Skip to main content

5/XII. Aki szegény, az a legszegényebb

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Munkanélküliség


Mint az elmúlt héten láthattuk, az ország megyéi között rendkívül nagy különbségek mutatkoznak a munkanélküliség miatt kieső időben. Az emiatt bekövetkező jövedelemcsökkenés különösen nagy lehet, ha a munkanélküliség a kevéssé vagyonos, beruházásra vagy éppen „dezinvesztícióra” (megtakarításainak felélésére) kevéssé képes rétegeket és térségeket sújtja. A jövedelmek esése visszaveti a helyi gazdaságot, meggátolja az új vállalkozásokat, és maga is további munkanélküliséget szül.

Sajnos, ezt a „rossz kört” mi sem tudtuk elkerülni: nyomai még megyei adatok alapján is jól megmutathatók. Bontsuk az országot három régióra, a munkanélküliség és az 1991. évi kiskereskedelmi forgalomcsökkenés alapján (az átlaghoz viszonyított értékek szerint). Az egyes régiók jellemzői:

A: alacsony munkanélküliség, kis fogyasztáscsökkenés;
B: alacsony munkanélküliség, nagy fogyasztáscsökkenés;
C: magas munkanélküliség, nagy fogyasztáscsökkenés.

A munkanélküliség és a fogyasztás-visszaesés között nem feltétlen a kapcsolat: egyes megyékben a forgalom annak ellenére is erősen visszaesett, hogy a munkanélküliség viszonylag alacsony maradt, amiben – feltehetően – a megtakarítások sajátos alakulása játszott szerepet. (A B csoportban például a lakáshitelek lényegesen nagyobb részét fizették vissza, mint az A csoportban, ami a fogyasztás erőteljesebb visszafogását követelte meg.) Ám a magas munkanélküliség minden esetben különösen súlyos kereskedelmi forgalom-visszaeséssel párosult, és a fogyasztás átlagosnál kisebb mértékű csökkenését csakis átlagosnál kisebb munkanélküliség esetén tapasztalhattuk. (A munkanélküliségnek a fogyasztásra tett visszafogó hatása megbízhatóbb, többváltozós elemzéssel is kimutatható.)

Néhány fontos gazdasági mutató alakulása az ország három régiójában


Változók (1991)<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

A

B

C

Egy aktív lakosra eső segélynapok száma

12,2

15,2

26,4

Kiskereskedelmi forgalom 1991/1990 (%)

81,0

73,0

69,3

Devizabetétek ezer Ft/lakos

3,5

3,2

1,8

Személygépkocsi-sűrűség (1990, átlag = 100)

104,0

98,4

88,4

Jövedelmek (eFt, 1989. évi szja-befizetés)

7,8

7,0

6,0

Társas vállalkozások száma/tízezer fő

46,9

44,4

34,2


A táblázatban felhasznált adatok forrásainak felsorolása és tartalmuk részletesebb ismertetése megtalálható a szerző Előtanulmány és adattár a magyarországi munkanélküliség tanulmányozásához (MTA Közgazdaság-tudományi Intézet, 1992) című tanulmányában. Budapestet és Borsod-Abaúj-Zemplén megyét (amely a negyedik „csoportot” képezné) a táblázatban figyelmen kívül hagytuk. Budapest értelemszerűen az A csoportba tartozik, szélsőségesen magas (vagy alacsony) értékekkel.

A magas munkanélküliségtől sújtott megyékben a lakosság vagyona, megtakarítási képessége, jövedelme és vállalkozási kapacitása is kisebbnek mutatkozik. A magánszektor kibontakozásának feltételei éppen ott a legrosszabbak, ahol magasra szökött a munkanélküliség, s a helyzet e téren a korábbiakhoz képest még romlott is: a leginkább elérhető, legkisebb tőkebefektetést igénylő vállalkozási formák (kiskereskedelem, fuvarozás, szolgáltatás) ugyanis különösen érzékenyek a folyó fogyasztói kereslet visszaesésére. A magánvállalkozások munkahelyteremtő képességéhez fűzött remények már csak e sajátos – de nem meglepő – hátrányhalmozódás miatt is erősen eltúlzottnak bizonyultak.

(Következik: A „lusta” munkanélküliek)



















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon