L. F. [Langmár Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

– Az „élő Expo” ötlete egy kicsit nagyobb port kavart, mint kellett volna. A sajtóban – gondolom, nem véletlenül –, két kérdés keveredett össze. Az egyik a világkiállítás megrendezésének elvi kérdése, a másik a kormány programirodája által kidolgozott koncepció megítélése. Ez utóbbiról az én véleményem megegyezik a fővároséval. Sokan azért tagadják a világkiállítást, mert ezzel a rossz koncepcióval azonosítják, pedig ez egy mesterkélt városfejlesztési koncepciót tartalmaz, tisztázatlan finanszírozással, s az állam kisajátítja a kiállítást, amiből a fővárost és a kerületeket is kizárnák. Éppen ezért próbáltunk meg egy ettől eltérő koncepciót kidolgozni, mivel szerintem szükség van a világkiállításra.

Az alternatív koncepció éles formában május elején, a kerületek és a főváros közötti egyeztető bizottságban merült föl. A fővárosnak ekkor nem volt még határozott állásfoglalása, a Városháza és az SZDSZ-frakció vezetői közül többen úgy vélték, hogy politikai okokból nem lehet határozott nemet mondani a világkiállításra. A mi koncepciónk még nem volt kész, de elmondtam, hogy dolgozom egy ilyenen.

Én ezzel szerettem volna befolyásolni a fővárosi közgyűlést, de ez, nem sikerült. Egyes szám első személyben beszélek, mert volt ugyan néhány kerületi polgármester, aki a koncepciómmal egyetértett, de később már nem vállalták ezt.

De a magam részére én is kötelezőnek tartom a fővárosi közgyűlés döntését. Persze más kérdés, hogy ha van egy olyan koncepció, amit a főváros a kerületekkel együtt vállalhat, akkor kezdeményezőként lehetne fellépni.

– Az élő Expo ötlete úgy jelent meg a közvélemény előtt, mint amely a fővárossal szemben a kormány koncepcióját támogatja.

– Ez minden alapot nélkülöz.

– Az élő Expo hogyan viszonyul a BIE előírásaihoz? Hiszen korábban például Polonyi Károly javaslatát, a Dunára telepített kiállításról azzal vetették el, hogy a kiállítást egy összefüggő helyszínen kell megrendezni.

– Schneller István főpolgármester-helyettes az említett találkozón elmondta, hogy a BIE-val való tárgyaláson fölmerült, hogy a budapesti helyszín osztott legyen, s pártolnák, ha Budapest egy minden eddigitől eltérő kiállítást rendezne. Ez pontosan megfelel az élő Expo-elképzelésnek. De ezt a koncepciót még szakértőkkel ki kell dolgozni.

Eredetileg is két város kiállításáról van szó, s amennyiben Bécs konvencionális módon rendezi meg a maga részét, az nem zárja ki, hogy Budapesten másképp legyen. Sőt ez azt követeli meg, hogy mi másképp rendezzük meg! Budapestnek egy osztott helyszínű Expóra van szüksége, s nem egy koncentrált beruházásra.

– Az élő kiállításra egyik, példája az volt, hogy míg Bécsben például kiállítják a korszerű ügyviteli eszközöket, addig nálunk egy hipermodern bankot avatnának föl és üzemeltetnének. Számomra aligha képzelhető el, hogy környezetétől kiszakítva egy valóban működőképes bank jöhessen így létre. A működőképességnek feltétele is, hogy számtalan dolog láthatatlan, rejtett legyen. Vágyálomnak érzem azt, hogy egy-egy elszigetelt ponton valami rendkívül korszerűt lehet létrehozni.

– Nem osztom a véleményét, de a kérdés eldőlt. A miniszterelnök ugyanis kijelentette, hogy a fővárostól teszi függővé a végleges döntést. Felesleges tehát azon vitatkozni, hogy elképzelhető-e egy ilyen bank. Szerintem igen. De ugyanígy elképzelhető bármely pénzintézet, egy tőzsde például, vagy egy kórház, vagy egy színház, vagy egy hotel felépíthető úgy, hogy hat hónapon keresztül kiállítási tárgy legyen. Minden bemutatható, amennyiben ez reklám, márpedig a világkiállítás reklám. Egy bankot például fázisonként is be lehet mutatni. Az első részben például csak az épület váza lenne meg, s az utolsóban lenne egy működő rész. Csak fantázia kérdése.

– Úgy látszik, nekem nincs elég fantáziám. Mi történik, ha a parlament mégis igent mond a világkiállításra?

– Elképzelhetetlennek tartom, de erre az esetre is föl kell készülni egy új koncepcióval. S ha a kormány továbbra is az állami Expót akarja megvalósítani, akkor tiltakozni kell, fel kell lépni ellene, mert a fővárosnak nem erre van szüksége.

Teljesen más kérdés, ha a kormány vagy a főváros közül valamelyik megváltoztatja a véleményét. Ez szerintem csak a főváros lehet, s a határozatot a fővárosi közgyűlésnek kell kimondania.

– Beszéltünk arról, hogy a kormány mostani koncepciója kirekeszti a fővárost és a kerületeket. A kormánynak nem kell módosítania a hozzáállásán ahhoz, hogy Ön szerint megrendezhető legyen az Expo?

– Ha kialakítható olyan Expo-koncepció, amely megfelel a fővárosi közgyűlés feltételeinek, mint például egy osztott helyszínű kiállítás, melyhez nem kell állami garancia, akkor a kormány állásfoglalása majdnem lényegtelen. Feltéve, hogy a kijelölt helyszínek városi tulajdonban maradnak.

– A BIE előírásai szerint a kormánynak kell garanciát vállalnia az Expo megrendezésért.

– Ez csak egy politikai garancia.

– Még ha az is lenne, kritikus helyzetben biztosan kikényszeríti a kormány anyagi részvételét is. Akkor viszont egészen biztosan bele akarnak szólni a megrendezés módjába. Bécsben is ezt teszik.

– Én reális elképzelésekből indulok ki. Nap mint nap, egymásnak adják a kerületekben a kilincset a befektetők. Ezeknek az összeszervezésével meg lehet rendezni az Expót. Ehhez nincs szükség garanciára.

– A befektetői érdeklődést nem lehet készpénznek venni. Kiderült ez az Expóra eddig érkezett javaslatokból is.

– Ezek az ajánlatok a Baráth Etele-féle koncepcióhoz érkeztek. Az említett mindennapi tapasztalatok azonban sokkal valósabbak, mint a Baráth-féle rossz lidérces álomhoz érkezők. Ebben a kerületben több mint 40 milliárd forintnyi beruházás van előkészítve.

– Térjünk vissza oda, hogy az Ön fellépése a kormány pozícióját erősítette a Városházával szemben. Ezt Ön hogyan értékeli?

– Nagyon sajnálatos, hogy sok újságban ezt a következtetést vonták le. Talán jobban kellett volna hangsúlyoznunk ennek az ellenkezőjét. De ez olyan kérdés, amiért nem elsősorban mi vagyunk a felelősök, hanem sokkal inkább az újságok.

– Ez a félreértelmezés nem lett volna elkerülhető, ha jobban egyeztetnek a Városházával?

–Túlságosan nagy érdeklődés részükről az elképzeléseink iránt nem volt. De nagyon nehéz egy 88 tagú testülettel egyeztetni, és sok szerencsétlen dolog miatt tűnt fel a véleményünk valamiféle különállásként. Egy osztott helyszínű Expo egyébként kikényszerítené az összefogást is.

– A kerületi polgármesterek java részét SZDSZ-jelöltként választották meg, mégis szembekerültek az SZDSZ vezette Városházával. Néha kifejezetten durva módon, mint például a XII. kerületi ingatlan-kft. ügyében. Gyorsan szembe lehet kerülni egymással, de miként lehet ezt visszafordítani? Avagy ami történt, az természetes?

– Én nem hiszem, hogy éles konfliktusok és nagy ellentétek lennének. Valós objektív érdekellentétek természetesen vannak. Éppen a XII. kerületi példa nyomán óriási nyomás nehezedett rám, hogy egy ugyanilyen kft.-t hozzunk létre. De az ellentét, a feszültség mindig sokkal érdekesebb, mint amikor egyetértünk és együttműködünk, mint például a szociális koncepció kialakításában.

– A polgármesterek politikusok. A politikusok felelősek azért, hogy elképzeléseik minél kisebb torzítással jussanak el a közönséghez.

– Ebben teljesen igaza van, de nem várható el, hogy minden ügyben elkerüljük ezeket a hibákat.

• Önkormányzat