Beszélő: Milyen adatokra alapozza a becslését?
Surányi György: Az elmúlt időszakban sokan – joggal – fejezték ki kétségüket a magyar gazdaságstatisztikai adatok hitelességét illetően. Senki nem tudatosan torzítja a számokat, valamilyen érdektől vezérelve, hanem olyan gazdasági-társadalmi változásokon esik át az ország, hogy az elmúlt rendszerben kialakított statisztikai módszerek részben szükségképpen elavultak. Azok közé tartozom, akik jóval magasabbra becsülik a GDP-t, mint a hivatalosan publikált adatok, de természetesen nem egyedül gondolom így. Több tanulmányban jutottak hasonló következtetésekre a szakértők. A Világbank még a 80-as évek közepén készített egy átfogó összehasonlító tanulmányt a közép-európai kis KGST-országokról, ebben Cseh–Szlovákiára, az NDK-ra és Magyarországra nézve a hivatalos adatokhoz képest több mint kétszeres egy főre jutó GDP-t állapított meg. Ha jól emlékszem, 1985-ben 1982-es dollárárfolyamon számolva a magyar GDP-t 4700 és 5300 dollár közé helyezte. Akkor a hivatalos adat 2400–2500 dollár volt. Hasonló eredményre lehet jutni az évtizedek óta folyó, alaposan kidolgozott magyar–osztrák összehasonlító elemzésből. Eszerint a magyar GDP az osztráknak kb. 45%-a. Az osztrák egy főre jutó GDP egész pontosan 1991-ben 1990-es dollár–schilling árfolyamon kifejezve 21 ezer dollár volt, ennek 45%-a is több, mint az a bizonyos magyar hivatalos 3000 dollár. Ehhez közel álló következtetésre jutott a CIA, ahol még ennél is magasabbra, a 8000–9000 dolláros sávba helyezték a magyar GDP-t. A józan ész is ezt a nagyságrendet sugallja.
Bár az életszínvonal nem feltétlenül arányos a GDP-vel, de mégis: a két-háromszoros különbség Ausztria és Magyarország között reálisnak látszik, a hivatalos adatok szerinti hat-hétszeres nem. Ha más országokkal verjük össze a GDP-t, mondjuk Lengyelországgal, Cseh–Szlovákiával, Romániával, akkor is ezt látjuk. A lengyel GDP 2500-3000 dollár körüli, a romániai 2000 dollár, akkor Magyarországon jóval magasabbnak kell lennie.
Beszélő: A hivatalos és a feltételezhetően valóságos adat közötti eltérés részben nyilván a fekete gazdaság létezésével magyarázható. A fekete gazdaság éppen azért fekete, mert rejtve marad az állam elől.
S. Gy.: A torzításnak nagyon sokféle oka van. Minden GDP-t dollárban fejeznek ki, s a valamelyik évben érvényes dollárárfolyamot veszik alapul. Még elméletileg és hosszú távon sem kell az egyensúlyi árfolyamnak és a valuta-vásárlóerő paritásának egybeesnie. Vásárlóerőben számolva a magyar valuta többet ér, mint amit az árfolyam mutat. A teljesítményt természetesen forintban számoljuk ki, ezt a forintértéket számoljuk át dollárra. Dollárban kifejezve viszont alulértékelődik a GDP. Samuelson vagy Bela Balassa munkáiból kimutatható, hosszú távon is igaz, hogy a legfejlettebb országoktól elmaradt országokban a vásárlóerő-paritásban megjelenő árfolyam szükségképpen jobb, mint a hivatalos árfolyam, akkor is, ha a hivatalos árfolyam piaci, tehát egyensúlyinak tekinthető. A második komoly oka az eltérésnek, hogy Magyarországon a tercier szektor szolgáltatásainak figyelembevételénél más metodikát alkalmazunk, mint a fejlett országok, s ez lefelé értékeli az ágazat szolgáltatásait. És persze számít, hogy a statisztika előtt rejtve maradó szektor nálunk sokkal nagyobb súlyt képvisel, mint a fejlett világnak azokban az országaiban, amelyekkel összehasonlítjuk magunkat. Az árnyékgazdaságnak, az adózás elől eltűnő gazdaságnak a súlya meghaladja azt a súlyt, ami a fejlett piacgazdaságokban általában ismert. Még egy elemet említenék, ami nem meghatározó, de szerepet játszik abban, hogy a hivatalos adat ilyen alacsony. Annak idején, amikor a Világbankhoz és a Nemzetközi Valuta Alaphoz csatlakoztunk, akkor az egy főre jutó GDP meghatározásában bizonyára vezéreltek olyan szempontok is, hogy a GDP-nk megfeleljen a Világbank kedvezőbb hiteleihez szükséges feltételeknek.
Beszélő: Milyen módszereket alkalmazott a Világbank abban a bizonyos nagy összehasonlító tanulmányban a 80-as évek közepén?
S. Gy.: Megpróbálta kiszúrni a vásárlóerő-paritásból adódó különbségeket, a tercier szektor eredményeit másképp vette figyelembe, mint az itthoni számítások. Ugyanebben a tanulmányban a csehszlovák GDP-t az 5500–6000-es régióba tette, az NDK-ét pedig a 6500–7000-es régióba. A tercier szektorban nálunk az amortizáció elszámolása ma is lényegesen csekélyebb, mint a fejlett országokban, és mint ahogy a Világbank tette. A munkaerő közvetlen, látható költsége nálunk kisebb, mint a tényleges költsége. S mivel ezeknek a szolgáltatásoknak jelentős része kívül esik a piac hatókörén, a tercier szektor szolgáltatásainak értékét alábecsüljük.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy Magyarország lenne a Kánaán. S azt sem jelenti, hogy ne jöttek volna létre az elmúlt években súlyos szociális feszültségek a GDP csökkenése miatt. Csupán arról van szó, hogy a szint máshol van, mint ahogy azt feltételezzük.
Beszélő: A trendeket illetően is eltér a becslése a hivatalostól, vagy azokat helybenhagyja?
S. Gy.: Feltételezésem semmilyen tudományos eszközzel nem védhető, és csupán abban vagyok biztos, hogy valami nincs rendben, mégpedig nagyságrendjében nincs rendben. A statisztikai adatszolgáltatás annyit romlott az összes volt KGST-országban – még a legjobb magyar rendszerben is –, hogy nem tudok választ adni arra a kérdésre, vajon a különböző bázisokról számított trendek egybeesnek-e. Az biztos, hogy a jövedelemdifferenciálódás ugrásszerűen nőtt az elmúlt három-öt évben.
Beszélő: Mit vár 1993-ra?
S. Gy.: A reáljövedelmek, reálfogyasztás olyan stagnálás körüli állapotban. Maga a gazdasági teljesítmény 1991-ben hónapról hónapra csökkent, 1992-ben legalábbis az ipari termelés nagyjából az 1991. decemberi mélypont körül mozgott, azon a szinten maradhatott a GDP is, s valószínűleg 1993-ban is ez folytatódik. Ebbe belefér plusz-mínusz 1-2%-os változás. Ez önmagában nem érzékelhető sem a fogyasztásban, sem a növekedésben. Az érzékelhető csökkenésnek talán meg kell állni.
Beszélő: Mekkora költségvetési hiányra számít?
S. Gy: Nagyon nagy eredmény lenne, ha a parlamentnek benyújtott költségvetést, illetve államháztartási nettó hiányt tartani lehetne. Siker lenne. Ez függ a GDP alakulásától, attól, hogy mi adódik a hitelkonszolidáció eredményeként, függ attól, hogy hogyan sikerül levásárolni az oroszországi követelésünket, hisz ha az államháztartási törvényhez ragaszkodunk, akkor mind a hitelkonszolidációnak, mind a fegyvervásárlásnak meg kell jelennie mint folyó deficitnek, államháztartási egyenlegromlásnak. Ezen túl nem hiszem, hogy a hitelkonszolidációval együtt a bankok annyi adót és osztalékot fognak fizetni, mint amennyi költségvetési előirányzatként szerepel.
Beszélő: Utolsó kérdés. Mit gondol Václav Klaus kijelentéséről, miszerint Csehországot nem érdeklik a visegrádiak, ők már nyugati ország, mindjárt benn vannak a Közös Piacban.
S. Gy.: Szellemes kísérlet arra, hogy Csehországot a lehető legrövidebb időn belül Nyugat-Európába röpítse. Ennek azonban nem feltétlenül az a módja, hogy a többiek hátán lépjen előre. De nem teljesen irreális a kísérlet, noha nem igazán rokonszenves. Ugyanakkor remélem, hogy nemes küzdelem és együttműködés keretében a verseny mindkét ország javára válik.
Beszélő: Köszönjük!
- gazdaság [6]