Skip to main content

3/XII. Mi jön a segély után?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Munkanélküliség


Annak valószínűsége, hogy egy N napja segélyezett munkanélküli 60 napon belül kilép a segélyrendszerből (1991. július 20. és szeptember 20. közötti megfigyelés alapján)


Már eltöltött idő (nap)<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

A két hónapon belüli kilépés valószínűsége (százalék)

 

 

90

4,5

150

9,2

210

5,7

270

10,8

330

24,8

450

2,6

510

3,5

570

1,5


Az OMK Munkaerő-piaci helyzetkép c. kiadványai alapján. T az osztályközepek alapján

Látható, hogy a kilépési esélyek igen alacsonyak, s csupán a segély lejárta idején jelentékeny a regiszterből való kiáramlás: (Alapvetően ezért nő meg hirtelen a kikerülők száma az egyéves segélyezési időszak lejárta idején.) A legalább két hónapig még „túlélők” aránya szinte minden kategóriában 90% feletti, ami megdöbbentő mértékű immobilitásra utal. Az erős jelző használata talán érthetővé válik az alábbi táblázattal való egybevetés után.

Annak valószínűsége, hogy egy T ideje segélyezett munkanélküli 30 napon belül állásba lép


Már eltöltött idő

Egy

hónapon belüli

 

kilépés

valószínűsége

 

USA

Ausztrália

 

(1986)

(1987)

0–35 nap

55

50

36–77 nap

44

39

78–182 nap

38

34

183– nap

34

23


Forrás: R. Layard, S. Nickell és R. Jackman: Unemployment., London, 1991, 228. o.

A táblázatban szereplő két országban az egy hónapon belüli kilépési valószínűségek öt–tízszer nagyobbak, mint a Magyarországon mért, két hónapra vonatkoztatott értékek, tehát a különbséget azonos időtávra számítva durván tíz–hússzorosra becsülhetjük. Továbbá, már tudjuk, hogy 1991-ben a magyar munkanélkülieknek csak mintegy a fele hagyta el úgy a segélyrendszert, hogy állásba került. Ezt is figyelembe véve megkockáztathatjuk, hogy a munkanélküliek állásba lépési esélye tavaly Magyarországon húsz–negyvenszer alacsonyabb volt, mint Amerikában vagy Ausztráliában 1988-ban. Ez akkor is nagyon nagy különbség, ha tudjuk, hogy az ausztrál és amerikai munkanélküliséget – az európaihoz képest – intenzív mobilitás jellemzi.

(Folytatás: Ki mennyire munkanélküli?)
















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon