Csató Zsuzsa

Nyomtatóbarát változat

A Belvárosi Egészségvédelmi Szolgálat (BESZ) 1991. június 30-án bezáratik. „Nem szeretnék részt venni a lefejezésben” – mondta szerényen a döntés kihirdetésekor a terézvárosi egészségügyi bizottság elnöke, kinek pedig döntő része volt eme ítélet meghozatalában. Győzelme szabályszerű eljárással a laikus képviselőtestület „hiszékenységével” való visszaélésen alapszik.

Az eljárás első fázisában az – egy kivételével orvosokból álló – egészségügyi bizottság megtárgyalta, szükség van-e egy ilyen intézményre. Ekkor csak egyetlen alapvető tévedés volt. Ahogyan ezt a Fővárosi Egészségügyi Bizottság is megfogalmazta: az egészségvédelem nem tartozik az egészségügyi bizottság kompetenciájába. Viszont a három évvel ezelőtt indult egészségmegőrzési program, talán mert megkérdőjelezhette az orvosok munkájának tökélyét, az orvosok körében óriási ellenérzést váltott ki. Elég arra gondolnunk, hogy ha egészségesebben élünk, kevesebben járnak orvoshoz, s máris megérthetjük eme érzület alapjait. Így az ügy megítélése a „legjobb kezekbe” került.

Ezután következett a képviselőtestület költségvetési vitája, ahol a fenti bizottság elnöke ismertette véleményét. Megmaradnék a jegyzőkönyv szó szerinti idézésénél. „A legmélyrehatóbb vizsgálatot végeztük. Sok közös, párhuzamos funkciót látunk az állami egészségügyi szolgálattal. Két és fél évvel ezelőtt abszolút jó szándékú egészségnevelő intézménynek indult. Azonban az állami egészségügy ezeket a funkciókat ellátja.” (Akad, aki kétségbe meri vonni, hogy az orvosi ellátás egyben tökéletes megelőzést is folytat? Akad, orvosi statisztika, amely nem ezt bizonyítja?) „A bizottságnak az a véleménye, hogy a feladatokat, amelyeket a BESZ óriási lelkesedéssel végzett, át tudjuk adni az egészségügyi szolgálatnak.”

Arra a feltevésre, hogy meg kéne ismerni a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet tudományos igazgatójának véleményét, így válaszolt: Az egészségügyi bizottság érez magában annyit, hogy el tudja ezt a kérdést dönteni. Ez a terézvárosi önkormányzat képviselőiből alakult bizottság!

Nem csodálkozhatunk, ha ezután a bevezető után a laikus önkormányzati testület; mely idő és szakértelem híján kénytelen tudomásul venni az illetékes bizottság véleményét, döntő többséggel megszavazza a BESZ megszüntetését, 1991. június 30-tól.

Sajnos, az eljárás, melynek során egy, legalábbis nem egyedül autentikus bizottság, elfogult emberek véleménye „döntött”, ijesztő perspektívát tár elénk.

A képviselő-testület munkájába hívatlanul senki bele nem szólhat. Sőt, ha úgy kívánják, tudni sem tudhat róla. Zárt ülések, zárt ajtók, így aztán a képviselő urak munkáját nem zavarja holmi szakértelem, nyilvánosság. Nehogy a terézvárosi lakosok is kimondhassák véleményüket az ingyenes vagy olcsó szolgáltatások megszűntéről! Lehetséges csupán a képviselő urakat támogató szakemberek megkérdezése, a másképpen gondolkodókra nem vagyunk kíváncsiak. Ezt eddig lobbyzásnak, ez esetben orvosi lobbyzásnak, tágabb értelemben a hatalommal való visszaélésnek nevezték.

A szabályok betartatnak. A döntés után mindössze egy héttel, magas rangú képviselő elnök urakból és még hatalmasabb közjegyzőből, illetékes alpolgármesterből álló küldöttség kereste föl a BESZ-t, hogy kissé hosszúra nyúlt együttérzéssel tudomásukra hozzák, már most bejelentik, hogy 30 nap múlva felmondanak a dolgozóknak.

Vajon miért süti le a szemét az egészségügyi bizottság elnöke? Csak nem tud arról a levélről, amelyben a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója biztosítja a VI. kerület önkormányzatát, hogy jelentősen hozzájárulnának a BESZ fönntartásához?

Csak nem olvasta véletlenül az újságban, hogy az egészségvédelem a most alakuló, s körülbelül augusztusra felálló tisztiorvosi hálózathoz fog tartozni?

De izgalomra semmi ok. Szerinte „az ügy alaposan át lett vizsgálva, bátran és jóindulattal.”

Csak azt tudnám, mielőtt mondandóját elkezdte, miért hangzott el az elnök úr kérése: nem szeretném, ha a kolléganő jegyzetelne…

• Önkormányzat