L. F. [Langmár Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

„Fütyülök a népszerűségre, ha azt kell számon kérni, hogy szabályosan bánnak-e az állami pénzekkel!” Kupa Mihály pénzügyminiszter mondta ezt a múlt héten a Figyelőnek, a televízió pénzügyi vizsgálata kapcsán. Fideszes bajvívók fordulatával élve: „hogy egyem a szívét!”

Soós Károly Attila nyilatkozta a HVG-nek Rabár Ferenc ürügyén, hogy „aki gyorsan megbukik, az nem jó miniszter”. Kupa sok vihart átvészelt eddig, amiben sokat segíthetett rajta cinizmusa. Rendben van, ha a miniszterséghez cinizmus is kell, ám legyen, s aki fanyalog, ne akarjon miniszter lenni.

A jó ízlésnek azonban a miniszteri székben is van határa.

Most, hogy a „jobb körökben” ennyire utálják a pénzügyminisztert, be lehet vallani, minden későbbi történet ellenére, továbbra is úgy hiszem, jó, hogy Kupa a pénzügyminiszter. Sőt! Kupa mellett még egy – fölolvasott – parlamenti beszédet is írtam, s ma sem gondolom, hogy abból bármit vissza kellene vonni. Kupát 1989-ben az Állami Számvevőszék (ÁSZ) alelnökének jelölték, de a képviselők rajta akarták leverni az adórendszer miatti lekiismeretfurdalásukat, s nem választották meg. A parlamentben kisebb uszító kampány indult ellene, s akkor született az a beszéd.

De térjünk vissza ahhoz a szent harchoz, amit Kupa vív a közpénzek fölhasználásának tisztaságáért. Ha a miniszter nem tűrhette a tévés viszonyokat, akkor csak az a kérdés, hogy tűrhette több száz más esetben? Miért nem kezdeményezett hasonló felelősségre vonást? Az alábbi történet csak egy a sok közül.

A jelentés „alapos helyzetfeltárásával megfelelő segítséget adott ahhoz, hogy a felmerült hiányosságokat rövid idő alatt megszüntethessük” – írta a pénzügyminiszter az ÁSZ egyik jelentéséhez fűzött megjegyzésében. A Szanáló Szervezet megszüntetéséről s a REORG Rt. megalapításáról van szó.

Az 1986-ban alapított Szanáló Szervezetet (SZSZ) 1991 végén megszüntették, s helyette létrehozták a REORG Rt.-t. (Ez nem volt ilyen egyszerű, de most nem térhetünk ki minden részletre.) A megszűnt SZSZ helyén zártkörű alapítással egy részvénytársaságot hoztak létre a Pénzügyminisztérium többségi részesedésével. A társak? Például egy ügyvédi iroda, elsősorban egy tizedik emeleti panellakás – irodának használhatatlan, így azóta is üresen álló – apportjával. A másik társ egy családi vállalkozásnak tűnő pénzügyi tanácsadó cég, amelynek 1991-ben alaptőkéjét meghaladó veszteséget sikerült kitermelnie (legalábbis az APEH számlájára: a cég az 1992-es mérlegzáráskor 2,6 millió forintot tartott pénztárban, vagyis kamat nélkül)!

A reorganizációra, felszámolásra, vagyonkezelésre szerveződött társaság alapítói kötelezték magukat, hogy „tartózkodnak minden olyan tevékenységtől, amely a részvénytársaságnak konkurenciát támaszt”. Az ÁSZ következtetése: a Pénzügyminisztérium „egy magáncég javára lemondott ezekről a jogokról, kizárólag egy magáncég javára engedte át azokat”.

Még korábban, pénzügyminisztériumi engedéllyel a SZSZ számlát nyitott a Péti Nitrogénművek termelésének finanszírozására. A számla karrierje – mondjuk így – lélegzetelállító.

Más felszámolási ügyekkel kapcsolatos bevételeket is erre a számlára vezettek át. Ezek között voltak olyanok, amelyek az adott vállalatokat illették meg, s olyanok is, amelyek „halasztott”, tehát a kasszába be nem fizetett állami bevételeket takartak. Nos a tisztelt szervezet ezzel a tízmilliárdnyi összeggel úgy bánt, mint egy bank. Forgatta, saját belátása szerint ide-oda helyezte ki a pénzeket. (Talán nem szívjóságból.) Néha az is előfordult, hogy a REORG azt a céget hitelezte, amelynek felszámolója volt, például hat téeszt.

Aztán néhány apróságok. A Pénzügyminisztériumnak rója föl az ÁSZ, hogy az egyik társtulajdonosnak nem számoltak föl 30–10 millió forintnyi igénybevételi díjat, egy másiknak ingyen engedtek át – a Belvárosban – irodákat.

Az ÁSZ úgy sejti, hogy a REORG megalakulása előtt – mintegy a REORG-ra várva – a Szanáló Szervezet halasztotta bevételeit, hogy azok már a magáncéghez fussanak be. Az ÁSZ-jelentés egyik fejezete konkrétan 172 millió forintról beszél, ami a költségvetést illetné. Néhány kiegészítő tétellel együtt „200-300 millió forint az az összeg… amely bevételek jogszerűen a költségvetést illetnék meg”.

Ha nagyon szűken számolunk, a Szanáló Szervezet közel félmilliárdos kárt okozott a jelentés szerint, s a Szanáló Szervezet vezetője, dr. Rédei László „jelentős mulasztást vétett”.

Az ÁSZ minderről értesítette az ügyészséget is. Ügyészségi vagy minisztériumi feljelentésről, az elmaradt költségvetési bevételek, a bérleti díjak behajtásáról nincs hír.

• gazdaság