Skip to main content

Haraszti naphosszat elnézné Csurkát

Vissza a főcikkhez →


Hogyan értékeli az MDF népi, nemzeti köreinek szombati találkozóját? – tettük fel a kérdést tegnap három ellenzéki politikusnak.

Orbán Viktor, a Fidesz frakcióvezetője:

– Gratulálok a jól sikerült rendezvényhez. Ha az volt a célja, hogy megrettentse az ország lakosságának nem elhanyagolható részét, akkor ez sikerült. Régen volt példa arra, hogy ennyi fenyegető, leszóló, erőfitogtató megnyilvánulás hangozzék el kormánypárti férfiúk szájából, mint most. Olyan kiszólásokra gondolok, miszerint az ellenzék „ellenség”, a mai ellenzék „nem magyar”, vagy „meg kell védeni magunkat az idegen szellemiségtől”. Csupa olyan kifejezés, amelyet egy békés, konszolidált országban nem használnak, kivéve, ha éppen azt akarják, hogy az adott ország ne legyen békés, konszolidált, és polgárháborús légkört kívánnak teremteni. Szerintem e kiszólások nem is az ellenzéki politikusoknak szóltak, hanem a ma ellenzékben lévő pártok szimpatizánsainak. Hiszen éppen az a baj, hogy e pártokat rengetegen támogatják, ezért kell őket elriasztani. Koncz Zsuzsa nyomán csak azt tudom mondani: „lesznek még szép napjaink”.

Gál Zoltán, az MSZP frakcióvezetője:

– Csak a különböző sajtóorgánumokból és nyilatkozatokból tudom leszűrni a véleményemet. Úgy tűnik, változatlanul az a tendencia érvényesül az MDF-ben, hogy Csurka István és a befolyása alatt lévők egyre inkább meghatározóknak növik ki magukat a pártban. A tanácskozás légköre elszomorító volt, mert az igazi rendszerváltás szorgalmazása ürügyén olyan világkép és gyakorlati politizálás rémképe sejlik fel, amely megítélésem szerint, ha érvényesül, nemhogy modernizációt nem eredményez, hanem újra évtizedekre visszaveti Európa szélére a magyarságot. Úgy látom, Antall József változatlanul megpróbálja integrálni azt a szellemiséget, amit a tanácskozáson szerepet játszók képviselnek – s ez nem sok jóval biztat az MDF további politikáját illetően.

Haraszti Miklós, az SZDSZ országgyűlési képviselője:

– Nagyon-nagyon tetszett a tanácskozás, mélyen egyetértettem a felszólalókkal. Naphosszat elnézném egyenesben a tévében az ilyeneket – s lehet, hogy nincs is messze az az idő, amikor Csurka Istvánt nézhetem a tévében naphosszat. Már gondolkodom azon, hogy kérem felvételem a népnemzeti körbe, s nagyon izgulok, hogy felvesznek-e.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon