Skip to main content

L. F. [Langmár Ferenc]

L. F. [Langmár Ferenc]: Ha nincs csali, nem futnak a lovak


Pálfi József: Tavaly körülbelül 800 millió forint összfogadást kötöttek, ennek nagyobb része az ügetőre esik, ott több a verseny a galoppnál.

– Mennyi ebből az állam haszna?

P. J.: Egy fillér sem volt tavaly. A lóversenyzés, csakúgy, mint a többi mezőgazdasági tevékenység, nem fizet semmiféle adót, nincs se forgalmi-, se játékadó. Idén a nyeremények után kell 20 százalék forrásadót fizetni. Nyereségadó természetesen van, de tavaly 100 millió forint volt a veszteség.




L. F. [Langmár Ferenc]: Fertőződik a Jegybank


Dalra fakadtak a számítógépek a Magyar Nemzeti Bankban. Éppen aznap, amikor az MNB elnöke, Bod Péter Ákos kedden megnyitotta a banktechnikai szakkiállítást. Nem tudni, hogy veleszületett szerénysége miatt hallgatott akkor daloló számítógépeiről, vagy csupán nem kívánt reklámot csinálni a kiállításon vírusmentesítést ajánló cégeknek.

Merthogy vírusok kerültek az MNB egyik számítógépes rendszerébe, mintegy 300 személyi számítógépet veszélyeztetve. Több, legalább 3-4 fajta vírus került a rendszerbe.


L. F. [Langmár Ferenc]: Állami cinizmus


1991-ben a költségvetés csak arra az esetre vállalt garanciát a társadalombiztosítási ellátásokért, illetve a tb-hiány fedezésére, ha annak kinnlevőségei nem növekednek 1990-hez képest. Közismert, hogy ehhez képest a kinnlevőségek 24-ről 52 milliárdra emelkedtek.

A kormánytól való túlzott függetlenséggel aligha vádolható, s jogi eszközökkel és kellő hatalommal nem rendelkező társadalombiztosításról aligha képzelhető el, hogy az államnál és a bankoknál hatékonyan be tudnák hajtani követeléseiket. A tavaly érvényes garanciavállalási szabály márpedig ezt föltételezi.


L. F. [Langmár Ferenc]: Izzadtság nélkül nem megy


– Az a monetáris szemlélet, amely ma általánosnak mondható a fejlett országokban, hogyan nyert teret?

– A nagy váltás az 50–60-as években az USA-ban, Nyugat-Európában kezdődött. Jelentős szerephez jutott a technokrácia, amely kifejezetten a növekedésben volt érdekelt. A siker, az értékelés ehhez kapcsolódott. Végbement azonban egy lassú szerkezetváltás.


L. F. [Langmár Ferenc]: Fájdalommentesebb csődhelyzetet


Beszélő: A politikai rendszer változásával, amikor is elvileg a piacgazdaság kialakulása lett az egyértelműen elfogadott cél, alapvetően megváltozott a korábbi reformközgazdászok, a kutatók szerepe. Korábban mindig az volt a tét, hogy sikerül-e valamennyire a piacgazdaság felé lavírozni egy más logikájú gazdasági berendezkedést. Most új helyzet alakult ki számukra.

Vértes András: Az előző rendszer utolsó évtizedeiben a reformerek egy nagy csoportja a közgazdász volt, s néhányuk később a rendszer alapelemeit is megkérdőjelezte.


L. F. [Langmár Ferenc]: A skizofrénia természetes

Hétről hétre


Beszélő: Az MDF egyik képviselője egy nagyszabású módosító csomagot nyújtott be, amely alapvetően módosítaná az MNB jogállását. Ez előírná például azt is, hogy a kormány egyes konkrét döntéseit is kell támogatnia az MNB-nek, s nem zárja ki, hogy a kormány utasíthatja a jegybankot. Egy olyan változtatás, amely nagymértékben a kormány alá rendemé a jegybankot, összeegyeztethető-e az európai tendenciákkal?

Alexandre Lamfalussy: Az Európai Közösség szerveződő központi jegybankjának alapvető filozófiája, hogy önállónak kell lennie.


L. F. [Langmár Ferenc]: Állami garancia nélküli Expót?

Lidérces álom


– Az „élő Expo” ötlete egy kicsit nagyobb port kavart, mint kellett volna. A sajtóban – gondolom, nem véletlenül –, két kérdés keveredett össze. Az egyik a világkiállítás megrendezésének elvi kérdése, a másik a kormány programirodája által kidolgozott koncepció megítélése. Ez utóbbiról az én véleményem megegyezik a fővároséval.

Dr. Hagelmayer István, Dr. Nyikos László, L. F. [Langmár Ferenc], Langmár Ferenc: „Belpolitikai jelentőségű ügy”


Persona non grata-k?
(Válasz Langmár Ferencnek)

Langmár Ferenc termékeny újságíró: ugyanazon a napon (január 16-án) jelentetett meg egy interjút a Magyar Hírlapban és egy dolgozatot a Beszélő 3. számában. Mindkét írás az Állami Számvevőszéket, illetőleg annak vezetőit tűzte tollhegyre, és mindkét írás ihletője (interjúalanya, informátora) ugyanaz a személy: az ÁSZ egykori főcsoportfőnöke, jelenleg a kormány főtanácsosa, Gyarmati András.

Az Állami Számvevőszéket egyéves fennállása alatt sok kritika érte, sőt már a „létrehozását éles polémia előzte meg”.





L. F. [Langmár Ferenc]: „Kijövünk a sodrunkból”

Az ellenzék a söpredék mellé állt


Nehezen ismerkedem, a szombat délutáni kormánypárti tüntetésen tehát leginkább az ismerősökkel próbáltam meg interjút készíteni. Olyanokkal, akikkel nem is olyan régen különböző közös ügyeink voltak, mint például a vízlépcső elleni tiltakozás.

Amikor Horváth Balázs megjelent a Parlament lépcsőjén, miniszterek és tanácsadók csoportja vette körül. Az első, akit megszólítok, Kodolányi Gyula, a miniszterelnök külügyi tanácsadója. Gyűlölködő arckifejezéssel, szó nélkül fordul el, amikor interjút kérek tőle.


L. F. [Langmár Ferenc]: Szabad újságírók (is) kerestetnek


A sajtó a kormány ellenzéke, mondják sokan. A sajtó nem tárgyilagos, alaptalanul vádaskodik és hangulatot szít az MDF és a kisgazdák ellen, állítják. A sajtó – különösen a tv – gátlástalanul kormánypárti, vélik mások.

Úgy gondolom, tévednek. A sajtó leginkább sajtóellenes. Az új választások előtt emlékezzünk csak vissza az országgyűlési választás kampányára. Fél ország ült le akkor a tv elé, hogy megnézze a választási vitaműsorokat – s egy fél ország aludt el azokon.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon