Skip to main content

Beszélő hetilap, 2. szám, Évfolyam 5, Szám 2

solt: Áttörés

nwa [Nagy W. András]: Lomtalanítást! / Az öröm illan / Héjanász

M. A. [Mink András]: Hová lett a médiatörvény?

Révész Sándor: A kariatidák távoztak

Révész Sándor: Nincs háború, amelyben én lehetnék a defetista

Beszélgetés Gombár Csabával

L. J. [Yehuda Lahav]: „Egy kis hullámhossz” – ez a kritika hosszú hulláma

Nagy W. András: Hangpróba

Az MDF népi-nemzeti köreinek találkozója

R. S. [Révész Sándor]: Hatezer éves a magyar gatya

: Haraszti naphosszat elnézné Csurkát

Vincze Ildikó: Most jó lenni kínainak…

Bartus László: A szektaüldőző szekták

Ludassy Mária: Lenin si, Weber no

Szentesi György: Fegyverzetcsökkentés

A START–2 és jelentősége

Bruck Gábor: Milyen lesz a clintoni külpolitika?

Ágoston Vilmos - Kőszeg Ferenc: Lesz-e új Magyar Párt?

Az RMDSZ kongresszusa előtt

Daniel Kumermann: A jövő megöli a múltat

Charta ’77 a Charta ’77 ellen

Bíró Béla: Egyén vagy közösség

– avagy meddig albán egy albán?

Zolnay János: Zsákbasétány

Belső-Erzsébetváros fejlesztési terve

: Hézag az eljárásban

–lt [Solt Ottilia]: Mennyink van?

Becslések a magyar GDP-re

Zádori Zsolt: Szűkebb Pátriánk

: Létminimum most

Vit László: Levegőt!

Fővárosi közlekedés és környezetvédelem

: A legújabb fejlemények

Vitalij Moszkalenko: „Én itt boldog életet éltem”

Balla D. Károly: Tépéscsinálók

Szőke György: Az örök Anyégin

Tandori Dezső: Pilinszky János: Van Gogh imája

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon