Skip to main content

Bode úr, a magisztrátusi ülés rotterdami vendégének hozzászólásából

Vissza a főcikkhez →


Én nem ismerem pontosan a készülő törvény minden pontját, de az a benyomásom, hogy önök a decentralizációnak egy nagyon egyedi rendszerét hozzák létre. Először is felmerül bennem a kérdés, hogy ez valós decentralizáció-e vagy inkább szeparáció. Ez elég szokatlan dolog. Sokat utaztam már, de ilyet még sehol nem tapasztaltam. Önök előtt két feladat áll ebben a nagyvárosban. Az egyik annak a politikai rendszernek a legyűrése, mely 40–45 évig befolyásolta a társadalmat. A másik, hogy az örökké változó világban megtalálják a város változó szerepét. A jövő városai mások lesznek, mint a korábbi városok.

Szerintem nem a múlthoz képest kell változtatni, hanem a jövő figyelembevételével.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon