Skip to main content

Pénzünket és életünket

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kupa Mihály azt üzente

A méltán népszerű, lefegyverzően közvetlen stílusú pénzügyminiszter megüzente határozott szándékát az odafigyelőknek, amikor hazatért az Egyesült Államokból, ahol a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap hatalmasságaival tárgyalt. Már a repülőtéren azt nyilatkozta ugyanis, hogy tárgyalópartnerei elégedetlenek a társadalombiztosítás reformjának ütemével. (Ne feledjük el: nem sokkal előbb zajlott a tb-reform koncepciójának vitája, amelyben a pénzügyi racionalitás szempontjait a parlament, elsősorban az ellenzék vetette fel a kormány ellenállása közepette!) Szinte biztos, hogy a pénzvilág nagyurai egyéb kívánnivalót is találtak adósaik gazdálkodásában, például a költségvetési hiány mértékét. Kupa pénzügyminiszter üzenete az volt, hogy a maga részéről a tb-vel kapcsolatos költségvetési kiadások lefaragásában mindenesetre kemény lesz. Hogy teljesen akadálytalan nyomulásra nem számíthat, azt már jelezte a parlament: sem a költségvetési, sem a szociális és egészségügyi bizottság nem fogadta el a kormánynak azt az ötletét, hogy az immár szokásszerű karácsonyi nyugdíjkiegészítésen spórolja le azt az extrakiadást, amibe az MSZOSZ sztrájkfenyegetésének hatására verte magát a két részletben kifizetett energiaár-kompenzációval. Hasonlóképp kedvezőtlen fogadtatásra talált a jövő évi költségvetés irányelvei között szereplő ötlet is, mely szerint a még 1990-ben kölcsönkért 15 milliárdot a költségvetés nem adja meg a tb-kasszának, hanem helyette vagyont juttat.

A Pénzügyminisztérium visszavonta ezt az ajánlatot, de oly készségesen, hogy alighanem tartalékol még egy-két módszert a tb-kiadásainak a csökkentésére.

A tb-önkormányzat újfent elhalasztva!

Ilyen előzmények után már nem volt meglepő, hogy a tb-önkormányzat létrehozása mellett többszörösen elkötelezett kormány – vagyis a Népjóléti Minisztérium – némi habozás után élt a haladékkal, melyet a Fidesz, és a Fidesz-indítványhoz kapcsolódó kormánypárti többség a szociális és egészségügyi bizottságban felkínált neki. Ne legyen önkormányzat még egy évig, legyen helyette 10 tagú felügyelőbizottság a parlamenti pártok, a népjóléti és a pénzügyi tárca, valamint a munkaadók és a munkavállalók egy-egy képviselőjével. Vagyis: legyen még egy (ezúttal is szűk) esztendőre szoros politikai ellenőrzés a tb gazdálkodása fölött.

Minden hatalmat a kormánynak és pártjainak

A felügyelőbizottság csak technikai leleménynek látszik, praktikus mankónak, amely segít tartani a rogyadozó tb-t, míg igazi lába, a munkavállalói érdekképviselet felgyógyul újabb és újabb betegségeiből. Csakhogy a kormány és a kormánypártok elutasították a szabad demokraták megoldási javaslatát, amellyel a felügyelőbizottsági konstrukcióban is meg akarta menteni a hatalommegosztás lehetőségét, látván, hogy november végén már hiába érvel az önkormányzat 1992. január elsejei felállítása érdekében, látván az MSZOSZ destabilizáló politikájának veszélyét. Azt mondta: legyen szűkkörű felügyelőbizottság, de azt alkossák a majdani önkormányzati szereplők, a tagokat válasszák az érdekképviseletek, és ne a kormányhatalomért versengő politikai pártok. Álljon a költségvetési érdekkel szemben attól politikailag független érdek.

Az egymással háborúzó szakszervezetek gyorsan e javaslat mellé álltak, de az a politikai porondon senkinek sem kellett. Sem a kormánynak, sem a szociális és egészségügyi bizottság kormánypárti többségének. Holott technikailag éppolyan praktikus, mint az övéké. Csak hát úgy látszik, mégsem a praktikus megoldás kell, hanem a minél kevésbé korlátozott hatalom.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon