Az USA-ban…
1990-ben az USA-ban több mint egymillió rákbeteget tartottak nyilván. Míg 1950-ben még „csak” minden ötödik, ma már minden negyedik ember hal meg rákban. Ez idő alatt a rákos esetek száma átlagosan 43,5%-kal emelkedett. Az 1950-es adatokat alapul véve 1988-ban 263%-kal több tüdőrák, 100%-kal több prosztata- és 60%-kal több emlőrákos eset fordult elő. Mindössze a nyaki és a gyomordaganatok terén mutatkozott némi javulás. A fiatalabb életkorban jelentkező ráktípusok – bizonyos leukémiák, agy- és heredaganatok – is aggasztó mértékben szaporodnak. A II. világháború óta a 25–34 év közti korcsoportban, pl. 300%-kal több heredaganatot észleltek!
Csőlátás
A vezető szerepet játszó, félhivatalos testületek (US National Cancer Institute és az American Cancer Society) a legutóbbi időkig kizárólag a dohányzást tették felelőssé a rák nyilvánvaló terjedéséért. Pedig ennek ellentmond az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben a nemdohányzók körében is kétszer annyi tüdőrák fordult elő, és magasabb lett azoknak a rákfajtáknak az aránya, amelyek nem hozhatók összefüggésbe a dohányzással.
Ráadásul a tüdőrákosok adatait elemző vizsgálatok szinte teljesen figyelmen kívül hagyták a munkahelyi rákkeltő anyagok szerepét. Ilyenek a króm-, a nikkel-, a cink- és az arzénszármazékok. Bizonyos foglalkozási ágakban (rézolvasztárok, urán-, cink- és ólombányászok, bőrcserzők, festékspray-vel dolgozók) a tüdőrák esetek magasabb előfordulási arányáért kétségkívül a munkahelyi ártalmak a felelősek. A vasöntödei munkások által naponta belélegzett aromás szénhidrogének rákkeltő hatása például napi 10-20 csomag cigaretta elszívásával egyenértékű! Ma már világos az is, hogy a levegő szennyezettsége lényeges szerepet játszik a tüdőrák keletkezésében. Sok olyan adat létezik ugyanis, amely tanúsítja: a nagyobb vegyi üzemek környékén aránytalanul többen betegszenek meg rákban.
Hasonlóan félrevezető az a gyógyulási statisztika, amelyet az ACS és az NCI hozott nyilvánosságra. Ebben jelentősen túlbecsülték az ötéves túlélési ciklus után gyógyultnak minősíthető esetek számát, eltúlozva a legmodernebb terápiás „fegyvertár” (a sejtmérget tartalmazó, az immunserkentő, a tumorpusztító szerek, daganatellenes immunanyagok stb.) hatékonyságát. A néhány százalékkal jobb gyógyulási statisztika feltehetően csak látszateredmény, ami a diagnosztikai módszerek fejlődésének és a betegség korai felismerésének tudható be.
Veszélyes gyógymódok
Egyre inkább igazolódni látszik az a feltevés is, hogy a hivatalosan alkalmazott szűrés és terápia maga is betegség kialakulásához vezethet. A 70-es évek nagyszabású és nagy dózisú röntgenmammográfiás szűrővizsgálatai és az emlőrák mostanában megnövekedett gyakorisága között van összefüggés. Egy nemzetközi onkológuscsoport széles körű felmérései szerint minden, a szervezetbe jutó rad közel egy százalékkal növeli az emlőrák kockázatát. Az USA-ban, ahol minden évben egyszer elvégzik a szűrővizsgálatot, ez tíz év alatt 20%-os kockázatnövekedést jelent az amerikai asszonyok számára.
A kampányszerűen folytatott „rákmegelőző” terápiák olykor nagyon szélsőséges következményekkel járnak. Az NCI kísérletsorozatában például egészséges, de emlőrákra hajlamos 60 év feletti nőknek tamoxifent adagoltak, olyan anyagot, amely szerkezetét tekintve közel áll a szintetikus növekedést serkentő hormonokhoz, és a rákkeltő anyagokhoz hasonlóan szorosan kötődik a DNS-hez. (Később derült ki, a tamoxifen maga is rákkeltő, a kísérletben alkalmazott dózis a patkányok 15%-ában rosszindulatú májdaganatot idézett elő.)
A rákgyógyászat jó üzletnek számít az Egyesült Államokban. Csak a gyógyszerforgalom közel 1 milliárd dollárt tesz ki évente. A National Cancer Institute pedig monopolhelyzetet élvez a diagnózisok, a gyógymódok kialakításában és a kutatási irányok kijelölésében éppúgy, mint az új gyógyszerek engedélyeztetési eljárásában. Így aztán nagy az összefonódás a szakmai és az üzleti körök között a gyógyszergyártásból származó hatalmas profit besöprése érdekében.
Gyanús összefonódások
Szoros szálak fűzik egymáshoz a rákkutatással és terápiás kezeléssel egyaránt foglalkozó országos méretű kórházi hálózatot, a biotechnikai vállalatokat, a vegyi alapanyag- és gyógyszergyárakat. A szinte kibogozhatatlan kapcsolatokat jól jellemzi, hogy az egyik legnagyobb kemoterápiás gyógyszer-előállító cégnek, a bristoli Myers Squibbnek közvetlen pénzügyi részesedése van az egyik jelentős New York-i rák-„centerben”. De talán még ennél is meghökkentőbb, hogy a Cancer Institute – amely az amerikai rákellenes politika legfőbb irányítója, és a szervezetet ellenőrző testületet maga az amerikai elnök nevezi ki – egyik elnöke egy személyben bankár, gyógyszergyári igazgató, sőt tagja az egyik rákterápiás kórházi lánc igazgatótanácsának is. Elődje a híres-hírhedt Armand Hammer volt, a számtalan környezeti katasztrófát produkáló és a legismertebb rákkeltő anyagokat termelő vállalat, az Occidental Petroleum igazgatója.
Az ilyen és ehhez hasonló érdekeltségi rendszerek léte érthetővé teszi, hogy miért a terápiás kezelés, és miért nem a megelőzés áll a ráklobby érdeklődésének homlokterében. A Cancer Institute 1992-es évi, 2 milliárdos költségvetésének csak mintegy 17%-át fordítják „általános” megelőzésre, és csak az összeg töredéke, 50 millió dollár jut olyan intézkedésekre és kutatásokra, amelyek a vízbe, a levegőbe, a táplálékba vagy éppen a háztartásba jutó rákkeltő anyagokat próbálják felderíteni és kiküszöbölni.
Az amerikai egészségügyi szervezetek az érdek-összefonódások miatt sem szívesen emlegetik a környezeti ártalmakat a rákos megbetegedések kiváltó okai között, s inkább az egyéni szokásokat és az életmódot teszik felelőssé. A munkahelyi körülmények javításáról, az általános környezeti feltételek megváltoztatásáról alig esik szó, a fő bűnbak a dohányzás, és a megelőzés jórészt a dohányzásellenes kampányokra korlátozódik.
Ködösítés
Az NCI tanulmányában a táplálkozási szokások 35-70%-ban szerepelnek halálokként, a dohányzásra pedig 30% jut. Más tényezők, mint az alkohol vagy a napsugárzás, az előbbiekkel együtt a daganatos megbetegedések mintegy 96%-áért lennének felelősek. Ezeket a feltevéseket már az is erősen megkérdőjelezi, hogy például a hivatalos becslések szerint is mintegy 11 millió munkás van kitéve munkahelyi rákkeltő hatásoknak. Az óvatos számítások is 20-40%-ra teszik a munkahelyi ártalom során keletkező rákos daganatok arányát, ami évi 100-150 ezer esetet jelent. Csak New Yorkban évente 37 ezren halnak meg rákban, és ennek legalább 10%-a munkahelyi ártalom következménye.
Ma már a környezetszennyezés szerepét sem lehet kétségbe vonni. Az Egyesült Államokban 53 olyan rákkeltő hatású növényvédőszert tartanak nyilván, amelyet általánosan használnak a leggyakoribb gabonafélék, valamint a burgonya, a paradicsom és a gyümölcsök termesztésénél. Az élelmiszerekbe jutó növényvédőszer-maradványok évi 20 ezer daganatos halálesetért tehetők felelőssé. Az egy-egy élelmiszerfajtában fellelhető mennyiség önmagában nem volna jelentős hatású, de az amerikai környezetvédelmi hivatal (EPA) is elismeri, hogy mintegy 30-féle, általánosan elterjedt élelmiszercikk hatása adódik össze, és együttvéve több mint 10 ezer halálesetért felelős évente. Nyilvánvaló, hogy „az étkezz ötször naponta, hogy elkerüld a rákot” jellegű kampányok mindaddig hatástalanok és manipulatívak lesznek, amíg az élelmiszerekbe került rákkeltő növényvédőszerek hatását tagadják vagy bagatellizálják.
…és Magyarországon
Bár Magyarországon 1952 óta készül a daganatos megbetegedések bejelentési kötelezettségére épülő rákregiszter, a halálozások számán és a halálokon kívül nagyon kevés megbízható információ áll rendelkezésre. A statisztikai adatok szerint 1960-ban 30 871 rákos megbetegedésben elhunytat regisztráltak, ami mintegy 80%-os növekedést jelent.
Érdemes szemügyre venni a halálos végű daganatos megbetegedések fajtáit is. A férfiak gyomorrákos eseteinek csökkenésétől és a méhrák stagnálásától eltekintve valamennyi daganatos megbetegedés gyakorisága erőteljesen emelkedik. A férfiaknál a halállal végződő tüdőrákos esetek száma 3878-cal, (245%), a vastagbélrákban elhunytaké 1456-tal (210%) emelkedett. Prosztatarákban évente 651-gyel (110%), ajakrákban 732-vel (345%) többen halnak meg, mint 1960-ban. A nőknél sem jobb a helyzet. Az emlőrákban elhunytak száma 1990-ben 1264-gyel (150%), a vastagbélrákban elhunytaké 1230-cal (145%), a tüdőrákosoké 1442-vel (230%) volt több, mint 1960-ban. De ezek a statisztikai adatok csak a leggyakoribb daganatos betegségfajtákat kezelik elkülönítve. Ha az esetek 1/3-át kitevő ritkább daganatfajták növekedési ütemét vizsgáljuk, a kép még riasztóbb.
Jelentős különbségek vannak a korábbi évekhez képest a kormegoszlás tekintetében is. A harmincévesnél fiatalabb korosztályban ugyan nem változott a rákos esetek száma, de a 30 és 49 év közötti korcsoportban ijesztő növekedés tapasztalható. 1990-ben a rákban elhunytak 20%-a 55 éven aluli volt. Dr. Farkas Ilona adatai szerint, aki a Rák az Életért, a Holnapért Alapítvány titkára, a növekedési ütem lényegesen nagyobb a fiatalabb korcsoportokban. A 40-50 éves korosztálynál egyes betegségcsoportok esetében 300-800%-os.
Veszélyes zónák
A rákos megbetegedések és a környezeti hatások összefüggésére a hiányos adatok ellenére Magyarországon is számos bizonyíték van. A munkahelyi ártalmakkal összefüggő megbetegedéseket ugyan nehéz elemezni, mert az üzemorvosi diagnózisok elfogultak, az ilyen típusú érdekvédelem kialakulatlan, és a munkahely-változtatások is nehezítik a föltárást, de azért rendelkezésre állnak olyan adatok, amelyek alapján megrajzolható Magyarország ráktérképe. A megbetegedések növekedése és az országon végigvonuló északkelet–délnyugat irányú ipari tengely sötét vonulata közötti összefüggés nyilvánvaló.
Nemcsak arról van szó, hogy ezeken a területeken a lakosság egy része különböző víz- és légszennyező üzemekben dolgozik, hanem hogy a lakótelepülések maguk is a súlyosan szennyezett övezetekben vannak, és fokozottabb terhelésnek vannak kitéve. A 14 éven aluliaknál elvégzett vizsgálatok igazolják ezt a feltevést. Az Ajka és Pápa térségében végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az ajkai városi levegő szennyezettsége miatt a gyerekek 25%-ánál 14 éves korra életre szóló légzőszervi károsodás alakul ki. A dorogi vizsgálatok azt jelzik, hogy a gyermekek asztmás megbetegedései itt háromszor olyan gyakoriak, mint az országos átlag.
Dr. Farkas Ilona szerint a légúti és más, a szervezetet állandóan megterhelő betegségek legyöngítik a szervezet immunrendszerét, és megvetik a daganatos megbetegedések melegágyát.
„Magyarországra is jellemző, hogy a dohányzásnak vagy a táplálkozási szokásoknak kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak, és elhanyagolják a közvetlen vagy indirekt hatásokat” – hangsúlyozza Farkas Ilona egy közelmúltban megjelent tanulmányában. „A talajba jutó növényvédőszer és műtrágya kimutatható az alapvető élelmiszerekben, a zöldség- és gyümölcsfélékben, és rákkockázatot jelent. Tehát szó sincs arról, hogy csupán a kalóriadús magyar táplálkozási szokásoknak kellene megváltozniuk, vagy csak a dohányzásról kellene lemondanunk, amelyek természetesen ugyanolyan rizikófaktorok, mint a környezeti ártalmak” – teszi hozzá az orvosnő.
Az Országos Onkológia Intézet epidemiológiai osztályára kellene befutniuk azoknak a statisztikai jelentéseknek, amelyek alapján a magyarországi környezeti és más rákkeltő tényezők felderíthetők lennének. Az osztályvezető főorvos, dr. Péter Zoltán csaknem értékelhetetlennek tartja az eredményeket, és szerinte még a rákos esetek számát is csak becsülni tudjuk, mert az adatszolgáltatás nem elégséges. Pedig nagy szükség lenne a helyi környezeti viszonyokat és az egyes eseteket összevető adatok feldolgozására. Az orvosi statisztikai kultúra fejlődésének azonban nemcsak technikai vagy szervezési akadályai vannak, az orvosok többsége is a gyógyítást, és nem a megelőzést helyezi előtérbe.
Magyarország a halmozottan jelentkező hatások miatt veszélyeztetettebb helyzetben van, mint nyugati szomszédai. Ezért az ottaninál jóval szigorúbb környezetvédelmi előírásokra lenne szükség. A rák megelőzése nem azonos a korai stádiumban felismert betegség műtéti vagy gyógyszeres kezelésével.
Többek között a környezeti ártalmak radikális visszaszorításával a betegség kifejlődésének a valószínűségét is radikálisan csökkenteni kell.
- Környezet [6]