Skip to main content

Az Inter-Európa Bank megúszta?

Vissza a főcikkhez →


Megkezdődött az éves bankközgyűlések sorozata. A legnagyobb érdeklődés a nagyobb bankok közgyűlését előzi meg, de a nyitó „rendezvény”, a 2,8 milliárdos alaptőkéjű, s adózás után tavaly 2,2 milliárdos adózott nyereséget produkáló Inter-Európa közgyűlése más szempontból volt fölöttébb fontos.

Mint arról a Beszélő írt (1992. februári szám), az állami vállalatok bankrészvényeinek elvonása a banknál azt a lehetőséget is fölvetette, hogy az állam a semmiből döntő és közvetlen beleszóláshoz jut. Az Inter-Európában ugyanis nagyon jelentős volt a külkereskedelmi vállalatok tulajdonosi részesedése, aminek jelentékeny részét az állam magához vonta.

A jelek szerint azonban az állam nem, vagy nem az egyes pesszimista várakozásoknak megfelelően élt közvetlen és közvetett tulajdonosi részével. A közgyűlés ugyanis fölszabadította a részvényeinek 78 százalékát kitevő hazai részvények kereskedelmét. Mégpedig úgy, hogy egy tulajdonos legfeljebb 10 százalékot birtokolhat.

Kivéve a 22 százalékos részesedést magáénak tudó SANPAOLO di Torino bankházat. Tehát a bankban egy meghatározó részesedésű, de kisebbségben lévő szakmai befektető mellett több portfolió befektető lesz. Ebben a struktúrában az államnak – úgy tűnik –, egyetlen célja lehet, a kezében lévő részvények minél magasabb áron való eladása.

Nem lesz könnyű. Mint az Inter-Európa régi/új elnök-vezérigazgatója bejelentette, a hazai piacon sikeresnek számító bank idén, a súlyos gazdasági helyzet miatt az 1991-es adózott eredmény 55-60 százalékban reménykedhet csak.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon