Skip to main content

Válasz Németh Gézának

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Németh Géza református lelkész úr cikkemre adott válaszát örömmel fogadtam, többek között azért is, mert a cikkemben leírt tények valóságtartalmát helybenhagyta.

Magával a vitával kapcsolatban úgy gondolom, hogy bizonyos vallási csoportok a társadalomra veszélyesek lehetnek, bár ennek mértékét – bármilyen jóindulattal is olvasom a lelkész úr „kiáltványát” – nem látom olyan súlyosnak, mint ő. Véleményem szerint a szektaügyben némelykor szélsőséges módon nyilvánult meg. A nyugati példákra való hivatkozását és az abból levont konklúzióit egyoldalúnak és sarkítottnak érzem. A szekularizált nyugati világnézetek a demokratikus társadalmakban olyan folyamatokat és formákat működtetnek, amelyek hatékonyan tudnak ellenállni a térségükbe behatoló keleti világnézetekkel szemben is. Ez így volt az álkeleti hindu és a Krisna-mozgalmakkal kapcsolatban is. A hetvenes években valóban úgy tűnt, hogy ezek képesek lesznek a nyugati kultúrák jelentős mértékű befolyásolására és lényeges változások előidézésére. A nyolcvanas években azonban bebizonyosodott, hogy a társadalom természetes ellenálló képessége sokkal nagyobb, így vonzásukat jelentős mértékben elveszítették. A szalonképes vonulatok integrálódtak, és az extrém formákat feladták. A demokratikus társadalmi törvényekkel konfrontálók pedig előbb-utóbb eltűntek. Ritka esetekben volt csak hatósági beavatkozásra szükség. Úgy gondolom, a magyar társadalom sincs kiszolgáltatottabb helyzetben.

Az első cikkben arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a destruktív szektákkal szemben sem lehet szektás, destruktív és antidemokratikus módon védekezni. Cikkemet ez a szándék motiválta, és nem az, amivel a lelkész úr alaptalanul vádol engem. Nem a Scientology, hanem a vallásszabadság és az emberi jogok védelme vezetett, amelyek korlátozása még a velük való visszaélés esetén is elfogadhatatlan számomra. A vita tárgyát képező vallási közösségeket a cselekedeteik, és nem az előítéletek alapján kell megítélni. Bűncselekmény gyanúja esetén pedig helyesebbnek tartom, ha a laikusokból álló mozgalmak, kezdeményezések helyett a nyomozóhatóságok, és az igazságszolgáltatás veszi át ezeknek az ügyeknek a kezelését. A Segítő Barát ez ügyben kifejtett eddigi tevékenységével kapcsolatban továbbra is ambivalens érzéseim vannak, s ezt az ön válasza sem tudta eloszlatni.

Tevékenységével kapcsolatban nemcsak a szakszerűséget hiányolom, hanem a törvényi felügyeletet is. Ezért az ön által folytatott kampány előttem továbbra is kétes értékű, mivel inkább a Király B. Izabella által életre hívott Mikó Imre-kör tevékenységére emlékeztet, mintsem egy demokratikus társadalom jogos védekezési mechanizmusára.

A „gonoszkodó dezinformációról” pedig annyit, hogy a mellékelt két dokumentum részletei alapján döntse el az olvasó, hogy ki informál, és ki dezinformál.




N. G. leírása a Segítő Barát létrejöttéről és tervezett működéséről:

A Segítő Barát Munkaközösség küzdelme a destruktív szekták fiatal áldozatai érdekében

1991 októberében Szeverényi János ev., Dobner Győző bapt., Németh Géza ref. lelkészek kezdeményezésére egybegyűlnek azok a szülők, akik újsághíreink alapján tiltakoznak gyermekeik elszakítása és tönkretétele ellen. Jogászok, országgyűlési képviselő, pszichiáter segíti munkájukat. Megjelenik mintegy 10 lapban a felhívás. Ettől fogva folyamatosan érkeznek a szülői panaszok, akikkel a lelkészek személyes konzultációt folytatnak. (…)

1992. október 3-án országos tanácskozást tartunk immár mintegy 40 szülővel, a székely népfőiskolások részvételével, Ursula Zöpel németországi szülői szektavédelmi közösség tudományos munkatársa előadását követve. Ezen a tanácskozáson már jelen van a Híradó, az Egyenleg és mintegy 10 országos lap. A tanácskozás nyilatkozatot fogalmaz meg, majd folyamatosan pártunkra áll a sajtó. (…)

1992. október 12-én 65 erdélyi diákunk, népfőiskolások „bevetésre” mennek: a Krisna-szekta fesztiválja előtt minden résztvevőnek felvilágosító röplapokat osztogatnak cca. 2000 példányban, majd a magyar ifjúsághoz sajtóüzenetet küldenek: „Mi nem ettünk bolondgombát” címmel.

1992. október 11-én a Segítő Barát megbízásából Németh Géza lelkipásztor javaslatot nyújt be Für Lajos, Andrásfalvy Bertalan miniszter urakhoz az ifjúság közti szervezett felvilágosítást ajánlva. Hasonló értelmű állásfoglalást sürgetünk a két történelmi egyház vezetőinél. (…)

A sajtóhadjárat után elérkezett az ideje az országos társadalmi összefogást mobilizáló küzdelem szervezésének. A küzdelem területei:

1. Folytatni a leleplező felvilágosítást a sajtóban, kiterjeszteni preventív céllal minden középiskolára és egyetemre, a hadseregre.

2. Fellépni azellen, hogy a sajtó és a tévé, rádió bizonyos műsorai a zavaros eszméket tovább propagálják (pl. Vízöntő). Leleplezni, hogy ezeket a műsorokat melyik szekta és hogyan pénzeli.

3. Mozgósítani a bűnüldöző szerveket a szekták büntethető cselekményei ellen, s ezeket a legszélesebb nyilvánosságra tárni.

4. Hatóság felállítását javasolni, amelyikhez az állampolgárok a destruktív szekták ellen panasszal fordulhatnak. A panaszok ifjúság-, családellenes, bűnügyi stb. indokoltsága esetén a szekták

a) támogatását állami pénzből megvonni;

b) működésüket betiltani;

c) az illegális tevékenységet rendőri eszközökkel felszámolni.

5. Pozitív ifjúsági körök, munkák tevékenységét támogatni.

6. A destruktív szekták eddigi tevékenysége áldozatainak hathatós gyógyítása, deprogramozás.

A nemzetbiztonságilag veszélyes gazdasági és politikai behatolás semlegesítése (pl. Moon-beruházás, szektabehatolás a vezető elitbe stb.)

Németh Géza

A Hare Krisna személyiségi jog védelme és a jó hírnév megsértése miatt indított pert a református lelkész ellen. A per anyagához a Krisna-hívők több szülői levelet csatoltak, amelyek pozitívan szólnak a „gyerek” vallásáról és szüleivel való kapcsolatáról. N. G. ezekkel a szülőkkel is felvette a kapcsolatot:

Szomorúan olvastam a Krisna-szekta védelme érdekében írt levelét, ami január 14-én a bíróság elé kerül. Mint keresztény lelkipásztor Istentől vett kötelességem, hogy figyelmeztessem: a Krisna-kultusz katolikus és protestáns hitünk szerint bálványimádásnak minősül. (…)

Kérem, vegye komolyan, hogy Krisztus megtagadása és a pogány bálványimádásba való visszatérés a legsúlyosabb bűnnek számít, amit valaki elkövethet.

Sajnos azt is közölnöm kell, hogy krisnás gyermeke nem önszántából, hanem rafinált agymosás, pszichológiai félrevezetés áldozataként került a szekta hálójába. A szekta célja, hogy szüleitől a gyermekeket elszakítsa, s őket egész életükben a világtól elzárva tartsa, s mindenekelőtt rabszolgaként kizsákmányolja. Hogy örülhet ön annak, hogy gyermeke reggeltől estig ingyen dolgozik a szektának, sem nyugdíja, sem munkabére s ennek következtében betegbiztosítása sincs? (…)

Még nem késő, hogy ön is csatlakozzon azokhoz a szülőkhöz, akik kétségbeesetten, de bátran tiltakoznak. (…)

Kérem önt, hogy érezze meg, nem ellenségként, hanem éppen az ön gyermeke érdekében írok önnek, mert lelkipásztor vagyok, s ha farkas kerülgeti a juhokat, a pásztor nem lehet tétlen. Jézus Krisztusra kérem önt, hogy pár sorban vonja vissza ügyvéd úrhoz írt levelét. (…)



























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon