Skip to main content

L. F. [Langmár Ferenc]

L. F. [Langmár Ferenc]: A közgazdaságtan a válságjelek szaporodásával dicsekszik


– A Fordulat és reform találkozójának egyetlen tanulsága az volt, hogy az egykori szerzőtársak nem kívántak a gazdaságról egymással vitázni? Egyetlen hozzászólás, pontosabban kérdés hangzott el, az öné. Ma nincs miről beszélgetni?

– 1987 óta a szerzők többsége elkötelezte magát valamilyen adminisztratív vagy pártpozícióban, vagy éppen egyénibb állásfoglalása alakult ki.

A Fordulat és reform is a Nyers–Tardos-féle reformmunkában gyökerezett, amely időnként reformcsomagokat produkált.




L. F. [Langmár Ferenc]: 55 millió márka kártérítést fizet az MNB


Öt éve tartó vita és per után megegyezett a Volskwagen és az MNB. Az MNB – mondta el kérdésünkre Hárshegyi Frigyes, a jegybank alelnöke – egy tavaly ősszel született, peren kívüli eljárásban 55 millió márka kifizetésében állapodott meg az autógyárral. A vita eredete 1985-re nyúlik vissza. Német pénzügyi emberek – köztük a gyár egy alkalmazottja – különböző határidős ügyletekkel közel 400 millió márkás kárt okoztak a Volskwagennek. Az MNB úgy került a képbe, hogy a hamisított dokumentumoknál az MNB nevét használták föl.

L. F. [Langmár Ferenc]: REORG-ra várva

A jó ízlésnek a miniszteri székben is van határa


„Fütyülök a népszerűségre, ha azt kell számon kérni, hogy szabályosan bánnak-e az állami pénzekkel!” Kupa Mihály pénzügyminiszter mondta ezt a múlt héten a Figyelőnek, a televízió pénzügyi vizsgálata kapcsán. Fideszes bajvívók fordulatával élve: „hogy egyem a szívét!”

Soós Károly Attila nyilatkozta a HVG-nek Rabár Ferenc ürügyén, hogy „aki gyorsan megbukik, az nem jó miniszter”. Kupa sok vihart átvészelt eddig, amiben sokat segíthetett rajta cinizmusa.


L. F. [Langmár Ferenc]: Meglátjátok magyarok…


„Az a baj, hogy nem lehet megítélni a kiállítás megrendezésének költségvetési igényét sem. A megrendezést támogatók arra számítanak, hogy az adórendszeren keresztül kedvezményeket kapnak, s az infrastrukturális fejlesztések jó részét a költségvetés finanszírozza. Kérdés az is, hogy a külföldi tőke idejövetelének mi lesz az ára. Nem mindegy, milyen szervezet kezében lesz a kiállítás megszervezése és a hasznosítás.

L. F. [Langmár Ferenc]:


Megdöbbenést és fölháborodást váltott ki a hazai bankvilágban az MNB elnökének, Bod Péter Ákosnak egy múlt heti előadása, amit a Világgazdaság ismertetett (1992. június 10.), s maró gúnnyal megírt kommentárt is fűzött hozzá. Kis híján múlt, hogy a Bankszövetség nem tiltakozott hivatalosan a jegybankelnök kijelentései ellen.

L. F. [Langmár Ferenc]: Csökken az állami újraelosztás


A deficit lendületes növekedése az egyik legállandóbb vitatémává tette a költségvetési újraelosztást. Folyik a számháború a várható hiányról s annak okairól. Ahhoz azonban, hogy a deficitcsökkentési lehetőségeket megítélhessük, látni kell, milyen változások történtek az elmúlt években.

Az 1992-es költségvetési előterjesztésben olvasható, hogy míg 1991-ben az államháztartás kiadásai várhatóan elérik a hazai bruttó termék (GDP) 66,4 százalékát, addig ez az arány 1992-ben 62,3 százalékra mérséklődik.


L. F. [Langmár Ferenc]: Adjatok, mit Isten adott!


Ezerszer is megátalkodottnak és eltökéltnek kell lennie tehát – sajnos – annak, aki ma a sajtó valamely részét merészeli valamilyen formában támogatni. Számos értékes újság és folyóirat esik ennek áldozatául. De nemcsak a sajtó támogatásával vagy nem támogatásával vonhatnak a fejükre vihart a pénzintézetek.

Idén eddig legalább ezer különböző támogatási kérelem érkezett hozzájuk, panaszkodott a héten az egyik középbank illetékese.


L. F. [Langmár Ferenc]: Az Inter-Európa Bank megúszta?


Megkezdődött az éves bankközgyűlések sorozata. A legnagyobb érdeklődés a nagyobb bankok közgyűlését előzi meg, de a nyitó „rendezvény”, a 2,8 milliárdos alaptőkéjű, s adózás után tavaly 2,2 milliárdos adózott nyereséget produkáló Inter-Európa közgyűlése más szempontból volt fölöttébb fontos.

Mint arról a Beszélő írt (1992. februári szám), az állami vállalatok bankrészvényeinek elvonása a banknál azt a lehetőséget is fölvetette, hogy az állam a semmiből döntő és közvetlen beleszóláshoz jut.


L. F. [Langmár Ferenc]: Bábszínház az értékpapírpiacon


– Most jelent meg Jaksity György egyik írása cégének kiadásában. Ebben olvashatjuk, hogy jelentős az a kör, amelyiknek 50-100 százalékos hozamú befektetései vannak. A brókercégek jelentős közvetítők a vállalatközi hitelpiacon is, tehát rálátásuk lehet arra, milyen vállalkozói kör tudja a nagyon magas kamatokat kitermelni.

Jaksity György: Tavaly nagyon gyakori volt, hogy jutalékokkal együtt 50 százalékot megközelítő költségekkel vettek föl hiteleket.


L. F. [Langmár Ferenc]: Hazudni csak pontosan, szépen…

Kincstárjegyek


Azokat a vádakat kívánták cáfolni, amelyeket a Beszélő február 29-i száma, majd a Magyar Hírlap is megfogalmazott, miszerint a kincstárjegy forgalmazási feltételei súlyosan kifogásolhatók. A kiugróan magas jutalékok és az egyéb feltételek miatt a kincstárjegyek révén szerzett forrás elméletileg megközelítheti egy 50 százalékos kamatra fölvett hitel költségét. Károsodik tehát a költségvetés, s hatalmas haszonhoz jutnak a forgalmazásban részt vevő értékpapír-kereskedő cégek, de legelsőképpen is a monopolhelyzetben lévő BÉB.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon