Skip to main content

Átlagállásidő

Köllő János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
1/XII. Milyen hosszú a munkanélküliség?
Munkanélküliség


A hivatalos adat szerint ma Magyarországon a „munkanélküliség átlagos hossza” idén év elején 170 nap volt. (Mostanra ez kétszáz nap fölé emelkedett.) Vajon ez azt jelenti-e, hogy az átlagos munkanélküli ennyi ideig van állás nélkül? Semmiképp. Ez az adat azt jelzi, hogy a megfigyelés időpontjában segélyt kapók átlagosan ennyi ideje voltak a regiszterben.

Olyasféle adat ez, mint az átlagéletkor: Magyarország lakossága ma átlagosan 37 vagy 38 éves. Ez azonban, szerencsére, nem jelenti, hogy egy átlagos magyar polgár csupán 37 vagy 38 évig fog élni. Az pedig, hogy „a munkanélküliség átlagos hossza hat hónap”, sajnos nem jelenti, hogy az átlagos állásnélküli csupán ilyen „rövid” ideig lesz kénytelen megélhetésünk és önbecsülésünk fő forrását, a munkát nélkülözni.

Mai táblázatunkban olyan adatokat közlünk, amelyek sokkal szomorúbb képet festenek, mint a már idézett szám. Adataink 1991-re vonatkoznak. Mint látható, 1990 karácsonyán közel hatvanezren kaptak segélyt. Közülük csak mintegy huszonnyolcezren (43%) léptek ki a rendszerből, a többség még egy év múlva is segélyen volt. Az 1990 karácsonyán munka nélkül lévők csupán 1991 karácsonyáig számítva is átlagosan 287 napot töltöttek munka nélkül.

Az 1990. december 22. és 1991. december 22. között előfordult munkanélküli segélyezési esetek megoszlása a munkanélkülivé válás és a regiszterből történő kilépés időpontja szerint (ezer fő)


A munkanélkülivé válás ideje<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

1991 folyamán a munkanélküliek köréből

 

 

 

nem lépett ki

kilépett

 

1 990 vagy előbb

30,8

27,9

58,7a

1991

281,2

73,6

354,8b

 

312,1c

101,5d

413,6e

(a) Ennyien kaptak segélyt 1990. XII. 22-én.
(b) Ennyien váltak segélyezetté az év folyamán
(c) Ennyien kaptak segélyt 1991. XII. 22-én.
(d) Összes kilépés az évfolyamán
(e) Összesen ennyi segélyezési eset fordult elő 1990 és 1991 karácsonya között.
Forrás: Az Országos Munkaerőpiaci Központ „Munkaerőpiaci Helyzetkép" c. kiadványai.






Az év során több mint 350 ezren váltak (segélyezett) munkanélkülivé. Öt bekerültből csak egynek (73,6 ezer embernek) sikerült kilépnie.

De még ez is sokkal szebb, mint a valóság. Az, hogy valaki kikerült a segélyrendszerből, nem feltétlenül jelenti, hogy álláshoz jutott. Sőt, ma már általában nem ezt jelenti.

(Folytatás: Mi jön a segély után?)
















Hivatkozott cikkek

Megjelent: Beszélő hetilap, 27. szám, Évfolyam 4, Szám 26


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon