Vit László

Nyomtatóbarát változat

A fővárosnak vannak nagyvonalúan megfogalmazott vezérelvei a város „térszerkezetének” alakításáról, a városközpont „decentralizálásáról” vagy éppen a megmaradt természeti területek védetté nyilvánításáról, illetve városba bevezető utak kapcsolatainak kiépítéséről, azonban a valóságban a fejlődés a tervezett elképzelésekkel inkább ellentétes.

„Sajnos tragikusan felgyorsultak a folyamatok, amelyek a környezet romlásához vezettek” – állítja Lukács András, a főváros legaktívabb környezetvédő csoportjának, a Levegő Munkacsoportnak a vezetője. „Ha van is egy-két pozitívum, az sem a fővárosi önkormányzat intézkedéseinek köszönhető, hanem különböző kormányzati intézkedések és más tényezők következménye.”

„Ha csak a közlekedésszerkezet átalakítására gondolunk, a lakható város érdekében, akkor egy kis szépségtapasztól eltekintve, mint a Váci utca déli szakaszának forgalommentesítése, gyakorlatilag az ellenkezője történt annak, mint amit Demszky Gábor még főpolgármester-jelöltként ígért. Egy konkrét példa a Lágymányosi-híd, amelyik olyan területen növeli és koncentrálja a gépkocsiforgalmat, amely már amúgy is szennyezett és zsúfolt, ahol nagyszámú lakás, iskola és más gyermekintézmény van. A Hungária körúton, ahol hasonló a helyzet, gyakorlatilag autósztráda épül. A főforgalmi utak tehermentesítésének semmiféle jelét sem látni, meg sem próbálják összehangolni a fővárosnak és az agglomerációnak a fejlesztési terveit, olyan raktáráruházak, bevásárlóközpontok létesülnek, amelyek a fővárosi fogalmat tovább növelik.”

„Vannak jó fejlesztési elképzelések, de egy város gyökeres megváltoztatásához idő kell” – védi meg a fővárosi koncepciót Perczel Anna, a közgyűlés környezetvédelmi bizottságának tagja. „Ami a Lágymányosi hidat illeti, sajnos csak néhányan szavaztunk ellene. De hozzá kell tennem: ez a híd elsősorban azért problematikus, mert ez lesz a jövő évtized egyetlen hídja, és a lehető legrosszabb helyen van. Én egyébként ellenzem a motorizáció növekedését, de nincsenek illúzióim a többség véleményéről. A finom, alternatív elképzeléseket csak akkor tudnánk keresztülvinni, ha bebizonyítanánk ezek gazdasági racionalitását, ami magyarul gyors megtérülést jelent.”

Kompromisszumkényszer, de…

A Fővárosi Közgyűlésben kisebbségben lévő, a kerületi polgármesterekkel, sőt a legnagyobb hatalmat képviselő ellenzéki erőként a kormányzattal és a kormányzati döntésekkel állandó konfliktusban lévő SZDSZ-es városvezetés persze kompromisszumra kényszerül. Azonban az ügyek nagy részében nem lehet arra hivatkozni, hogy nem a főváros kompetenciájáról van szó, illetve, hogy a városvezetésnek nincs módja hatékonyan beavatkozni a környezeti helyzet javításába. A Lágymányosi hidat, pontosabban a hídnak ebben a formában való felépítését, annak minden forgalomkoncentráló következményével együtt az új fővárosi vezetés sem akadályozta meg. A főpolgármester mindenképpen kezdeményezheti különböző intézkedések megtételét, a hatóságnál eljárhat, sőt, végső esetben a nyilvánossághoz is fordulhat. „Nyugodtan elmondhatom, hogy a Demszky-féle várospolitika környezetellenes” – jelenti ki kategorikusan Lukács, aki egy ideig megpróbált együttműködni a fővárosi vezetéssel, de kísérlete kudarcot vallott. „Egy olyan városban, ahol az embereket éveken–évtizedeken keresztül nagyfokú terhelésnek tették ki, ott nem lehet megelégedni stagnálással és részleges eredményekkel, hanem radikális változtatásokra van szükség. Hiába csökkent valamelyest a kénhidrogén-szennyeződés – a fűtési mód változása miatt – nőtt a nitrogén-oxid szintje, és valamennyire a szénhidrogén-szennyezés is elsősorban a gépkocsiforgalomnak köszönhetően.”

Lágymányosi ártalmak


„Lágymányos térségében például reprezentatív felméréseket is végeztettünk. Kiderült, hogy a gyerekek 30-40 százalékának az egészsége károsodott a környezeti ártalmak miatt. Legtöbbször a vérképzőrendszer károsodásáról van szó, amely az esetek többségében önmagában nem szorul kezelésre, de a megtámadott szervezetű emberek hamarabb kapnak influenzát, lesznek allergiások. Tehát ezeknek a gyerekeknek most már szanatóriumi tisztaságú környezetben kéne élniük és felnőniük ahhoz, hogy ne betegedjenek meg. De vannak más intő jelek is. A 30, de elsősorban a 40-50 évesek körében megszaporodtak a daganatos megbetegedések, alighanem azért, mert a mai negyveneseknek már gyermekkorukban komoly környezeti terhelést kellett elviselniük.”

Kamionok, zöldterületek


Egyes konkrét kérdésben akár gyors eredményeket is el lehetne érni. A város vezetői arra való hivatkozással, hogy még nem épült meg a M0-s körgyűrű minden szakasza, nem akarják elég elszántan kitiltani a Belvárosból a kamionforgalmat. Az illetékes közlekedési szakember, Jancsa Tibor szerint az M1–M7-es és a 6-os út közötti mintegy 15 km-es szakaszon több útvonal is lenne, ami a kamionok zömét elterelné a Belvárosból, de a szakhatóságok az utak vonalvezetését vagy az emelkedési szögét végül is alkalmatlannak találták a kamionforgalom számára. A kelet-pesti M0-s szakasz tervezése – amely az észak–déli forgalmat váltaná ki, és többek között a Közraktár utcán és a rakpartokon hömpölygő forgalmat csökkenthetné – a pestlőrinci környezetvédők tiltakozása miatt késik. (Úgy látszik, a patthelyzetből csak a Petőfi híd vagy a Bocskay út blokád alá vételével lehet kitörni.)

A főváros vezetése koncepcionálisan és a valóságban is a forgalmi igények mindenáron való kielégítésére törekszik, vagyis a motorizációt szolgálja, a levegő tisztasága másodlagos kérdés marad. Csaknem eredménytelenek voltak azok a demonstrációk, amelyek egy-egy zöldterület megmentését célozták. Bizonytalan az óbudai Hajógyári-sziget sorsa, tovább tervezik a mélygarázsokat, nem veszik figyelembe a Lágymányosi híd elleni tiltakozó Fadrusz utcaiakat, beépítik a pesti rakpartot. Többek között ezért mondott le szakértői állásáról Radó Dezső.

A Budapesti Környezetvédelmi Bizottság volt szakértője szerint a fővárosi törvények gyakorlatilag alkalmazhatatlanok a kerületi döntésekkel szemben. „Annak ellenére, hogy a helyzet annyira rossz, hogy szinte egyetlen négyzetcentiméter zöldterületet sem szabadna beépíteni, az üzleti mohóság lett az irányadó. A fővárosi rendezési terv ugyan a fővárosnak jogcímet ad arra, hogy megtagadja a beépítést, de a lobbyérdekek győznek” – mondja Radó Dezső, a Budapesti Városvédő Egyesület alelnöke. „A főpolgármester mellett működő környezetvédelmi ügyosztályon (vezetőjét, Pólay Istvánt azóta menesztették) olyan emberek kerültek vezető pozícióba, akik a régi szemléletet viszik tovább, vagyis azt gondolják, hogy pénzért minden eladó, a városkép, a zöldterületek és a lakosság egészsége. Az önkormányzati testületet alkotó képviselők nem az érvekre hallgatnak – például arra, hogy a főváros nem csupán közlekedési központ, hanem lakóhely is egyben –, hanem különböző parciális érdekeket akarnak érvényesíteni. A környezetvédelmi bizottság minden törekvése, hogy megmentsen valamit Budapest értékeiből, sorra zátonyra fut a többi bizottságban és a közgyűlésen.”

A kíméletlen tőkebehatolásnak Magyarországon nem állják útját olyan környezetvédelmi törvények vagy társadalmi tiltakozás, mint a példaként emlegetett Nyugaton. A város vezetése pótolhatna ebből valamit egy lakható, emberléptékű város kialakítása érdekében. De akkor nem engedhetne garázsokat építeni a Vérmező vagy a Március 15-e tér alá, hogy a még ép zöld szigeteket pusztulásra ítélje.

• Környezet