Skip to main content

Mégis, kinek az érdeke?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(hogy elhallgassa az igazságot a rák valódi okairól)


Az USA-ban…

1990-ben az USA-ban több mint egymillió rákbeteget tartottak nyilván. Míg 1950-ben még „csak” minden ötödik, ma már minden negyedik ember hal meg rákban. Ez idő alatt a rákos esetek száma átlagosan 43,5%-kal emelkedett. Az 1950-es adatokat alapul véve 1988-ban 263%-kal több tüdőrák, 100%-kal több prosztata- és 60%-kal több emlőrákos eset fordult elő. Mindössze a nyaki és a gyomordaganatok terén mutatkozott némi javulás. A fiatalabb életkorban jelentkező ráktípusok – bizonyos leukémiák, agy- és heredaganatok – is aggasztó mértékben szaporodnak. A II. világháború óta a 25–34 év közti korcsoportban, pl. 300%-kal több heredaganatot észleltek!

Csőlátás

A vezető szerepet játszó, félhivatalos testületek (US National Cancer Institute és az American Cancer Society) a legutóbbi időkig kizárólag a dohányzást tették felelőssé a rák nyilvánvaló terjedéséért. Pedig ennek ellentmond az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben a nemdohányzók körében is kétszer annyi tüdőrák fordult elő, és magasabb lett azoknak a rákfajtáknak az aránya, amelyek nem hozhatók összefüggésbe a dohányzással.

Ráadásul a tüdőrákosok adatait elemző vizsgálatok szinte teljesen figyelmen kívül hagyták a munkahelyi rákkeltő anyagok szerepét. Ilyenek a króm-, a nikkel-, a cink- és az arzénszármazékok. Bizonyos foglalkozási ágakban (rézolvasztárok, urán-, cink- és ólombányászok, bőrcserzők, festékspray-vel dolgozók) a tüdőrák esetek magasabb előfordulási arányáért kétségkívül a munkahelyi ártalmak a felelősek. A vasöntödei munkások által naponta belélegzett aromás szénhidrogének rákkeltő hatása például napi 10-20 csomag cigaretta elszívásával egyenértékű! Ma már világos az is, hogy a levegő szennyezettsége lényeges szerepet játszik a tüdőrák keletkezésében. Sok olyan adat létezik ugyanis, amely tanúsítja: a nagyobb vegyi üzemek környékén aránytalanul többen betegszenek meg rákban.

Hasonlóan félrevezető az a gyógyulási statisztika, amelyet az ACS és az NCI hozott nyilvánosságra. Ebben jelentősen túlbecsülték az ötéves túlélési ciklus után gyógyultnak minősíthető esetek számát, eltúlozva a legmodernebb terápiás „fegyvertár” (a sejtmérget tartalmazó, az immunserkentő, a tumorpusztító szerek, daganatellenes immunanyagok stb.) hatékonyságát. A néhány százalékkal jobb gyógyulási statisztika feltehetően csak látszateredmény, ami a diagnosztikai módszerek fejlődésének és a betegség korai felismerésének tudható be.

Veszélyes gyógymódok

Egyre inkább igazolódni látszik az a feltevés is, hogy a hivatalosan alkalmazott szűrés és terápia maga is betegség kialakulásához vezethet. A 70-es évek nagyszabású és nagy dózisú röntgenmammográfiás szűrővizsgálatai és az emlőrák mostanában megnövekedett gyakorisága között van összefüggés. Egy nemzetközi onkológuscsoport széles körű felmérései szerint minden, a szervezetbe jutó rad közel egy százalékkal növeli az emlőrák kockázatát. Az USA-ban, ahol minden évben egyszer elvégzik a szűrővizsgálatot, ez tíz év alatt 20%-os kockázatnövekedést jelent az amerikai asszonyok számára.

A kampányszerűen folytatott „rákmegelőző” terápiák olykor nagyon szélsőséges következményekkel járnak. Az NCI kísérletsorozatában például egészséges, de emlőrákra hajlamos 60 év feletti nőknek tamoxifent adagoltak, olyan anyagot, amely szerkezetét tekintve közel áll a szintetikus növekedést serkentő hormonokhoz, és a rákkeltő anyagokhoz hasonlóan szorosan kötődik a DNS-hez. (Később derült ki, a tamoxifen maga is rákkeltő, a kísérletben alkalmazott dózis a patkányok 15%-ában rosszindulatú májdaganatot idézett elő.)

A rákgyógyászat jó üzletnek számít az Egyesült Államokban. Csak a gyógyszerforgalom közel 1 milliárd dollárt tesz ki évente. A National Cancer Institute pedig monopolhelyzetet élvez a diagnózisok, a gyógymódok kialakításában és a kutatási irányok kijelölésében éppúgy, mint az új gyógyszerek engedélyeztetési eljárásában. Így aztán nagy az összefonódás a szakmai és az üzleti körök között a gyógyszergyártásból származó hatalmas profit besöprése érdekében.

Gyanús összefonódások

Szoros szálak fűzik egymáshoz a rákkutatással és terápiás kezeléssel egyaránt foglalkozó országos méretű kórházi hálózatot, a biotechnikai vállalatokat, a vegyi alapanyag- és gyógyszergyárakat. A szinte kibogozhatatlan kapcsolatokat jól jellemzi, hogy az egyik legnagyobb kemoterápiás gyógyszer-előállító cégnek, a bristoli Myers Squibbnek közvetlen pénzügyi részesedése van az egyik jelentős New York-i rák-„centerben”. De talán még ennél is meghökkentőbb, hogy a Cancer Institute – amely az amerikai rákellenes politika legfőbb irányítója, és a szervezetet ellenőrző testületet maga az amerikai elnök nevezi ki – egyik elnöke egy személyben bankár, gyógyszergyári igazgató, sőt tagja az egyik rákterápiás kórházi lánc igazgatótanácsának is. Elődje a híres-hírhedt Armand Hammer volt, a számtalan környezeti katasztrófát produkáló és a legismertebb rákkeltő anyagokat termelő vállalat, az Occidental Petroleum igazgatója.

Az ilyen és ehhez hasonló érdekeltségi rendszerek léte érthetővé teszi, hogy miért a terápiás kezelés, és miért nem a megelőzés áll a ráklobby érdeklődésének homlokterében. A Cancer Institute 1992-es évi, 2 milliárdos költségvetésének csak mintegy 17%-át fordítják „általános” megelőzésre, és csak az összeg töredéke, 50 millió dollár jut olyan intézkedésekre és kutatásokra, amelyek a vízbe, a levegőbe, a táplálékba vagy éppen a háztartásba jutó rákkeltő anyagokat próbálják felderíteni és kiküszöbölni.

Az amerikai egészségügyi szervezetek az érdek-összefonódások miatt sem szívesen emlegetik a környezeti ártalmakat a rákos megbetegedések kiváltó okai között, s inkább az egyéni szokásokat és az életmódot teszik felelőssé. A munkahelyi körülmények javításáról, az általános környezeti feltételek megváltoztatásáról alig esik szó, a fő bűnbak a dohányzás, és a megelőzés jórészt a dohányzásellenes kampányokra korlátozódik.

Ködösítés

Az NCI tanulmányában a táplálkozási szokások 35-70%-ban szerepelnek halálokként, a dohányzásra pedig 30% jut. Más tényezők, mint az alkohol vagy a napsugárzás, az előbbiekkel együtt a daganatos megbetegedések mintegy 96%-áért lennének felelősek. Ezeket a feltevéseket már az is erősen megkérdőjelezi, hogy például a hivatalos becslések szerint is mintegy 11 millió munkás van kitéve munkahelyi rákkeltő hatásoknak. Az óvatos számítások is 20-40%-ra teszik a munkahelyi ártalom során keletkező rákos daganatok arányát, ami évi 100-150 ezer esetet jelent. Csak New Yorkban évente 37 ezren halnak meg rákban, és ennek legalább 10%-a munkahelyi ártalom következménye.

Ma már a környezetszennyezés szerepét sem lehet kétségbe vonni. Az Egyesült Államokban 53 olyan rákkeltő hatású növényvédőszert tartanak nyilván, amelyet általánosan használnak a leggyakoribb gabonafélék, valamint a burgonya, a paradicsom és a gyümölcsök termesztésénél. Az élelmiszerekbe jutó növényvédőszer-maradványok évi 20 ezer daganatos halálesetért tehetők felelőssé. Az egy-egy élelmiszerfajtában fellelhető mennyiség önmagában nem volna jelentős hatású, de az amerikai környezetvédelmi hivatal (EPA) is elismeri, hogy mintegy 30-féle, általánosan elterjedt élelmiszercikk hatása adódik össze, és együttvéve több mint 10 ezer halálesetért felelős évente. Nyilvánvaló, hogy „az étkezz ötször naponta, hogy elkerüld a rákot” jellegű kampányok mindaddig hatástalanok és manipulatívak lesznek, amíg az élelmiszerekbe került rákkeltő növényvédőszerek hatását tagadják vagy bagatellizálják.

…és Magyarországon

Bár Magyarországon 1952 óta készül a daganatos megbetegedések bejelentési kötelezettségére épülő rákregiszter, a halálozások számán és a halálokon kívül nagyon kevés megbízható információ áll rendelkezésre. A statisztikai adatok szerint 1960-ban 30 871 rákos megbetegedésben elhunytat regisztráltak, ami mintegy 80%-os növekedést jelent.

Érdemes szemügyre venni a halálos végű daganatos megbetegedések fajtáit is. A férfiak gyomorrákos eseteinek csökkenésétől és a méhrák stagnálásától eltekintve valamennyi daganatos megbetegedés gyakorisága erőteljesen emelkedik. A férfiaknál a halállal végződő tüdőrákos esetek száma 3878-cal, (245%), a vastagbélrákban elhunytaké 1456-tal (210%) emelkedett. Prosztatarákban évente 651-gyel (110%), ajakrákban 732-vel (345%) többen halnak meg, mint 1960-ban. A nőknél sem jobb a helyzet. Az emlőrákban elhunytak száma 1990-ben 1264-gyel (150%), a vastagbélrákban elhunytaké 1230-cal (145%), a tüdőrákosoké 1442-vel (230%) volt több, mint 1960-ban. De ezek a statisztikai adatok csak a leggyakoribb daganatos betegségfajtákat kezelik elkülönítve. Ha az esetek 1/3-át kitevő ritkább daganatfajták növekedési ütemét vizsgáljuk, a kép még riasztóbb.

Jelentős különbségek vannak a korábbi évekhez képest a kormegoszlás tekintetében is. A harmincévesnél fiatalabb korosztályban ugyan nem változott a rákos esetek száma, de a 30 és 49 év közötti korcsoportban ijesztő növekedés tapasztalható. 1990-ben a rákban elhunytak 20%-a 55 éven aluli volt. Dr. Farkas Ilona adatai szerint, aki a Rák az Életért, a Holnapért Alapítvány titkára, a növekedési ütem lényegesen nagyobb a fiatalabb korcsoportokban. A 40-50 éves korosztálynál egyes betegségcsoportok esetében 300-800%-os.

Veszélyes zónák

A rákos megbetegedések és a környezeti hatások összefüggésére a hiányos adatok ellenére Magyarországon is számos bizonyíték van. A munkahelyi ártalmakkal összefüggő megbetegedéseket ugyan nehéz elemezni, mert az üzemorvosi diagnózisok elfogultak, az ilyen típusú érdekvédelem kialakulatlan, és a munkahely-változtatások is nehezítik a föltárást, de azért rendelkezésre állnak olyan adatok, amelyek alapján megrajzolható Magyarország ráktérképe. A megbetegedések növekedése és az országon végigvonuló északkelet–délnyugat irányú ipari tengely sötét vonulata közötti összefüggés nyilvánvaló.

Nemcsak arról van szó, hogy ezeken a területeken a lakosság egy része különböző víz- és légszennyező üzemekben dolgozik, hanem hogy a lakótelepülések maguk is a súlyosan szennyezett övezetekben vannak, és fokozottabb terhelésnek vannak kitéve. A 14 éven aluliaknál elvégzett vizsgálatok igazolják ezt a feltevést. Az Ajka és Pápa térségében végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az ajkai városi levegő szennyezettsége miatt a gyerekek 25%-ánál 14 éves korra életre szóló légzőszervi károsodás alakul ki. A dorogi vizsgálatok azt jelzik, hogy a gyermekek asztmás megbetegedései itt háromszor olyan gyakoriak, mint az országos átlag.

Dr. Farkas Ilona szerint a légúti és más, a szervezetet állandóan megterhelő betegségek legyöngítik a szervezet immunrendszerét, és megvetik a daganatos megbetegedések melegágyát.

„Magyarországra is jellemző, hogy a dohányzásnak vagy a táplálkozási szokásoknak kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak, és elhanyagolják a közvetlen vagy indirekt hatásokat” – hangsúlyozza Farkas Ilona egy közelmúltban megjelent tanulmányában. „A talajba jutó növényvédőszer és műtrágya kimutatható az alapvető élelmiszerekben, a zöldség- és gyümölcsfélékben, és rákkockázatot jelent. Tehát szó sincs arról, hogy csupán a kalóriadús magyar táplálkozási szokásoknak kellene megváltozniuk, vagy csak a dohányzásról kellene lemondanunk, amelyek természetesen ugyanolyan rizikófaktorok, mint a környezeti ártalmak” – teszi hozzá az orvosnő.

Az Országos Onkológia Intézet epidemiológiai osztályára kellene befutniuk azoknak a statisztikai jelentéseknek, amelyek alapján a magyarországi környezeti és más rákkeltő tényezők felderíthetők lennének. Az osztályvezető főorvos, dr. Péter Zoltán csaknem értékelhetetlennek tartja az eredményeket, és szerinte még a rákos esetek számát is csak becsülni tudjuk, mert az adatszolgáltatás nem elégséges. Pedig nagy szükség lenne a helyi környezeti viszonyokat és az egyes eseteket összevető adatok feldolgozására. Az orvosi statisztikai kultúra fejlődésének azonban nemcsak technikai vagy szervezési akadályai vannak, az orvosok többsége is a gyógyítást, és nem a megelőzést helyezi előtérbe.

Magyarország a halmozottan jelentkező hatások miatt veszélyeztetettebb helyzetben van, mint nyugati szomszédai. Ezért az ottaninál jóval szigorúbb környezetvédelmi előírásokra lenne szükség. A rák megelőzése nem azonos a korai stádiumban felismert betegség műtéti vagy gyógyszeres kezelésével.

Többek között a környezeti ártalmak radikális visszaszorításával a betegség kifejlődésének a valószínűségét is radikálisan csökkenteni kell.


























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon