Skip to main content

Mennyink van?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Becslések a magyar GDP-re


Beszélő: Milyen adatokra alapozza a becslését?

Surányi György: Az elmúlt időszakban sokan – joggal – fejezték ki kétségüket a magyar gazdaságstatisztikai adatok hitelességét illetően. Senki nem tudatosan torzítja a számokat, valamilyen érdektől vezérelve, hanem olyan gazdasági-társadalmi változásokon esik át az ország, hogy az elmúlt rendszerben kialakított statisztikai módszerek részben szükségképpen elavultak. Azok közé tartozom, akik jóval magasabbra becsülik a GDP-t, mint a hivatalosan publikált adatok, de természetesen nem egyedül gondolom így. Több tanulmányban jutottak hasonló következtetésekre a szakértők. A Világbank még a 80-as évek közepén készített egy átfogó összehasonlító tanulmányt a közép-európai kis KGST-országokról, ebben Cseh–Szlovákiára, az NDK-ra és Magyarországra nézve a hivatalos adatokhoz képest több mint kétszeres egy főre jutó GDP-t állapított meg. Ha jól emlékszem, 1985-ben 1982-es dollárárfolyamon számolva a magyar GDP-t 4700 és 5300 dollár közé helyezte. Akkor a hivatalos adat 2400–2500 dollár volt. Hasonló eredményre lehet jutni az évtizedek óta folyó, alaposan kidolgozott magyar–osztrák összehasonlító elemzésből. Eszerint a magyar GDP az osztráknak kb. 45%-a. Az osztrák egy főre jutó GDP egész pontosan 1991-ben 1990-es dollár–schilling árfolyamon kifejezve 21 ezer dollár volt, ennek 45%-a is több, mint az a bizonyos magyar hivatalos 3000 dollár. Ehhez közel álló következtetésre jutott a CIA, ahol még ennél is magasabbra, a 8000–9000 dolláros sávba helyezték a magyar GDP-t. A józan ész is ezt a nagyságrendet sugallja.

Bár az életszínvonal nem feltétlenül arányos a GDP-vel, de mégis: a két-háromszoros különbség Ausztria és Magyarország között reálisnak látszik, a hivatalos adatok szerinti hat-hétszeres nem. Ha más országokkal verjük össze a GDP-t, mondjuk Lengyelországgal, Cseh–Szlovákiával, Romániával, akkor is ezt látjuk. A lengyel GDP 2500-3000 dollár körüli, a romániai 2000 dollár, akkor Magyarországon jóval magasabbnak kell lennie.

Beszélő: A hivatalos és a feltételezhetően valóságos adat közötti eltérés részben nyilván a fekete gazdaság létezésével magyarázható. A fekete gazdaság éppen azért fekete, mert rejtve marad az állam elől.

S. Gy.: A torzításnak nagyon sokféle oka van. Minden GDP-t dollárban fejeznek ki, s a valamelyik évben érvényes dollárárfolyamot veszik alapul. Még elméletileg és hosszú távon sem kell az egyensúlyi árfolyamnak és a valuta-vásárlóerő paritásának egybeesnie. Vásárlóerőben számolva a magyar valuta többet ér, mint amit az árfolyam mutat. A teljesítményt természetesen forintban számoljuk ki, ezt a forintértéket számoljuk át dollárra. Dollárban kifejezve viszont alulértékelődik a GDP. Samuelson vagy Bela Balassa munkáiból kimutatható, hosszú távon is igaz, hogy a legfejlettebb országoktól elmaradt országokban a vásárlóerő-paritásban megjelenő árfolyam szükségképpen jobb, mint a hivatalos árfolyam, akkor is, ha a hivatalos árfolyam piaci, tehát egyensúlyinak tekinthető. A második komoly oka az eltérésnek, hogy Magyarországon a tercier szektor szolgáltatásainak figyelembevételénél más metodikát alkalmazunk, mint a fejlett országok, s ez lefelé értékeli az ágazat szolgáltatásait. És persze számít, hogy a statisztika előtt rejtve maradó szektor nálunk sokkal nagyobb súlyt képvisel, mint a fejlett világnak azokban az országaiban, amelyekkel összehasonlítjuk magunkat. Az árnyékgazdaságnak, az adózás elől eltűnő gazdaságnak a súlya meghaladja azt a súlyt, ami a fejlett piacgazdaságokban általában ismert. Még egy elemet említenék, ami nem meghatározó, de szerepet játszik abban, hogy a hivatalos adat ilyen alacsony. Annak idején, amikor a Világbankhoz és a Nemzetközi Valuta Alaphoz csatlakoztunk, akkor az egy főre jutó GDP meghatározásában bizonyára vezéreltek olyan szempontok is, hogy a GDP-nk megfeleljen a Világbank kedvezőbb hiteleihez szükséges feltételeknek.

Beszélő: Milyen módszereket alkalmazott a Világbank abban a bizonyos nagy összehasonlító tanulmányban a 80-as évek közepén?

S. Gy.: Megpróbálta kiszúrni a vásárlóerő-paritásból adódó különbségeket, a tercier szektor eredményeit másképp vette figyelembe, mint az itthoni számítások. Ugyanebben a tanulmányban a csehszlovák GDP-t az 5500–6000-es régióba tette, az NDK-ét pedig a 6500–7000-es régióba. A tercier szektorban nálunk az amortizáció elszámolása ma is lényegesen csekélyebb, mint a fejlett országokban, és mint ahogy a Világbank tette. A munkaerő közvetlen, látható költsége nálunk kisebb, mint a tényleges költsége. S mivel ezeknek a szolgáltatásoknak jelentős része kívül esik a piac hatókörén, a tercier szektor szolgáltatásainak értékét alábecsüljük.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy Magyarország lenne a Kánaán. S azt sem jelenti, hogy ne jöttek volna létre az elmúlt években súlyos szociális feszültségek a GDP csökkenése miatt. Csupán arról van szó, hogy a szint máshol van, mint ahogy azt feltételezzük.

Beszélő: A trendeket illetően is eltér a becslése a hivatalostól, vagy azokat helybenhagyja?

S. Gy.: Feltételezésem semmilyen tudományos eszközzel nem védhető, és csupán abban vagyok biztos, hogy valami nincs rendben, mégpedig nagyságrendjében nincs rendben. A statisztikai adatszolgáltatás annyit romlott az összes volt KGST-országban – még a legjobb magyar rendszerben is –, hogy nem tudok választ adni arra a kérdésre, vajon a különböző bázisokról számított trendek egybeesnek-e. Az biztos, hogy a jövedelemdifferenciálódás ugrásszerűen nőtt az elmúlt három-öt évben.

Beszélő: Mit vár 1993-ra?

S. Gy.: A reáljövedelmek, reálfogyasztás olyan stagnálás körüli állapotban. Maga a gazdasági teljesítmény 1991-ben hónapról hónapra csökkent, 1992-ben legalábbis az ipari termelés nagyjából az 1991. decemberi mélypont körül mozgott, azon a szinten maradhatott a GDP is, s valószínűleg 1993-ban is ez folytatódik. Ebbe belefér plusz-mínusz 1-2%-os változás. Ez önmagában nem érzékelhető sem a fogyasztásban, sem a növekedésben. Az érzékelhető csökkenésnek talán meg kell állni.

Beszélő: Mekkora költségvetési hiányra számít?

S. Gy: Nagyon nagy eredmény lenne, ha a parlamentnek benyújtott költségvetést, illetve államháztartási nettó hiányt tartani lehetne. Siker lenne. Ez függ a GDP alakulásától, attól, hogy mi adódik a hitelkonszolidáció eredményeként, függ attól, hogy hogyan sikerül levásárolni az oroszországi követelésünket, hisz ha az államháztartási törvényhez ragaszkodunk, akkor mind a hitelkonszolidációnak, mind a fegyvervásárlásnak meg kell jelennie mint folyó deficitnek, államháztartási egyenlegromlásnak. Ezen túl nem hiszem, hogy a hitelkonszolidációval együtt a bankok annyi adót és osztalékot fognak fizetni, mint amennyi költségvetési előirányzatként szerepel.

Beszélő: Utolsó kérdés. Mit gondol Václav Klaus kijelentéséről, miszerint Csehországot nem érdeklik a visegrádiak, ők már nyugati ország, mindjárt benn vannak a Közös Piacban.

S. Gy.: Szellemes kísérlet arra, hogy Csehországot a lehető legrövidebb időn belül Nyugat-Európába röpítse. Ennek azonban nem feltétlenül az a módja, hogy a többiek hátán lépjen előre. De nem teljesen irreális a kísérlet, noha nem igazán rokonszenves. Ugyanakkor remélem, hogy nemes küzdelem és együttműködés keretében a verseny mindkét ország javára válik.

Beszélő: Köszönjük!


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon