Skip to main content

Beszélő hetilap, 27. szám, Évfolyam 4, Szám 26

nwa [Nagy W. András]: Elvágyódások / Rész és egész / Váltópártok

V. J. [Vajna János]: A Gloire fényesítése

Radványi Ákos: Szeret, nem szeret, szívből, igazán…

Eörsi János: Centrumpárti zászlóbontás

Konrád György: A dzsesszbanda szelleme

Hack Péter: A jogbiztonság ígérete

Részletek Hack Péter előadásából

Kis János: A szabadelvű üzenet

Kis János előadása

Laki Mihály: Mindenkinek!

Révész Sándor: Egy kényszerházasság árvái

: „Kéri: Népleányok”

Egyházi ingatlanigények

Vajna János: Az izraeli fordulat

Gyurovszky S. László: Tűz van babám…

Szakadás előtti tárgyalások Cseh–Szlovákiában

E. J. [Eörsi János]: A vétó végnapjai

Langmár Ferenc - Papp Emília: A pódiumszereplés kockázata

Interjú a Magyar Nemzeti Bank elnökével

Köllő János: Átlagállásidő

1/XII. Milyen hosszú a munkanélküliség?

Barna Imre: Claudio Magrisszal beszélget Barna Imre

Bori Erzsébet: „Gesztus a történelemnek”

[Kisbali László]: De borzasztót álmodtam az éjjel!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon