Skip to main content

Vissza a főcikkhez →


Megdöbbenést és fölháborodást váltott ki a hazai bankvilágban az MNB elnökének, Bod Péter Ákosnak egy múlt heti előadása, amit a Világgazdaság ismertetett (1992. június 10.), s maró gúnnyal megírt kommentárt is fűzött hozzá. Kis híján múlt, hogy a Bankszövetség nem tiltakozott hivatalosan a jegybankelnök kijelentései ellen. Erre végül is nem került sor, de bizonyosra vehető, hogy több vezető kereskedelmi bankár igencsak nehezen oldja majd fel a jegybankelnök szereplésével kapcsolatos ellenérzéseit.

Pedig talán nem is mondott olyan szörnyűségeket, vagy nem mindig a Világgazdaság hangsúlyaival. Ahhoz mindenesetre bőven eleget, hogy Bod Péter Ákosról ne egy mértéktartó jegybankelnök, hanem Csurka István jusson sokak eszébe.

A vihart a kereszténydemokrata képviselőknek és pártaktivistáknak június 8-án tartott előadása váltotta ki, a fellépésre tudomásunk szerint Surján László kérte föl. A Világgazdaság a következőképpen idézi föl a történteket.

Egy felvetésre adott jegybankelnöki válaszból azt tudhatta meg a hallgatóság, hogy az MNB korábbi elnökhelyettese, Fekete János hazudott, „olyan rafináltán csepegtette a magyar nép.tudatába, hogy minél több hitelt veszünk föl, annál jobb, hogy végül is mindenkit megtévesztett”. S azt is, hogy Fekete a kereskedelmi bankári típusba tartozik, ahová „például az örmények, zsidók, arabok és kínaiak. A másik alaptípus a jegybankári bankárok csoportja, ők kiszámíthatóak, racionálisak és protestánsok.” A lap ezután, kihasználva a tipológiában rejlő lehetőségeket, kegyetlenül kigúnyolta Bod Péter Ákost.

Az előadás magnófelvételét – pedig van ilyen – nem sikerült megszerezni, így csak egy másik emlékezetre hagyatkozhatunk, amikor kiegészítjük ezt a képet, nem utolsósorban azzal, hogy milyen hangulat uralkodott is a kereszténydemokrata rendezvényen.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon