Skip to main content

Létminimum most

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



Családtípus<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Családtagok létminimuma (Ft)

Összesen (Ft)

Egy főre (Ft)

Egyedülálló nő

18 607

 

18 607

Nyugdíjas nő

14 885

 

14 885

Egyedülálló férfi

18 280

 

18 280

Nyugdíjas férfi

14 624

 

14 624

Anya + 1 gyerek

14 806 + 11 934

26 740

13 370

Házaspár

14 480 + 14 806

29 286

14 643

Nyugdíjas házaspár

11 584 + 11 845

23 129

11 714

Házaspár + 1 gyerek

13 371 + 13 698 + 10 826

37 895

12 632

Anya + 2 gyerek

13 698 + 2x10 826

35 350

11 783

Házaspár + 2 gyerek

12 936 + 13 262 + 2x10 390

46 978

11 744

Házaspár + 3 gyerek

12 649 + 12 975 + 3x10 103

55 934

11 187


Jó szokás szerint az 1993-as év is áremeléssel kezdődött. 1991-ben 5,7 százalékkal, 1992-ben 4,6 százalékkal, 1993-ban 5,5 százalékkal, azaz személyenként 617 Ft-tal nőttek a minimális szintű megélhetési költségek az év elején. Míg a korábbi években az állami támogatások megszüntetésének voltak tulajdoníthatók az áremelkedések, idén túlnyomó részben a kétkulcsos áfa bevezetése révén, a költségvetés pozícióit javítandó került sor rájuk. Meg kell jegyeznünk, hogy az elkövetkezendő hetekben további áremelkedésekre kell számítanunk: A BKV, a távfűtés, a melegvíz, a gázszolgáltatás és a tüzelő árának emelkedését január elején még nem kellett regisztrálnunk.

A fent említett 617 forintos létminimum-növekedésnek 60 százalékát (375 forintot) tudhatunk be a kétkulcsos áfa bevezetésének, vagyis a költségvetés ez évi januári sarca a létminimumon 3, 3 százalékot lendített. A legkevesebb megélhetési költségek további növekedését a termelők és forgalmazók értéktelenedés várakozásai miatti áremelkedéseknek köszönhetjük.

A szociális szféra másik fontos eseményének kellene tartanunk a szociális törvény legutóbbi létminimum-számításunk óta történt elfogadását. Nagy érdeklődéssel vártuk, évek óta szinte mániákusan ismételtük, hogy a szociális piacgazdaságban végre meg kell születniük szociális jogainknak is. Szociális törvény ugyan született, szociális jogaink még nem. Továbbra is az ellátó intézmények mérlegelésétől függ, továbbra is adható, odaítélhető a szociális ellátás. Ami így bírói úton aligha kényszeríthető ki az államtól.

Egyes rendkívüli nélkülöző lakossági csoportok szinte semmit sem kaptak a törvénytől, így a minimálnyugdíj alatt vagy a mindenféle ellátás nélkül tengődő időskorú szegények mintegy százezres hada, akiknek népnyugdíját kb. ugyanakkora összegből lehetett volna fedezni, mint a koalíció által rendkívül preferált nagycsaládosoknak nyújtott gyermeknevelési támogatás. Igaz viszont, hogy két minimálnyugdíj szinte elég egyetlen egyedülálló nyugdíjas létminimumának fedezésére.

Egyébként az a véleményünk, hogy olyan szociális törvényre van szükség, amely garantálja minden magyar állampolgár jogát az életben maradáshoz.


Budapest, 1993. január 11.

Újpesti Családsegítő Központ














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon