörténete és konkrét ígéretei alapján az erre hivatott grémiumunk – a General Board – dönt a támogatásról, mégpedig kétharmados többséggel. Széles konszenzusnak kell lennie, egyébként az egésznek nem lenne értelme.

– Hogyan érik el, hogy a szakszervezeti tagok valóban a szakszervezet által támogatott jelöltre adják le voksukat?

– Megvan erre a politikai infrastruktúránk. Politikai Oktatási Bizottságunk először is mindent megtesz, hogy tagjaink szavazópolgárokként regisztráltassák magukat. A választások előtt kampányokat szervez ennek érdekében. A bizottság második feladata, hogy tagjaink a választás napján valóban meg is jelenjenek az urnáknál. A bizottság aktivistái bizony rá is telefonálnak az emberekre. Harmadszor a bizottság hozzáférhetővé teszi tagjaink számára azokat az információkat, amelyek alapján jó lelkiismerettel szavazhatnak az általunk támogatott jelöltre.

– A négy évvel ezelőtti elnökválasztáson Dukakis kormányzót támogatták. Most kit fognak támogatni?

– A demokrata párti jelöltek küzdelmében Clinton kormányzót támogattuk. Neki igen jó esélye van, sokkal több, mint jó esélye, hogy elnyerje a Demokrata Párt elnökjelöltségét a konvención. Miután a republikánusok is megtartják a konvenciójukat, és Ross Perot is megtart valamit – az, ugye, nem lesz konvenció –, akkor fog a General Board az elnökjelöltek között dönteni. Majdnem biztosra veszem, hogy Clintont fogjuk támogatni.

– Ön a demokrácia feltétel nélküli híve, és a kommunizmus kérlelhetetlen ellenfele. Elégedett azzal, ami a világnak ebben a részében a kommunizmus bukása után történt?

– Még sok a tennivaló. Kemény munkára, komoly erőfeszítésekre és bizony áldozatokra is szükség van ahhoz, hogy a demokráciába való átmenet tartósnak bizonyuljon. Volt egy rövid ideig tartó eufória közvetlenül a kommunista struktúrák összeomlása után, a berlini fal leomlása után. De én sohasem hittem, hogy azután automatikusan megvalósul a paradicsom. Nagyon komplex problémákat vet fel egy olyan rendszerből való átmenet a demokráciába, amely mindent ellenőrzött, amely megfigyelés alatt tartotta az állampolgárokat, amelyben az állam a legalsó szinten is felügyelte a gazdaságot. Meg lehet szüntetni azokat az intézményeket, amelyeknek ilyesmi volt a feladata, de innen még hosszú az út egy egészséges gazdaság és egy működő társadalom létrejöttéig. Egy olyan társadalom létrejöttéig, amelyben az emberek tisztelik egymást, és amelyben tisztelik az emberek magánszféráját és jogait, de amelyben az egyes ember felelősséggel gyakorolja politikai jogait. Mindez döntő jelentőségű a politikai jogok fenntartása szempontjából. Ezért fontos a szabad, demokratikus szakszervezet. Az igazi szakszervezet a polgári társadalom alkotórésze. A polgári társadalomnak pedig létre kell jönnie. Ez ugyanolyan fontos, mint a parlamenti demokrácia létrejötte. Vannak néhányan, akik azt gondolják, hogy ha van választott parlament, van választott elnök, akkor már minden rendben van. Szó sincs róla, a polgári társadalom kialakulása még ennél is fontosabb.

Úgy gondolom, hogy Európának és az Egyesült Államoknak közösen kellene felelősséget vállalnia. De úgy látszik, hogy nincs remény arra, hogy Európa akcióba lép. De nekünk, amerikaiaknak ebben az esetben sem szabadna vaknak tettetni magunkat, nem szabadna figyelmen kívül hagynunk, hogy mi történik ott az emberi jogokkal és az emberi életekkel. S úgy gondolom, hogy el kell fogadnunk, hogy be kell avatkoznunk. Szerintem beavatkozásunk hasznos lenne, akadályozná az atrocitások elkövetését. Nem vagyok katonai szakértő, nem tudom megmondani, hogy milyen természetű legyen a beavatkozás. De világossá kell tennünk, hogy az emberi lények és az emberi jogok oldalán állunk, ahogy mindig is álltunk.

• Válassz szakszervezetet!