L. J. [Yehuda Lahav]

Nyomtatóbarát változat

Cseh–Szlovákia szétválásával és a „szövetségi” televíziós csatorna megszűntével két csatorna áll Csehország rendelkezésére (a harmadik Csehországnak csupán kis részén fogható). Szó sincs kormányfelügyeletről, a vita csak arról folyik, melyiket, mikor és hogyan privatizálják. Mivelhogy a privát adók működtetéséhez idő és pénz kell, a privatizáció megvalósulásáig a közszolgálati adóállomások hírszolgálatának élére a televízió többpárti és szakértői ellenőrző bizottsága két intendánst nevezett ki, mégpedig azért – amint a felügyelő bizottság elnöke hangsúlyozta – nehogy a cseh néző azonos híreket és egymáshoz hasonló kommentárokat halljon mindkét csatornán.

Sokkal tarkább a rádióhálózat, miután Csehország területén 38, többségükben magánkézben lévő rádióállomás működik. Erre utalt Václav Klaus cseh miniszterelnök, amikor a televízió kamerái előtt megjegyezte, hogy a cseh kormány a 38 közül talán, esetleg kaphatna egyetlen kis hullámhosszt – és szinte kérlelő mozdulattal emelte fel a mutatóujját: „Egyetlenegyet!” Támogatta Klaust Peter Cermak belügyminiszter is, aki szerint „az idő komolyságára való tekintettel a közvéleménynek torzítások nélkül kellene megismerkednie a kormány tevékenységével.”

A szerény kérés azonban egyáltalán nem talált megértésre. Jan Kalvoda, a kisebb koalíciós partner, a Polgári Demokratikus Szövetség alelnöke nyomban kijelentette: éppenséggel rendhagyó időkben kell takarékoskodni a rendkívüli intézkedésekkel, különben a demokrácia alapjait éri kár.

Zdenek Susa, a Cseh Rádió Tanácsa elnöke teljesen elfogadhatatlannak tartja Klaus kérését, mert az veszélyeztetné a közszolgálati és magánkézben lévő rádióállomások nagy nehezen kidolgozott együttélését. A javaslat elfogadása ugyanis a mostani kettősséget háromszöggé változtatná, melynek csúcsa az állami szubvenciókból fenntartott állami rádió lenne, és így az állampolgárok adója nem az államot és polgárait, hanem a kormánykoalíció érdekeit szolgálná. Frantisek Bartko, a szövetségi médiabizottság alelnöke úgy vélte, hogy a demokratikus világban egy kormányadó teljesen rendhagyó. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában vagy Németországban a kormány csak a külföldre irányuló adásokat felügyeli a külügyminisztériumon keresztül. „Ez egy lépés lenne hátrafele, és nagyon kedvezőtlen következményekkel járna”, jelentette ki Daniel Korte, a Cseh Köztársaság rádió- és televíziós adásai tanácsának tagja. „Az eddigi koncepciónkkal a fejlett államok jó társaságába és a posztkommunista államok élére kerültünk. Magyarországon még nincs ilyen törvény, Lengyelországban a törvényjavaslat Walesa elnök asztalán nyugszik. A legnagyobb veszélyt azonban itt, nálunk, abban látom, hogy minden a jövőben hatalomra kerülő kormány örökölhetné a kormány rádióadóját.”

Václav Koronthaly kereszténydemokrata képviselő, a cseh parlament médiaügyekkel foglalkozó állandó bizottságának elnöke szerint a kormány álláspontját „az újságírók és a médiák iránti bizalmatlanság és egyúttal a jogállam alapjaival szembeni bizalmatlanság jellemzi. Hiszen az érvényes törvények szerint a televízió és a rádió, mint közszolgálati intézmények, kötelesek tárgyilagosan tájékoztatni, mind a kormány tevékenységéről, mind pedig bármely más fontos eseményről. Egy kormányadó csak arra volna jó, hogy olyan hírekkel szolgáljon, amelyek iránt a többi média nem érdeklődik. Az efféle hírközlés azonban nem a médiák, hanem a hivatalos közlöny feladata.”

• Belföld