L. F. [Langmár Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

1991-ben a költségvetés csak arra az esetre vállalt garanciát a társadalombiztosítási ellátásokért, illetve a tb-hiány fedezésére, ha annak kinnlevőségei nem növekednek 1990-hez képest. Közismert, hogy ehhez képest a kinnlevőségek 24-ről 52 milliárdra emelkedtek.

A kormánytól való túlzott függetlenséggel aligha vádolható, s jogi eszközökkel és kellő hatalommal nem rendelkező társadalombiztosításról aligha képzelhető el, hogy az államnál és a bankoknál hatékonyan be tudnák hajtani követeléseiket. A tavaly érvényes garanciavállalási szabály márpedig ezt föltételezi. Ráadásul ezt a szabályozást úgy fogadták el, hogy az állam megtette a hatékony lépéseket annak érdekében, hogy a társadalombiztosítás kinnlevőségei mindenképpen növekedjenek.

1990. november végével az államigazgatású MÁV beszüntette a havi 600-700 millió forintos járulékfizetési kötelezettségének kifizetését. Kisvártatva – decemberben – a MÁV írásban kötelezettséget vállalt ugyan arra, hogy fizetési hátraléka nem fogja meghaladni a 600 millió forintot, ennek ellenére év végén (a késedelmi kamatokkal együtt) a MÁV 860 millió forinttal tartozott a társadalombiztosításnak.

1991-ben a MÁV szokássá változtatta kezdeményezését: csak decemberben, az októberi kötelezettsége után fizetett járulékot – mondják a MÁV-nál és az OTF-nél (Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság). Így 1991. november végén a MÁV tartozása meghaladta a 9 milliárd forintot. (A MÁV egész évi járulékfizetési kötelezettsége mint-egy 11,5 milliárd forint volt, a MÁV-biztosítottak nyugdíj- és egészségügyi ellátására pedig 18 milliárdot kellett kifizetni.) A tartozás az egy évvel korábbinak huszonötszörösére emelkedett. Miközben a kormánypártok keményen szankcionálják azt, hogy nőnek a társadalombiztosítás kinnlevőségei.

A kormány mindent megtett, hogy ezt a hiányt ne mutassa ki. „Véletlen” szerencséjére a kormány (ma már csak a kormánypártok) egyik vezető pénzügyi szakértőjének férje az OTF vezetője, így a kormány és a tb közötti összhangot nagyrészt családi körben is meg lehet oldani.

A közlekedési miniszter, Siklós Csaba tavaly júliusban a parlamentben egy interpellációra válaszolva például elhallgatta, hogy a MÁV már 1990-ben abbahagyta a járulékfizetést. Az idei költségvetés előterjesztésében a kormány azt állította, hogy a társadalombiztosítás 1991-es hiánya 1,4 milliárd forint lesz. Közben ugyanekkor az OTF előrejelzése 19 milliárddal számol.

S mit ajánlott a járulékfizetés azonnali megkezdése és az adósság törlesztése helyett júliusban a vasutas Siklós Csaba? A társadalombiztosítási kötelezettségeinek teljesítését biztosítja az, hogy igénybe vehetik a Magyar Nemzeti Bank (22 százalék kamatú, 5 milliárdos) készenléti hitelkeretét s a költségvetés forgóalapját terhelő, kamatmentes hitelt. A MÁV pedig néhány év alatt törleszti az adósságát.

De vajon kit támogat ez a kedvezményes hitel? Ha a társadalombiztosításnak a forgóalap terhére fölvett hitelért kamatot kellett volna fizetnie, az meghaladta volna a 2 milliárd forintot.

Ha a társadalombiztosítás tavalyi hiányát a költségvetés nem fedezi – s a jelek enyhén szólva erre mutatnak –, akkor a tartalékokból kell azt finanszírozni. Sok lehetőség nincs: messze névérték alatt el kell adni a tb-nek például a lakásalap-fedezeti kötvényét. De ha a tb teljes mértékben „helytáll” a hiányért, akkor a kamat nélküli hitelben megjelenő támogatás nem is a társadalombiztosításnak kedvez, hanem a tb számára minden következmény nélkül eladósodó MÁV-nak, az államnak.

Hiszen bizonnyal senki nem gondolja, hogy egy államigazgatási vállalat vezetője önmaga merészel arról dönteni, hogy fölhalmoz a társadalombiztosítás felé 9 milliárdos adósságot. Az említett júliusi interpellációban Siklós Csaba elismerte, hogy a MÁV csak későbbre tervezi a törlesztés megkezdését, s az adósság rendezése évekig elhúzódik majd.

Mi a mai helyzet? Mint írtuk, 1991-ben a MÁV egy hónap után fizetett járulékot egy év helyett. Ezen felül azonban kifizetett még 796 millió forintot.

A mai szabályozás szerint az adós befizetéseivel először a késedelmi kamatokat kell leírni, s ha ez „elfogyott”, akkor kezdődhet a tényleges járulékfizetés. Született azonban tavaly egy megállapodás-tervezet, amelyben az OTF elengedi a késedelmi kamatok felét (660 milliót), ha a MÁV a másik felét december 15-ig befizeti, továbbá 1992-ben 3 milliárdot törlesztene. A többit egy a MÁV által kibocsátott, 3 éves futamidejű, úgynevezett szanálási kötvény révén fizetnék vissza. A kamat a MÁV számára alacsony, kibocsátáskor például 24 százalék.

De mindezt csak tervezik, s sokan félnek attól, hogy éppúgy írott malaszt maradna még ha aláírnák is, mint az 1990. decemberi megállapodás. Tehát biztosítékot szorgalmaz az OTF gazdasági igazgatóhelyettese. Ilyen máig sincs.

De ha érvényes megállapodás nem létezik a törlesztésre, akkor a MÁV 1991 végi befizetései – ha valaki véletlenül kötelező erejűnek tekinti az országban a Magyar Köztársaság törvényeit –, csak a késedelmi kamatokat fedezik, jelenti, s a MÁV tavalyi járulékfizetési kötelezettségéből 1991 során semmit nem teljesített. Csupán a december hó utáni járulékfizetést teljesítette, idén januárban.

S ha így van, akkor a MÁV adóssága a társadalombiztosítás felé ma meghaladja a 11 milliárd forintot. Mellesleg 1991. év végén a MÁV teljes belföldi követelése 11,5 milliárd forint volt. Tehát gyakorlatilag minden kinnlevőségének terhét a nyugdíjasokra és az egészségügyre hárította át.

• gazdaság